2013. szeptember 23., hétfő

Az elmúlt napok eseményei

Kedves Mindenki!

Azt hiszem tartozom nektek annyival, hogy valamiféle életjelet adok magamról, elvégre többen is érdeklődtetek felőlem, hogy miért olyan csöndes a blogom tájéka, mi van velem, velünk. Aki figyelemmel követte az oldalam tudja, hogy elég nagy kaliberű gondjaim voltak mostanában párkapcsolat terén, mivel írtam róla egy bejegyzést. Ezt azóta töröltem, mivel úgy érzem, hogy ekkora mélységű intimitást nem rakhatok ki premier plánba, meg kell adnom a tiszteletet a házasságomnak és húzni egy határvonalat. Innentől kezdve nagyon személyes jellegű bejegyzéseket nem fogok közretenni, mert úgy hiszem, hogy ezek csak ránk tartoznak Viktorral. Viszont mivel az elmúlt napokban nagyon sokat érdeklődtetek felőlünk - ki a törölt bejegyzés kommentjében, ki levélben -, úgy érzem nektek is jár egy kis magyarázat mindarról, ami velem történt nemrégiben. Mint tudjátok a férjemmel több, mint 8 éve vagyunk együtt, s ez bizony hosszú idő. A kapcsolatunk nemrégiben eljutott arra a pontra, amit a legtöbb párkapcsolat megtapasztal - átéltük az első igazán komoly, lelket megpróbáltató veszekedésünket, ami külön költözéssel és egy válás lehetőségével is fenyegetett. Minderről olvashattatok abban a bizonyos törölt bejegyzésben, úgyhogy az akkori érzelmeim sokatok előtt ismertek. Amiről viszont nem tudtok az az, hogy múlt hét szerdán kibékültünk Viktorral, csütörtökön pedig vissza is költöztem hozzá. Nem bírtuk egymás nélkül :) Hogy mi volt ennek az egésznek az oka és a miértje a nagyközönség számára nem fontos. Mi tudjuk a lényegét, tanultunk belőle, és soha többet nem sodorjuk egymást ilyen borzasztó helyzetbe, mert ezt mindketten pokolian megszenvedtük. Úgyhogy együtt vagyunk, minden rendben közöttünk ismét, és boldogabbak vagyunk, mint valaha. Ez a közel egy hét különlét rendesen felnyitotta mindkettőnk szemét, s így talán másként fogjuk értelmezni és értékelni a kapcsolatunkat. Mindkettőnknek kell majd egy kicsit változnia, de ez az élet rendje - idősödünk, változunk, formálódunk, s ez az esemény is részese volt annak, hogy egy lépcsőfokkal feljebb lépjünk. Érzelmileg én a magam részéről még kissé megviselt vagyok, de ugyanakkor nagyon boldog is, hiszen minden rendbe jött közöttünk és azóta minden remekül alakul :) Nagyon szirupos ömlengésbe sem szeretnék kezdeni, mert ez sem tartozik ide, elég, ha mi ketten ismerjük a részleteket és a szívünket, de titeket szerettelek volna megnyugtatni; igen, együtt maradtunk, szeretjük egymást és minden a legnagyobb rendben van közöttünk :) Nagyon köszönöm azoknak, akik aggódtak értünk és drukkoltak, jól jött a pozitív energia :) Most jelenleg ennél többre nem futja az erőmből, még eléggé fáradt vagyok a sok stressz miatt, de ígérem, hogy nem fogom elhanyagolni a blogot, hamarosan újra úgy jelentkezem, ahogy azt megszokhattátok :) Addig is mindenkinek szép napokat kívánok, és remélhetőleg hamarosan újra olvashatjátok az agymenéseimet :P

7 megjegyzés:

  1. De jó! Nagyon örülök Nektek <3

    VálaszTörlés
  2. Ennek nagyon örülök! Remélem ez most még mélyebbre fűzi a kapcsolatotokat egymással!

    VálaszTörlés
  3. Jaj, de örülök! Reméltem, hogy megoldjátok :)

    VálaszTörlés
  4. jajj de jó! igazán örülök ennek! :-) mondtam én ;-)

    VálaszTörlés
  5. Na, ennek örülök! Vigyázzatok egymásra! :)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves sorait! :) Most nem válaszoltam egyenként mindenkinek, de attól még nagyon jól esett, hogy ennyien örültetek nekünk, köszönjük :)

    VálaszTörlés