2013. október 10., csütörtök

Ismét díj!

Eleanortól kaptam meg újfent a Liebster díjat, aminek nagyon örültem :) Igazán jól esik, hogy ennyien gondoltok rám és tovább adjátok nekem, én boldogan kitöltöm a kérdéseket, és ez most sincs másként. Tovább küldeni már nem fogom, és a szabályokat sem rakosgatom ki, hiszen előzőleg már láthattátok, viszont 11 dolgot megosztok magamról és válaszolok a kérdésekre is. Nézzük az érdekességeket:

- csakis és kizárólag Viktor jobb oldalán vagyok hajlandó közlekedni. Ennek az az egyetlen oka, hogy anno hallottam ezzel kapcsolatban egy mondást - csak a kurvák és a kutyák mennek a férfiak bal oldalán. Ehhez tartozik egy kis történet még a lovagkorból, mikor a férfiak karddal az oldalukon jártak. Legtöbb esetben az urak jobb kezesek voltak, így a kard bal oldalra került, amit jobb kézzel rántottak elő. Ez azért volt fontos, mert ezáltal rögtön védelmük alá tudták helyezni a mellettük lépdelő hölgyet, a szajhák viszont a bal oldalon közlekedtek, őket nem illette védelem. Én nagyon kényes vagyok erre, és akár apukámmal, akár testvéremmel, akár más férfi ismerősömmel sétálgatok, mindig a jobb oldalukon megyek.
- a kedvenc fagyijaim a citrom és a csokis keksz
- utálom, ha csak egy kicsit is lepattogzik a lakk a körmömről, mert ápolatlannak érzem tőle magam. Ha ez megtörténik azonnal lemosom és új színt kenek fel.
- beszélgetek a növénykéimmel. Nagyon szeretek velük társalogni, akármilyen furán is hangozzék is a dolog, sőt, meg is simogatom őket, néha pedig pici puszit is kapnak, mert nagyon szeretem őket ^^
- habár imádom a hideg időt és a telet, szörnyen fázós vagyok. Amint 18 fok környékére ér a hőmérséklet, én már vastag zokniban, pulcsiban és köntösben nyomulok itthon :P
- gyűjtöm a lányos Kinder tojásban lévő játékokat, mert nagyon cukik ^^
- minden nap megiszom legalább 4 liter folyadékot. Nálam ez az alap.
- az egyik metszőfogam kissé szürkés árnyalatú, mivel kislány koromban véletlenül nekicsapódott az ugrókötél műanyag nyele.
- óvodás koromban a nagy játék közepette észre sem vettem, hogy fenn akadtam egy kiálló szögön. Futkostam-futkostam, aztán egyszer csak nem tudtam tovább menni. Néztem a kezemet és láttam, hogy a szög mélyen befúzódott a kezembe, az nyársalt fel. Fázis késéssel kezdtem el bömbölni :D
- anno nagyon sokat voltam szanatóriumban az asztmám miatt. Egyszer fél évig kellett bent maradnom, és borzalmas élmény történt velem. Az ágyam fölött közvetlenül a sarokban egy pókfészek volt, és nem tudni miért, de a pókok szép lassan betemették az egész felső testemet. Eleinte kiabáltam, szóltam a nővérkéknek, de nem vettek komolyan, aztán amikor gyanúsan nagy lett a csönd benéztek rám és látták, hogy teljes sokkhatás alatt vagyok, mivel legalább 20-30 pók hemzsegett rajtam. Nagyon nehéz a mai napig is pók közelben lennem.
- lassú evő vagyok. Mindig én vagyok az, aki utolsónak fejezi be az étkezéseket, ennek pedig két oka van. Egyrészt nem szeretném leterhelni a gyomrom és az emésztő rendszerem azzal, hogy jóformán egészben nyelem le az ételeket és kapkodok, másrészt mivel igazi ínyenc vagyok, szeretek időt szánni a különféle fogások ízlelésének. Nagyon szeretek "élvezkedni" egy finom ételen, kielemezni a fűszerezését, élvezni az állagát, zamatát, különlegességét. Számomra az étkezés nem puszta létfenntartási folyamat, hanem egyfajta művészet, amit szintén tudni kell értékelni. Elmondható rólam, hogy nagy gourmand vagyok :)


Válaszok a kérdésekre:

Miért kezdtél el blogolni?

Régen nagyon aktív voltam különféle közösségi oldalakon, ahol szintén blogoltam, magazinokat szerkesztgettem, és imádtam a profilomat is csinosítgatni. Szerettem az önkifejezés ezen módját. Csakhogy idővel minden hely megváltozott, olyan emberekkel lett tele, akik lealacsonyították a közösségi oldalt a szememben, így inkább töröltem magam és valami más lehetőség után kezdtem nézni. A blogolás akkoriban nem szerepelt a terveim között, mert habár akkor is népszerű volt, én ódzkodtam tőle. Aztán Viktor segítségével végül mégis elkezdtem, írogattam a kis gondolataimat, mivel teljes mértékig internetes naplónak használom, ahol az engem éppen aktuálisan érintő, érdeklő dolgokról írok, és nagyon megtetszett ez az egész. Furcsa volt persze, szokatlan, de hamar belerázódtam és nem érdekelt, hogy anno senki nem olvasott, hiszen sosem az volt a célom, hogy népszerű legyek. Egyszerűen csak szerettem volna a egy helyet, ami teljes egészében én vagyok, és ahol nyugton, békében lehetek a magam kis világában.

