Díjat kaptam!

nallagtól kaptam egy díjat, amit ezúton is szeretnék neki nagyon megköszönni! Jól tudnak esni az ilyen apró, de annál kedvesebb elismerések, úgyhogy igazán nagy örömmel töltöm ki a kérdéseket.

Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról!
 - Válaszolj 11 kérdésre!
 - Írj 11 kérdést!
 - Küldd tovább 11 embernek!


Mindig bajban vagyok azzal, hogy írjak magamról spontán, de megpróbálom összeszedni a gondolataim és előkaparok még magamról olyan infókat, amiket nem osztottam meg veletek egyéb más díjak, vagy TAG-ek során. Szóval.

1. Nincs rám hatással a koffein. Nagyon sok embertől hallom, hogy kávé nélkül képtelenek reggel megmozdulni, hát én ezzel szemben egyből éberen pattanok fel, teszem a dolgom és abszolút nincs szükségem kávéra. Igaz, estére nagyon lemerülök, de ennek így is kell lennie. Volt olyan, hogy napközben nagyon elfáradtam és ittam egy tejes kávét, vagy régen szégyen szemre energiaitalt, de annyit ért, mint halottnak a csók. Egyszerűen meg sem érzem, hogy valami pluszt adna, sokszor ugyanolyan fáradt maradok kávézás után is. Mivel amúgy sem vagyok egy nagy kávé rajongó, ezért nem bánom, hogy nálam nem működik a dolog. Ha fáradt vagyok, fogom magam és elmegyek pihenni. A nászutunk során János bácsi, a masszőrünk mesélt nagyon sok érdekes dolgot, és elhangzott az is, hogy ha az ember este elásítja magát, azon nyomban mennie kell aludni, mert a szervezet így jelzi a pihenés igényét, és ha nem kapja meg, borul az egyensúly. Azóta igyekszem is betartani a tanácsát.

2. Utálom a színes körömlakkokat. Tudom, tudom, érthetetlen, de egyszerűen a vörösön, bordón és a natúr színeken kívül semmi mást nem tudok elviselni a körmeimen. Még amik számításba jöhetnek, azok a nagyon sötét színű lakkok, ebből a lilát, kéket, barnát is el tudom fogadni. Viszont az, hogy én sárgát, zöldet, világoskéket, meg neon színeket kenjek magamra teljességgel ki van zárva. Vagy nagyon sötét, vagy nagyon lightos lakk van a körmeimen. A végletek embere vagyok :) És habár lenyűgöz, amit egyes kreatív emberkék a színes lakkokkal művelnek a körmeiken, én még sem tudnám elképzelni őket magamon. Valahogy távol áll tőlem ez a tiritarka színvilág.

3. Van egy rossz szokásom (a sok közül). Állandóan a bal oldalamon alszom összekucorodva, aminek köszönhetően a teljes terhelés a bal vállamra és lapockámra kerül. Képtelen vagyok leszokni róla, pedig már tönkre vágta a lapockámat - ha valaki mellém áll és én elvégeznék mellette egy laza vállkörzést, akkor azt hihetné, hogy valaki gépfegyverrel lövöldözik mellette :D Ezen kívül rendesen összenyomja a kulcscsontomat is, így mikor reggel kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat, a kulcscsontom mindig hangos reccsenéssel válik szét és kerül újra a helyére. Ja, egyébként ízületi szempontból a csuklóim is katasztrofálisak, csak úgy recsegnek ropognak :D

4. Nem vagyok híve a gyógyszereknek. Egyrészt szent meggyőződésem, hogy a gyógyszergyárak a különféle pirulák ránk tukmálásából szeretnék fent tartani magukat, másrészt 2 éves korom óta annyi gyógyszert szedek, mint egy 80 éves nénike egész élete alatt. Unom, hogy ezeken a műanyag vackokon kell élnem, így jó pár éve elhatároztam, hogy ha beteg leszek, inkább homeopátiás kezelésekkel gyógyítom magam. Persze ha nagyon beteg vagyok, akkor elmegyek orvoshoz és beveszem, amit felír, de egy náthával, allergiával, kisebb gyulladásokkal inkább a gyógynövényes részleg felé veszem az irányt a patikában.

5. Régen ki nem állhattam a főtt tojás sárgáját. Ezzel bizonyára sokan voltak/vannak így, mert mikor kicsik vagyunk, akkor ez az ízvilág és állag eléggé távol áll tőlünk. Nekem nagyon száraz és szemcsés volt, de mikor megpróbáltam megenni valami fura péppé változott és nem jött be egyáltalán. Mostanra már megbarátkoztam vele - nem lett a kedvencem, de el tudom fogyasztani, pl. rakott krumpliban, viszont ha van rá lehetőségem, inkább rántottának használom el a tojást, mert a főtt verzióért továbbra sem rajongok különösebben.

6. Képtelen vagyok leszokni a zacskós levesekről. Tudom, hogy nem túl egészséges, de annyira imádom a zacskós krémleveseket, vagy a ramen jellegű tésztás leveseket, hogy mindig landol a kosaramban egy-két darab ezekből a nem éppen organikus finomságokból. Azért persze igyekszem mértékkel fogyasztani őket, inkább végszükség esetére vásárolom, mert ha mondjuk este jövök rá, hogy nincs mit vacsoráznom, akkor csak előkapok egy ilyen leveskét és meg is van oldva a kajám. Azért persze zömében normális ételt eszem, de ezeket időről időre megkívánom.

7. Ki nem állhatom az olyan filmeket, amiben egy maszkulin, nagyszájú, vagány nő a főszereplő, akit megpróbálnak férfi szerepbe tuszkolni. Rengeteg olyan mozit láttam az elmúlt időkben, ahol a női mellék vagy főszereplők alig őriznek meg valamit feminitásukból, és inkább férfias, betonkemény, beszólogatós, flegma, esetenként borzasztóan titokzatos szuperasszony képében tündökölnek. Engem egyszerűen az ilyen karakter taszít. Persze egy nő lehet erős és bátor, de azért ne úgy érzékeltessük már ezt a nézővel, hogy gépfegyvert adunk a kezébe, és mocskos szavakat a szájába. A női erő szerintem másként mutatkozik meg a való életben. Ezen kívül örülnék, ha a filmkészítők nem esnének túlzásokba a külsőségeket illetően, mert két véglet szokott lenni - a dinnyeméretű keblekkel megáldott, mindene kilóg-amazon, vagy a teljesen militari felszerelésben pompázó szuperügynök. Mintha nem találnák a kellemes középutat, csak a két végletet. És ezzel nem azt mondom, hogy akkor a női szereplő tűsarkúban meg kiskosztümben menjen terroristákat lőni, de azért megtarthatna néhányat a nőies jegyeiből (csak nem úgy, mint az első példában). Persze ha az illető katona szerepben van, akkor az más kérdés, de én mondjuk ezt sem szeretem. Véleményem szerint a női szereplőknek nem a fizikai állóképességükkel kell bizonyítani erősségüket, hanem inkább a lelki oldalról. Tény, hogy biológiailag "gyengébbek vagyunk" a férfiaknál, de más téren meg erősebbek. Ezt kellene hangsúlyozni, és nem beledobni a női szereplőket egy olyan szituba, ahol mellekkel rendelkező Rockyvá válnak.

8. Egy életre választok barátokat. És ez a kifejezés nem is jó, mert nem választottam a barátaimat, hanem egyszer csak betoppantak az életembe. Nincs sok barátom, de azt a néhányat, aki van nagyon megbecsülöm, mert szerintem a barátság a szerelem után a legcsodálatosabb emberi kapcsolat (meg az anya és gyermeke közti is). Mivel könnyen barátkozom, hamar kötök ismeretségeket, de ezeknek a 80%-a elvész ilyen-olyan okok miatt. Általában különböző nézeteltérések vezettek ahhoz, hogy valamely barátomtól meg kényszerültem válni, de hiába nem tartom már velük a kapcsolatot, még mindig van, hogy gondolok rájuk. Akiket nagyon szimpatikusnak tartottam, akiket nagyon szerettem, azokra gyakran gondolok, még akkor is, ha az élet külön sodort minket egymástól. Legtöbbször nem őrzök haragot a szívemben, nagyon távol áll tőlem ez az érzés, így sok régen elveszített barátra úgy gondolok, hogy a szép emlékeket idézem fel róluk. Habár nem mindenki lehet mellettem, akikkel életem során megismerkedtem és akikkel megszerettük egymást, mégis hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem őket, és a mai napig gyöngéd, szeretetteljes érzésekkel emlékezek vissza rájuk.

