2013. július 3., szerda

Jobb egy fokkal

Az elmúlt napok eseményei rendesen rányomták a bélyegét a hangulatomra. Még tegnap is egész álló nap ki voltam borulva, de meggyőződésem, hogy az én férjem a legmegértőbb, legkedvesebb, legjóindulatúbb férfi a világon, s akármilyen szörnyűségeket is vágtam a fejéhez, mindent megbocsátott és nálam jóval hamarabb túltette magát a dolgokon. Engem sokkal jobban megviselt ez az egész, talán mert tökéletesen átéreztem bűnösségemet. Ennek ellenére ő olyan jóságot tanusított felém, ami rá mindig is jellemző volt, de amire most sem számítottam. Mindig meglepődöm azon, hogy mennyire jóindulatú és megbocsátó, hogy mennyire kiváló jellem. Így aztán a tegnapi este folyamán sikerült lecsillapodnom, s a napunk majdhogynem ugyanúgy folytatódott, mint általában. Ma reggel kedvesen meg is huzogatta a fülemet és olyan meghittséggel ölelgetett és babusgatott, mintha mi sem történt volna. És mivel az ő felfogása azt mondja, hogy fölösleges fájó dolgokon rágódni, pláne ha megbeszéltük, s a bűntudat ne árnyékolja be jókedvünket, ezért én is megpróbálom elfelejteni ezt az egészet és inkább örülök annak, hogy együtt vagyunk és továbbra is szeretjük egymást. Persze mondhatnánk, hogy minden kapcsolatban vannak nézeteltérések, veszekedések, de én ezeket nagyon rosszul kezelem. Túlságosan érzelmesek vagyunk mind a ketten (igen, Viktor is, még ha a külvilág felé nem is mutatja), és sokkal jobban megszenvedjük az ilyesmiket, mint egy átlag ember. De nagyon örülök, hogy már vége és túljutottunk rajta. Talán még sem lesz olyan rossz ez a szülinap, mint amilyennek gondoltam :) Veszünk pezsgőt, koccintunk otthon, aztán majd vasárnap lesz a nagy ünneplés a családdal. Közben pedig már így is annyi jókívánságot és köszöntést kaptam a barátaimtól, ismerőseimtől, hogy nem győzök rájuk reagálni. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aztán persze majd külön-külön is válaszolok. Egyébként semmivel sem másabb 25 évesnek lenni, mint 24-nek, habár mikor kimondják, hogy negyed évszázados vagyok, az azért egy kicsit kellemetlenül érint :P Mégis mindent összevetve mérföldekkel jobb a hangulatom, mint volt, hála ennek a drága embernek. Nem is tudom mihez kezdenék nélküle... :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése