Ismét rá kellett jönnöm...

.., hogy egyáltalán nem vagyok érdekes ember. Legalábbis mai szemszögből nézve. Észrevettem, hogy az emberek akkor akarnak csak megismerni valakit, ha az illető minden tűréshatárt átlép. Feltűnőnek, dekadensnek, elfajzottnak kell lenni ahhoz, hogy egyáltalán észrevegyék, hogy létezel. Én a magam egyszerű, szolid valójával úgy el vagyok felejtve, ahogy vagyok. Biztos az a baj velem, hogy nem pakolom ki mindenem, nem borítja a bőröm minden négyzetcentiméterét tetoválás és piercing, nincs ötfélére színezve a hajam, nem lógnak a nyakamban különféle jelképek, nem vagyok elég bunkó másokkal és nem ugrálok ágyról ágyra. Nekem nincsenek szaftos sztorijaim, nem tudok a kalandjaimról mesélni, nincs vagány, flegma stílusom és nincs leszarom tablettám, amivel figyelmen kívül tudnám hagyni mások és saját magam érzéseit. Ha ezek bármelyikével rendelkeznék, biztosan sokkal érdekesebb lennék. De sajnos nem vagyok ilyen. Én egyszerű lány vagyok egyszerű gondolatokkal. Az én lelkembe nem fér be az a sok mocsok, ami az emberek fantáziáját birizgálja. Azt hiszem, hogy azok az értékek, amiket én képviselek, a kedvesség, a jószívűség, a segítőkészség, az őszinteség, a megértés, az empátia és az erkölcs már a legtöbb ember számára nem jelentenek semmit. Mert ezek unalmas dolgok. Nem izgalmasak. Nem piszkálják mások perverz fantáziáját, nem elég érdekesek és nem elég vadak. És ez azért megint csak szomorú dolog. Hogy csak a mocsokkal, csak a tömény fertővel és a polgárpukkasztással lehet felhívni magunkra a figyelmet, mert csak az tartja mozgásban az emberek fantáziáját. Hát, nem tudom ki hogy van vele, de ha ez szükséges ahhoz, hogy az emberek észrevegyék a létezésemet, akkor maradok inkább láthatatlan. Erkölcstelen emberből amúgy is sok van, csak győzze az ember válogatni, mindenki találhat kedvére való romlott nőt, meg férfit. Csakhogy értékes életet élő emberől nagyon kevés van. És lehet, hogy az én életem csöppet sem izgalmas, de legalább több értelem van benne, mint azokéban, akik napról napra, cél és elvek nélkül élnek. És nekem köszönöm szépen, jó így.