9. Általános iskolában nagyon jó karikatúrákat készítettem. Emlékszem, hogy az egyik órán unatkoztam, és a szénceruzámmal elkezdtem megrajzolni Christina Aguilera egyik képét, azt hiszem akkor még a hatalmas mikrofon jellegű szőke haját viselte, meg baromi erős sminket, aztán valahogy elrontottam, és akkor már úgy döntöttem, hogy inkább eltúlzom és csinálok belőle egy karikatúrát. Baromi jól sikerült, és onnantól kezdve nem volt megállás. Mivel akkoriban tombolt a Gyűrűk Ura a mozikban, az összes főszereplőről csináltam karikatúrát, és mind szuperül sikerült, mert jól rá tudok érezni az arányok eltúlzására, és mégis felismerhető marad a portré. Azóta sajnos nem készítettem ilyeneket, de mindig eszemben van, hogy jó lenne újra feleleveníteni az emlékeket, csak a megvalósulásig kéne már egyszer eljutni :D

10. Ritkán tartok magamnál készpénzt, mivel ha van nálam kivéve valamennyi, tuti, hogy késztetést érzek arra, hogy elköltsem :D Ez nagyon bosszantó dolog, és próbálok is ellene küzdeni, de néha úgy vagyok vele, hogy jaj, ezt a kis körömlakkot igazán megengedhetem magamnak, vagy ezt a kis üdítőt megveszem, mert nagyon szomjas vagyok, stb. Mindig van valami indokom arra, hogy költekezzek, és így egyszer csak azon kapom magam, hogy több ezret eltapsoltam egy hét alatt. Azóta, ahogy ezt felfedeztem nem hordok magamnál készpénzt, és így ritkábban is vásárolok, hiszen nem mindenhol fogadják el a kártyát. Ha pedig mégis, akkor nagyon megregulázom magam és nem költekezek.

11. Nem szoktam rágózni. A kollégák, barátok gyakran kínálgatnak rágóval, de szerintem a rágózás nem túl nőies dolog. Engem valamiért taszít, mikor azt látom, hogy egy nő kérődzik egy rágógumin. Csúnya a mozdulat, de nem is tudom jobban megmagyarázni ezt, egyszerűen ronda látványnak tartom. A pukkasztását meg egyenesen rühellem, nagyon zavar. Ha szükségem van egy kis frissítésre, akkor inkább tic-tacot szoktam választani, mert azt diszkréten el lehet szopogatni, és ugyanolyan kellemes lehelletet biztosít, mint a rágó. A rágótól egyébként azért is tartok, mert néhány fogam tömve van, és nem merek miattuk rágózni.


Most pedig következzen a 11 kérdésre adott válasz:

1. Legőrültebb dolog, amit csináltál?

Hm, most igazából nem jut eszembe semmi. Elég nyugis életem volt, sosem voltam rebellis típus, inkább a békességre szavazok, de nem tartom kizártnak, hogy a közeljövőben kipróbáljak pár érdekes, extrém dolgot.

2. Mi az, amire a legbüszkébb vagy?

Arra, hogy a legmélyebb gödörből is ki tudok mászni és a jég hátán is megélek.

3. Neked mitől lesz különleges egy ember?

Ha egyedi, őszinte és igaz értékeket képvisel, amiket fel is vállal és aszerint is él. Ezen kívül pedig nagyra tudom értékelni, ha valaki bátor és őszintén felvállalja önmagát, a saját stílusát akkor is, ha az a legtöbbeknek nem tetszik.

4. Van olyan dolog, amit legbelül nagyonnagyon szeretnél megcsinálni?

Nagyon szeretném, ha az írásaim egyszer megjelennének nyomtatásban. Mindig is az volt az álmom, hogy az általam írt mesekönyvből olvassak majd fel a gyermekemnek, és erről mai napig nem mondtam le.

