30 napos smink kihívás - 1. rész

Mikor kezdtél el sminkelni?

Ez úgy látszik minden sminkeléssel kapcsolatos kérdőív sorozatban benne van, de nem baj, mert szívesen mesélek róla. Szóval én már egészen kicsiként is vonzódtam a sminkelés és a nőies, felnőttes dolgokhoz. Tipikus kislány voltam, imádtam anyukám magas sarkúiban billegni, és természetesen felfedezni a sminkes készletét. Édesanyám anno festette magát, de csak szolidan. Főleg körömlakkjai voltak, azokból is a nagyon élénk rózsaszínek, meg a pirosak voltak jellemzőek, így én is azokat próbáltam ki először. 5-6 éves lehettem, még oviba jártam, mikor megengedte, hogy néha kifessük a kisujjamon a körmömet, én pedig ujjongtam a boldogságtól, hogy milyen csinos és szép a körmöm, milyen nőies, milyen felnőttes :) Jó darabig csak ennyi lett nekem megengedve, de azt hiszem ez így is volt jó, hiszen egy kicsi lány ne fesse a körmeit, meg ne sminkeljen (ennek ellenére az oviba szájfénnyel és díszesre lakkozott körömmel járnak a kislányok). Aztán tizenkét éves lehettem, mikor a bátyámmal sétálgattunk a miklósi piacon, ahol csupa gagyi kis játékokat lehetett kapni, én pedig kiszúrtam egy játék sminkkészletet. Mivel már akkor is nagyon nőcis voltam, a bátyám megvette nekem azt a kis készletet, amiben természetesen borzasztó silány cuccok voltak, de én oda meg vissza voltam értük és imádtam a bátyámat ezért az ajándékért. Persze mivel a paletta kislányoknak készült, semmi feltűnő nem volt benne, ha kifestettem a rózsaszín szemhéjpúderrel magam kb. csak a napfényben látszott egy picit, a szájfények meg inkább színezett balzsamok voltak és csak kiemelték az ajkam természetes színét. Ennek ellenére a tudat, hogy én ki vagyok feste olyan előkelőséget éreztetett bennem, hogy csak úgy dagadt a mellényem, miközben fel alá járkáltam :) Ott voltak még a borzalmas, ragasztó szagú és állagú ízesített, szagosított golyós szájfények, amiből nekem természetesen a lila üveges volt meg szőlő illattal, és amit nem tudott úgy használni az ember, hogy ne fojjon mindenhonnan belőle a trutyi. Jó ideig csak ezeket használtam, de ez még inkább játék volt, ismerkedés a sminkeléssel, hogy milyen érzés is lehet ez, aztán 14 éves korom körül édesanyámtól kaptam meg az első valódi smink cuccaimat, egy fekete szempillaspirált, aminek a végén arany színű tus volt, illetve egy fekete tust is, bár az emlékek itt kezdenek homályosak lenni, talán inkább szemceruza volt, nem is tudom. Emlékszem a tustól nagyon megijedtem, hiszen nem tudtam hogyan kell használni és sokat szenvedtem is vele, de amúgy imádtam őket és onnantól kezdve nem volt megállás, vagy én vettem magamnak sminkeket, vagy anyukám. Szerencsére támogatva voltam az ízlésemben, csupa sötét színű holmit kaptam, bordó rúzsok tömkelege lapult a táskámban, egyszóval semmi olyasmi nem volt rám erőltetve, amit nem szeretnék. De igazán a tinédzser éveimben, 16 éves koromtól kezdtem el komolyabban sminkeléssel foglalkozni, akkor már nem elégedtem meg egy sima fekete szempillaspirállal, bátrabban kísérletezgettem és próbálkoztam. Azóta szerencsére már fejlődtem, de nagyjából így néz ki az én sminkes pályafutásom kezdete.