2013. augusztus 2., péntek
Kezdek kicsit kétségbe esni...
Itt van az augusztus, és nekem még mindig nincs új állásom... Kezdek egy kicsit aggódni, ami azt illeti :( Azt hiszem ezt az váltotta ki belőlem, hogy ma kaptam egy üzenetet attól az ovitól, amitől sokat reméltem. Ott lett volna Viktor munkahelyéhez közel, nagyon kedves volt az igazgatónő, úgy éreztem én is jó benyomást tettem rá, dolgoztam már óvodában, tudom mi a dolgom, erre közölték, hogy nem engem választottak. Pedig 3 embert is felvehettek, és olyan nehéz elfogadni, hogy abba a háromba nem fértem bele én is. Annyira reménykedtem, hogy szeptembertől ott kezdhetek, úgyhogy igazi arcul csapásként ért az, hogy még sem... Nagyon számítottam erre az állásra :( Ráadásul egyre jobban szorít az idő, ez az utolsó hónapom, amit még a régi munkahelyemen tölthetek, augusztus 31-től pedig megszűnik a munkaviszonyom. Persze rengeteg álláshirdetést raktak fel, mind gyógypedagógiai, mind sima pedagógiai asszisztensit is, és legalább 30 helyre beadtam, de az előző helyekről sem nagyon jelentkeztek, és félek, hogy hiába van most sok lehetőség, sehonnan nem fognak visszahívni. Eddig is alig pár interjúra mentem el. Félek, hogy szeptembertől nem lesz munkám :( Még a miklósi állásokat is elhappolták előlem, pedig helyi lány vagyok, közel lakom, van gyakorlatom, még sem kellek senkinek... Azt is látom, hogy ezzel a képesítéssel nem építhetek komolyabban jövőt, mert rendkívül bizonytalan, hogy az ember kap-e benne munkát, vagy sem. Valami mást is kéne tanulnom mellé, de az nagyon sokba kerül, az államilag támogatott képzésekhez pedig nincs elég pontom. Még ha le is tenném a nyelvvizsgát, akkor sem lenne elég, hogy felvegyenek oda, ahová igazán szeretnék menni. Logopédiát vágynék tanulni, de oda bizony sok pont kell. De az sem biztos, hogy azzal a szakképesítéssel is mennék valamire, hiszen a mai pedagógiai helyzet egyszerűen borzalmas... Nagyon rossz érzés ez a létbizonytalanság, pláne Viktor mellett, akinek öt éve ugyanaz a munkahelye, és ha váltani akarna, bármikor találna munkát, mert olyan a képesítése. Én lassan ott tartok, hogy nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Lehet, hogy nem a legmegfelelőbb pályát választottam magamnak, de most ezzel kell valahogy boldogulnom. És hiába vagyok még fiatal, hiába áll előttem egy csomó lehetőség a tanulásra, nincs rá anyagi keretem. Azt se tudom mivel foglalkozhatnék, ha nem gyerekekkel. Manapság nincs olyan szakma, ami biztos megélhetést garantál. Azért remélem össze fog jönni valami, mert nem szeretnék munkanélküli lenni megint egy évig...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Teljesen megértem, amiről beszélsz. Nagyon hosszú ideje ülök itthon, szóval... én már nem esem kétségbe. Köztük őrlődöm néha.
VálaszTörlésKét szakmám van, vagy hármat nem fejeztem be, januártól diplomás leszek. Nem remélek nagy jövőt magamnak.
Mutyi országban élünk sajnos, ahol inkább az rúg labdába, aki jó helyre, jó embernek tud sírni, és nem az, aki ténylegesen megérdemelné az adott állást.
Döbbenetes olvasnom az esetedet. Ilyen sok szakmával és egy leendő diplomával az ember azt gondolná, hogy legalább kicsivel több lehetőséged van munkahelyet találni, mint egy magam fajta mezei OKJ-s emberkének, de hát úgy látszik ma már mindegy mennyi van a fejedben, az a lényeg, hogy kiket ismersz és kikkel vagy jó viszonyban :S Azért drukkolok neked, hogy sikerrel járjál!