5. Ha most találkoznál a kiskori önmagaddal, ő mit mondana? Tetszene neki az az élet, amit most élsz?

Ezen nagyon sokszor gondolkodom, és azt hiszem, ha a kis kori önmagam találkozna velem, akkor nem lenne velem problémája. Úgy érzem, hogy kellemes, kedves felnőtt emberré váltam, aki jó értékeket képvisel, így semmi szégyellni valója nem lenne annak a kislánynak, aki akkor én voltam.

6. Milyen környéken képzeled el az életedet? Vidék vagy nagyváros?

Egyértelműen vidék. Képtelen vagyok elviselni a nagyváros bűzét és zaját, a vidék csendes békessége sokkal vonzóbb számomra.

7. Melyik nyelvet beszélnéd a legszívesebben?

A japánt és az írt.

8. Mi az, amit szeretsz magadban?

A pozitív életfelfogásomat ^^ De összességében elég sok minden van, amit szeretek önmagamban, csak most nem állok neki felsorolni, mert még a végén rossz fényt vetnék magamra :P

9. Mi kiskorodból a legmeghatározóbb emléked?

Sajnos az állandó lelki terror és bántalmazás. Emlékszem egyszer annyira kikészültem a sok szekírozástól, hogy befulladtam, és véletlenül túladagoltam a gyógyszeremet. Majdnem a mentő vitt el.

10. Ha most elölről kezdhetnél valamit, változtatnál meg bármit az életed alakulásában?

Akkor, amikor a rossz dolgok megtörténtek velem biztos azt mondtam volna, hogy ezt kitörölném, de így visszatekintve nem bánok semmit, mert ha másként alakultak volna a dolgok, akkor nem lehetnék az az ember, aki ma vagyok. És én most jól érzem magam a bőrömben.

11. Mennyire fontos neked a külső? Mit gondolsz, mennyire tudjuk kifejezni önmagunkat az öltözködésen keresztül?

Én elég fontos dolognak tartom a kellemes megjelenést, de nem a legfontosabbnak. Úgy gondolom, hogy mindenkinél adott egy fizikai adottság, amin nem tudunk változtatni (most ne nézzük a celeb világot a plasztikáikkal), de ha ezt a meglévő dolgot a lehető legelőnyösebb oldalról mutatjuk, akkor szépnek érezhetjük magunkat a bőrünkben. Én például nem vagyok egy kimondottan szép nő, mégis igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból minden nap. Igyekszem az alkatomnak megfelelően öltözködni, próbálom megtalálni az előnyös ruhákat és kiegészítőket, illetve magabiztosan járok-kelek az utcákon, mert ezzel a pozitív kisugárzással is azt sugallom a többi ember felé, hogy a tökéletlenségem ellenére igenis jól érzem magam a bőrömben és elégedett vagyok a jelenlegi külsőmmel. Persze ez nem teljesen igaz, hiszen sok mindenben szeretnék változni, de amíg tart a folyamat, addig próbálom a jelenlegi helyzetemet a lehető legpozitívabban megélni. Az öltözködés alapjáraton egy nagyon jó önkifejezési eszköz, ha jól használják.


És akkor most jöjjön az én 11 kérdésem:

1. Mi a kedvenc idézeted?
2. Mennyire fontos neked az internet és a számítógép?
3. Ha leszülethetnél egy régebbi történelmi korszakba, melyiket választanád?
4. Milyen lenne álmaid otthona?
5. Gyűjtesz valamit? Ha igen, mit?
6. Spontán, vagy tervezgetős vagy?
7. Mennyire vagy telefon függő?
8. Van kedvenc törzshelyed, ahol szívesen megiszol egy kávét, vagy teát?
9. Ki a kedvenc Disney karaktered?
10. Melyik könyv, vagy film volt rád a legnagyobb hatással, és miért?
11. Mit gondolsz, hogyan alakul majd az életed 10 év múlva?


Akiknek tovább küldöm:

djkaty

Mephaela

Perelin

Bogca

Tekla

Zsófi

Rami

Kemiviki

Igaz, nem 11 ember, de nekik szeretném tovább küldeni, remélem kitöltik. Ja, és persze aki kedvet érez magában, az kommentben válaszoljon nyugodtan a kérdésekre, mert kíváncsi lennék rájuk :)