I prefer happiness!

Nallag megkeresésének köszönhetően én is részese lehetek egy kezdeményezésnek, mely a pozitív életfelfogást támogatja. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert úgy érzem, hogy ez a téma tökéletesen illik hozzám. Aki ismer tudja rólam, hogy habár nagyon sok rossz dolgon mentem keresztül, mégis meg tudtam maradni egy pozitív, örömteli, optimista napsugárnak, és ezt igyekszem is minden ember szívébe elültetni. Nyilván az ember egymaga nem válthatja meg a világot, de nem is ez a cél. Én mindig is úgy voltam vele, hogy ha a gondolataimmal, szavaimmal akár csak pár embernek is mosolyt tudok csalni az arcára, vagy reményt tudok önteni a szívébe, akkor már érdemes volt csinálni.

Nincsenek nagyra törő vágyaim, csupán azoknak szeretném picit bearanyozni a napját/életét, akik fontosak nekem, vagy akik vevők az életszemléletemre. Szerencsére a sors mindig az utamba sodor új embereket, akiket sikeresen megfertőzök a hozzáállásommal, és ez nem véletlen. Hiszem, hogy nekem többek között ez is célom ezen a földön - boldogságot, reményt és szeretetet adni azoknak, akiknek szüksége van rá.
Régebben is sokszor írtam arról, hogy mennyire siralmas látvány a pesti lakosság. A tömegközlekedésen mindenütt unott, egykedvű, kifejezetten szomorú arcokat látok, mintha az élet büntetés lenne, amiben nincs semmi élvezni való. Holott az élet telis tele van apró csodákkal, örömökkel, amik szebbé tehetik a napunkat, csupán észre kell őket venni! Ehhez kell egy új szemlélet mód, egy nagy lelki változás - az alapjáraton depresszióra hajlamos, szomorkás magyar embert át kell kódolni reménykedővé, olyanná, aki nyitott szemmel jár és képes magába fogadni azokat a szépségeket, amik mindenütt megtalálhatók a világban. Ez nehéz feladat. Tudom, mert nekem sem ment egyszerűen. 16 évesen én is a szokásos tinédzserkori depressziómban szenvedtem, amire jócskán rátett egy lapáttal a családi helyzetem. Sajnos a szüleim koránt sem voltak jóban egymással, veszekedésre keltem, veszekedésre aludtam el, rengeteg pszichés problémám keletkezett az évek során, de nem csak én, még a szobanövényeink is érezték a jeges hangulatot, ugyanis minden növényünk meghalt odahaza. Aztán gondolom ezeknek a lelki problémáknak a hozadéka a sok betegségem is.

Sajnos rengeteg egészségügyi problémával küszködök, melyekről korábban már írtam; gyomorfekély, tüdősorvadás, pánikbetegség, reflux, idegi alapú asztma, szívritmus zavarok és irtózatos mértékű túlérzékenység. Az élet később sem kímélt minket, hiszen pár évvel ezelőtt olyan nehéz helyzetbe kerültünk, hogy majdnem kikapcsolták nálunk az áramot, a vizet és a gázt, sok volt a tartozásunk, és csak hogy ne tudjunk fellélegezni elbocsátottak az akkori munkahelyemről, elpusztult a kutyám, a nagymamámnak elfekélyesedett a lába, édesanyámnál pedig rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak. Csőstül jött a baj, ahogy szokták is mondani. Előzőleg évekig küzdöttem, hogy pozitív emberré változtassam magam, erre sorra kaptam a pofonokat. Persze az élet nem válogat, én pedig bizony magamba zuhantam nem egyszer, nem kétszer. Vannak helyzetek, mikor nehéz pozitívnak maradni, pláne mikor a negyedik orvos közli veled, hogy már csak pár hónapod van hátra és írd meg a végrendeleted, mert nem tudnak veled mit kezdeni. És soha, SOHA nem a dokik voltak azok, akik meggyógyítottak, hanem én magam! Semmi másom nem volt, csak a régről megszerzett és újra feltámasztott pozitív hozzáállásom, a boldogságra, jókedvre való törekvésem és a hitem, hogy nem vagyok hajlandó belenyugodni szomorú helyzetembe. Anno úgy keltem fel reggel, hogy én mától kezdve egy új ember vagyok, és a régi melankóliára hajlamos lányt magam mögött hagyom.

Azóta is igyekszem ezen szellemben élni, és még ha néha le is dőlök a lábamról, utána újra talpra állok és megyek tovább, mert nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy az életemet kellemetlen érzések közepette kellene leélnem. Igen, a világunk nem tökéletes, és a benne élő emberek sem azok. De még a tökéletlenségben is lehet kedves, szép és jó dolgokat találni, csak nyitott szemmel és szívvel kell járni. Én minden nap találok valami olyasmit, amin mosolyoghatok, ami jókedvre derít. Jó lenne, ha ezeket a nézeteket mások számára is elérhetővé tudnánk tenni és segíthetnénk vele másokon. Persze vannak napok, hetek, mikor mindenkire rátör a rosszkedv, ez szükséges része az élet egyensúlyának, de azt nem szabad hagyni, hogy a mérleg aztán ismét a szomorúság és boldogtalanság felé billenjen. Nagy örömmel csatlakozom hát ehhez a kezdeményezéshez, és remélem ezek a jó gondolatok minél több emberhez eljutnak. Pán Péter is megmondta; "Jó dolgokra kell gondolni, azok a magasba repítenek!"

Aki kedvet érez magában ahhoz, hogy szintén "terjessze az igét", az másolja be a blogjára ezt a képet és tevékenykedjen velünk!

Teendők:

- Tedd ki a kis képet és linkeld be az ehhez tartozó bejegyzést, melyben tájékoztatást adsz a kezdeményezés részleteiről.

- Ajánld minél több embernek, akiről úgy érzed, hogy támogatná ezt a jó kis gondolatot, illetve jelezd nallagnál, hogy kiket szerveztél be. Változtassuk meg a közvéleményt! :)

Nagyon remélem, hogy páran kedves olvasóim közül kedvet kapnak majd a jó gondolatok terjesztéséhez, hiszen igazán nem kell sokat tenni. Egyetlen bejegyzés, no meg egy vidám, boldogságközpontú felfogás és életvitel kell hozzá csak, ami nekünk mindenképpen jót tesz, másoknak meg szintúgy. Tegyük boldogabbá a saját életünket és másokét is, mert mosolyogva, bizakodva sokkal szebb a világ :)