TörlésAmeddig az eredeti lakhelyem szerepelt az önéletrajzomban (Szigethalom - félig földi ;)), addig sehova se hívtak be. Most, hogy nem vallom be, hogy papíron még ott lakom, gyakorlatilag már nem, már emberszámba vesznek. Azért ez is furcsa (csúnyább szó jutott eszembe).
TörlésÉn őszintén szorítok, hogy neked is összejöjjön valami!
Igen, azt hiszem ez is sokszor közrejátszik az elutasításomban, hogy Miklóson lakom. Én viszont nem tagadhatom le, hiszen ide vagyok bejelentve, itt is lakom, nincs más alibim, de egyébként mindig megjegyzem, mikor kérdezik az utazást, hogy kocsival megyünk mindenhová, 3 éve rendszeresen Viktorral járok be dolgozni és ez sosem okozott gondot. Az ember oda megy, ahol munka van, nincs már olyan luxus, hogy a lakhelyemhez közel választok munkát. Köszönöm a jókívánságokat, remélhetőleg idővel mindketten sikerrel járunk :)
TörlésNa igen, sajnos ilyen világot élünk, hogy nem egyszerű állást találni. A környezetemben aki dolgozik azok vagy protekciósok vagy külföldön vannak. Egy lány barátnőm van akit állásinterjú alapján vettek fel egy céghez, de neki diplomája van nem is egy, és vagy 3 nyelvet beszél felső fokon, és nem fullos az a meló amit csinál...Ennyit ér, ha tanul az ember. A másik, hogy már azt sem lehet tudni mit érdemes tanulni, mert az egyik évben vannak jól menő szakmák, a következő évben meg már azt a végzettséget is lehúzhatja az ember a wc-n. Szóval még azt sem könnyű megválasztani mit tanuljon az emberlánya...Úgyhogy minden oldalról patthelyzet alakult ki. :S Sajnálom, kitartást kívánok, tudom milyen régóta munka nélkül lenni :S
VálaszTörlésNagyon elkeserítő ez a hazai helyzet. Az ember csak szeretne valamiből megélni,ha már taposómalomban kell dolgoznunk, de ha nem kapunk rá esélyt, akkor aztán tök mindegy. A szakma kérdése is nagyon dilemmás, mert manapság már ki tudja mit érdemes tanulni? Mindenhol túljelentkezés és telítettség van, nincs elég munkahely, az ember meg csak gürizik, éveket tanul, hogy aztán kitörölhesse a diplomájával a szebbik felét. Én is nagyon gondolkodom, hogy tovább kéne tanulnom, amíg még tehetem, de itt jön a nagy kérdés; hogy mit? :(
TörlésÉn is tudod, hogy sokat voltam itthon, de én már a szakmámban nem is próbálkozom, inkább megmaradt hobbinak :S (legalább nem felejtek aztán egyszer hátha "álom") Annyi biztos, hogy sok szaron kell keresztül mennie az embernek, hogy legyen egy aránylag normális munkája,és akkor ott van a kérdés, hogy meddig? Mert már ha sikerül is ott a gond, hogy fiatalabbat hamarabb elküldenek,mint egy nyugdíjast,mert "úgyis hamar talál munkát"! Csúnyát nem akarok mondani de a rendszer úgy szar ahogy van.....és ki kéne írtani ezt a sok parlamenti bohócot....
VálaszTörlésIgen, emlékszem rá, meg a saját esetemre is, mikor egy évig itthon voltam munka nélkül. Pokoli. És akkor élj meg abból a 30 ezer forintból, amit segélyként kapsz (azt is csak pár hónapig), utána meg mehetsz csövezni is akár :S Nagyon nehéz új helyet találni, mert mindig van kifogás - túl messze laksz, túl fiatal vagy, túl öreg vagy, kancsal vagy, nem szimpatikus a pofád, és még sorolhatnám. És igen, ez annyira tipikus, mikor a fiatalt küldik el, mondván ő még talál magának munkát. Rohadtul nem. Manapság nem számít mennyi idős vagy, munkát találni mindenkinek nehéz. Megtartani meg annál inkább. Ellehetetlenítik az ember helyzetét ebben az országban, nem csoda, hogy mindenki külföldre menekül...
Törlés