2013. október 2., szerda

Amiktől a falra mászom - Ronda evés

Nagyon rég jelentkeztem már bosszankodós bejegyzéssel, de a mai nap egyik élménye ismét rávett arra, hogy erről írjak. Békésen utazok haza a buszon, mikor velem szemben a nő elkezdi falatozni a joghurtját. Meglehet én vagyok háklis, de nálam már ott elkezdődik a probléma, hogy miért eszik valaki a tömegközlekedésen? Az étkezés nem egy nyilvános dolog, nem kell több tucat ember szeme láttára magunkba gyömöszölnünk a reggelinket, arról nem is beszélve, hogy koszolunk, morzsálunk, csöpögtetünk. Enni asztal mellett kell, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor vonuljunk valamerre félre, hogy a többi ember ne bámulhassa premier plánban, ahogy a másnapos briós bukfencezik a szánkban. Szerintem, de ez csak én vagyok. Sokan minden probléma nélkül megeszik a villamoson a kis pogácsájukat, van, aki komplett főfogást terít maga elé, láttam én már mindent. Ezt mindenki döntse el maga, én ha tehetem nem eszem tömegközlekedésen, mert az étkezést intim dolognak tartom, ami a négy fal közé való, asztal mellé. Na de ha már ez a hölgyike annyira éhes volt, hogy feltétlenül a buszon kellett joghurtot ennie, akkor legalább tette volna ezt kulturált formában! Ugyanis a szuper perifériás látásomnak köszönhetően hiába bámultam kifelé az ablakon, így is láttam, ahogy a kanálnyi joghurt adagot forgatja a szájában, kérődzik rajta, mint egy tehén, meg előre tolja a nyelvével a fogai közé. Ez még hagyján, minden falatnál hangos cuppogással adott véleményt a joghurt ízletességéről, majd a végén hatalmas lefetyelésekkel lenyalogatta a kanalát, miközben mindene - értsd tényleg mindene! - joghurtos lett. Az orra, a haja, a homloka, a kabátja, de még a cipője orrára is jutott belőle. Én tényleg nem értem, hogy lehet ilyen disznó módon enni. Tényleg próbáltam nem odanézni, de akaratlanul is láttam az egészet, és felfordult tőle a gyomrom. Én, aki még a hamburgert is késsel és villával eszem teljesen ki voltam akadva ezen. Egyes emberek annyira rondán tudnak enni, hogy már nem csak illendőségből fordulok el, hanem muszájból is. Sokan például nem ismerik a csukott szájjal rágás fogalmát, és lazán elnyammognak a kajájukon. Én ezt sem tartom illendő viselkedésnek. Most a gyerekeket ne soroljuk ide, ők nyilván más kategória, na de hogy felnőtt emberek ilyen gusztustalan módon táplálkozzanak, az számomra nem csak taszító, de vérlázító is. És megjegyezném, hogy gyerekek közül sokkal többet láttam normálisan enni, mint felnőttet. Ez azért elég gáz.
Véleményem szerint, ha már mindenáron nagyközönség előtt kényszerülünk falatozni, akkor:
- csináljuk diszkréten, hajoljunk félre, mert senki nem kíváncsi rá
- csukott szájjal rágunk (ezt némiképp nehezíteni tudja a megfázás, de azért törekedni kell rá)
- figyeljünk oda, hogy ne együk le magunkat (Viktor szokott gonoszkodni ezzel, mert pl. volt olyan, hogy anyós véletlenül leette magát, majd enyhe önkritikával közölte, hogy úgy néz ki, mint egy malac, mire Viktor rákontrázott, hogy "és még le is etted magad" :P)
- a cuppogásokat, nyammogásokat szintén próbáljuk meg mellőzni, mert még ha az ember nem is látja a dolgot közvetlenül, a hangoktól sem támad kellemes érzése
- ne hagyjunk magunk után szemetet. Ez is alap dolog lenne, mégis rengetegen megcsinálják, hogy az ülés mellé begyömöszölik a kiürült nejlon zacskókat (előtte gondosan telehintik morzsával az ülést), és akkor az ember üljön oda. Köszönöm, inkább nem.

Szóval ezek a dolgok engem nagyon tudnak bosszantani, mert véleményem szerint a kulturált étkezés az alapvető illemszabályok közé tartozik, és manapság egyre kevesebben figyelnek oda erre. Ahogy eddig, úgy továbbra is igyekszem figyelmen kívül hagyni az ilyesmiket, de mikor a fenti példához hasonló esettel utazom szemtől szembe, hát akkor bizony bajban vagyok. Néha elgondolkodom azon, hogy szemellenzővel kéne járnom.

