Átkozott boszorkák vagyunk mind :)

Barbinál láttam nemrég egy bejegyzést, amiben régi nagy kedvencét, az Átkozott boszorkákat említi. Én is nagyon szeretem ezt a filmet, bármikor meg tudom nézni és sosem unom meg, nem is értem miért hanyagoltam el ilyen sokáig. Akárhányszor látom elkap egyfajta életérzés, amit semmi más történetnél nem tapasztalok. Tökéletesen bemutatja azt a világot, amit a modern kori boszorkányokhoz képzelek. Akárhányszor belemerülök a történetébe, képi világába, zenéjébe mindig egy másik univerzumban érzem magam, ami természetközeli, büszke és vad, akárcsak az Owens lányok. (ja, egyébként Barbi drágám, Sally-ről mindig te jutsz eszembe ^^) Imádom, hogy a főszereplők nem gyámoltalan kiscicák, hanem igazi nők. Ilyenkor arra gondolok, hogy bárcsak én is egy olyan csodás házban élhetnék egy pazar téli kerttel, ahol mindenféle gyógynövényt termeszthetnék (valószínű egyébként, hogy a gyógyfüvek iránti rajongásom ennek a filmnek köszönhető), és ahol mindent áthat a mágia. Még a kissé különc nénikék sem zavarnának, pláne ha az éjféli koktélba engem is bevennének :P És az a hegedűszó, amit a baljóslatú jeleneteknél hallani, na hát attól mai napig borsódzik a hátam. Viszont a legkedvesebb dalom benne teljes mértékig Joni Mitchell Case of you-ja. Imádom hallgatni, énekelni, dúdolni, és amióta megnéztem a filmet úgy belemászott a fülembe, hogy ki sem tudom űzni onnan. Egyszerűen csodálatos!