Tudja valaki a családodból vagy a barátaid közül, hogy blogot írsz?

Édesanyám tudja és a barátaim közül is jó pár, olvasnak is, de anyu pl. nem foglalkozik vele, mert fontosabb dolga is van annál, hogy engem olvasgasson. A barátaim közül viszont van egy pár, aki rendszeresen visszajár hozzám, és ennek nagyon örülök. Nincs előttük rejteketni valóm, úgyhogy minden probléma nélkül írom a bejegyzéseimet :)

Mi a jelenlegi kedvenc zenéd?

Five Finger Death Punch

Hiszel a "szerelem első látásra" dologban?

Teljes mértékig, mivel velem is megtörtént, bár nálunk többről volt szó, mint szerelem első látásra. Látnom sem kellett ahhoz Viktort, hogy tudjam, ő az igazi, de mikor először láttam élőben még a szívverésem is kihagyott párat.

Mi az a tulajdonság, amit szeretsz magadban?

Ezt már kérdezték tőlem, és továbbra is a pozitív hozzáállásomat tudom mondani, meg hogy mindenben meglátom a szépet és a jót.

Ha lehetne 3 kívánságod, mi lenne az?

Az ember ilyenkor nagyon bölcs akar lenni és nagy dolgokra gondol, mint a világbéke, meg a jótékonyság, de nekem egyszerű dolgok jutnak az eszembe. Pl. szeretném, hogy a családom boldogságban, egészségben éljen. Nem tudnék most 3-mat felsorolni, de egyszerű dolgokra vágynék, ami az én személyes kis szférámat érinti.

Sok gyerek, kevés, vagy egy sem?

Egyet mindenképpen szeretnék, aztán onnantól kezdve az anyagi helyzetünk dönti el, hogy lesz-e még. Én kettőt szerettem volna anno, de elnézve a mai helyzetet inkább egyet szeretnék csak, de annak megadnék mindent és biztosítanék az életében mindent, amire szüksége van. Ez alatt nem az elkényeztetést értem, csak azt, hogy annyi gyereket szeretnék vállalni, amennyit el tudok tartani rendes körülmények között.

Kedvenc boutique? Hol vásárolsz szívesen?

Nincs kedvenc butikom, mivel általában Hádában, kínai üzletekben és Tescoban veszek magamnak ruhát.

Ki a kedvenc bloggered?

Nincs kedvencem, minden általam olvasott blogot nagyon kedvelek.

Minek tanulsz?/Mit dolgozol?

Jelenleg is gyógypedagógiai asszisztens vagyok egy iskolában, ahol enyhe értelmi sérültek és magatartás problémás gyerekek vannak, de nagyon szeretnék tovább tanulni. Hogy mit az még kérdéses, de benne van a pakliban a logopédia, a magyar szak és esetleg az óvodapedagógia is, illetve még szeretnék alaposan körülnézni, hogy mi lenne számomra a leginkább megfelelő.

Mit gondolsz azokról, akik az utcákon élnek?

Egy részem borzasztóan sajnálja őket és vérzik értük a szívem. Ha tehetném mindnek adnék pár forintot, mert így azt érezném, hogy kicsivel segítettem rajtuk, de sajnos sokszor volt már velük rossz tapasztalatom, amik óva intenek a nagylelkűségtől. Emlékszem kislány voltam még, mikor jöttem hazafelé és az egyik forgalmasabb lépcsőnél egy hajléktalan ült, kezében egy táblával, hogy "Éhes vagyok." Én naiv, jótét lélek megsajnáltam, és oda akartam adni neki a szendvicsemet, mire rám förmedt, hogy ne kaját adjak neki, hanem pénzt. nos, én úgy gondolom, hogy aki azt írja kia a táblájára, hogy éhes, az örül az ingyen ételnek és nem pénzt fog követelni. A pénzt nem lehet megenni. Akkor hatalmasat csalódtam és azóta nem adakozom nekik, mert sosem tudom melyikük a normális és melyikük a pofátlanabb fajta. Egyébként aki valóban hajléktalan, azt teljes szívemből sajnálom és bízom benne, hogy idővel jobbra fordul a sora.



Köszönöm szépen még egyszer a díjat, nagyon élveztem kitölteni a feladatokat :)

2 megjegyzés:

  1. Ez a szanatóriumi sztori több, mint borzasztó O.O

    Én is a pasik jobb oldalán megyek, részben szintén ebből az okból :) meg be is rögzült, mert apukám nem lát rendesen a bal szemére, és rászoktatott, hogy mindig a jobb oldalán menjek.
    És én is lassan eszek. A kapkodásnak semmi értelme, annyi erővel kapszulákban is bevihetnénk a táplálékot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát még átélni milyen borzasztó volt... :S
      Nekem is berögzült, hogy jobb oldalon menjek, egyszerűen rosszul érzem magam, ha bal oldalon kell mennem. Kikerülök a komfort zónámból. A kapkodás meg tényleg értelmetlen, az ételt élvezni is tudni kell.

      Törlés