14 megjegyzés:

  1. Engem alapvetően nem zavar, ha valaki az utcán vagy úgy egyáltalán mások előtt eszik, valószínűleg azért, mert én is szoktam. Viszont az tényleg szörnyű, mikor valaki ocsmány módon eszik, mert erre viszont oda szoktam figyelni. Az embereknél szerintem ez réges-régi probléma, mert csesztek otthon az asztalnál rászokni a kulturált evésre. Egy joghurtot meg nem olyan nehéz szépen enni, nem is értem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen, ezt mindenki másképp viseli/fogadja el. Én egyszerűen nem tartom illendő viselkedésnek, hogy utazás közben együnk, de persze manapság nehéz ezt megoldani.. A kulturált, asztalnál történő evés pedig nagyon fontos lenne, meg hogy az ember megtanulja hogyan egyen normálisan, de ezek valahogy kimaradnak a mostani emberek életéből.

      Törlés
  2. Nem is gondoltam volna, hogy még egy joghurtot is lehet rondán enni. Nem semmi lehetett ez a nő...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én sem, de sajnos lehet. Nincs jobb szó a hölgyikére, mint az, hogy malac.

      Törlés
  3. :D :D Elnézést de a az írás módon nevettem :D Amúgy a joghurtos sztori tényleg nagyon gáz. Én se igazán csípem mikor valaki az arcomba zabál és engem is lemorzsáz..de különösebben nem annyira zavar, ha más eszik, csak az jut az eszembe, hogy hogy tud valaki nyilvánosan enni, én életemben nem ettem tömegközlekedésen, undorodom, de a kosz miatt, és amiatt hogy nem tudok kezet mosni :S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát örülök, ha téged megnevettetett :D Na igen, az általad felsorolt okok is közrejátszanak abban, hogy miért nem eszem tömegközlekedésen, de ha már nincs más megoldás, akkor is kulturált módon igyekszem tenni. Szomorú, hogy egyeseknek ez is nehézséget okoz.

      Törlés
  4. hát kemény... de igazad van. némelyik ember nem tud viselkedni és kb. már menthetetlen! én sokat utazok olyan buszon amin a kisebbség is sokat közlekedik, na ott aztán látok én is mindent! persze magyar is tud produkálni az egyszer biztos. ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy rászóljak? vagy mi legyen, mert már nem nagyon tudok hova fordulni... aztán eszembe jut, hogy hát ha az anyja nem nevelte meg gyerekkorában akkor felnőttként az én "beszólásom" semmit se érne.

    az én meglátásom is az, hogy enni lakásban kell. persze az más, hogyha már annyira éhesek vagyunk, hogy kezdünk rosszul lenni és akkor betolunk egy műzliszeletet vagy egy törésnyi kiflit. de ez mások számára is egyértelmű lesz, hogy nem itt akarok jóllakni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek veled. Sajnos hiába szólunk rá ezekre az "igen kulturált" emberekre, falra hányt borsó, mert maximum lesz belőle egy jó kis szóváltás, meg bosszankodás, de a szokáson nem változtat. És igen, ha már nagyon éhesek vagyunk, akkor együnk pár falatot, de ne a héven, meg buszon pakoljuk ki magunk elé a kis dobozkánk tartalmát. Én olyat is láttam anno csirkecombbal és krumplipürével XD

      Törlés
  5. Nálam az asztal mellett evés elég korán megtört, ugyanis általános iskola 5. osztályától nem maradhattunk a termekben szünet ideje alatt. Középsuliba se szóval megszokott dolog volt a folyóson enni.
    Viszont én is rosszul vagyok attól mikor valaki úgy eszik mint egy disznó. Egyik ilyen élményem a vonaton volt, velem szemben a bácsi úgy tömte magába a szalonna hagyma kenyér ebédjét, hogy majd meg fulladt. Nem is maradtam ott 2 percnél tovább, még a vagonból is tovább sétáltam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az szép lehetett, vonaton szalonnát hagymával... :S Már maga a tömés látványa sem kellemes, na de az illatorgia, ami ehhez társult... nos, nem irigyellek az élményért :D

      Törlés
  6. Szia!
    Kaptál tőlem egy díjat, részletek itt: http://nallag.blogspot.hu/2013/10/dijak.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm, meg is nézem :)

      Törlés
  7. Jókat kacagtam :) Az emberek elég undorítóak tudnak lenni, az egyszer biztos. Én pl.: soha nem ettem és nem is fogok gyrost, hot-dogot vagy hambit enni nagyközönség előtt, mert azokat csak "mocskosan"lehet enni. Viszont én is ettem már buszon, az éhség nagy úr. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én képes vagyok a maszatos kajákat is késsel, villával enni. A gyrost sosem pitában, hanem tál formájában kérem, a hotdogot mondjuk nem szeretem annyira, de hamburgert is képes vagyok evőeszközzel enni. A csirkecombot köztudottan meg lehet fogni kézzel, na én azt is késsel-villával szenvedem le a csontról, mert undorodok attól, hogy maszatos legyen a kezem.

      Törlés