2013. június 2., vasárnap

Ismerj meg! - 13. rész



Sosem fogok felnőni. Régen úgy neveztem magam, hogy Pán Petra, mert sosem akartam felnőni. Szeretek gyermeki lélek lenni, szeretem, hogy még képes vagyok örülni apróságoknak, hogy még tudok egy gyermek mindenre rácsodálkozó tekintetével nézni mindent, és szeretem, hogy ezzel is elhatárolódom a többi embertől.





Falakat építek magam köré, aztán rosszul érzem magam, mert senki nem dönti le őket. Hát igen. Elég zárkózott ember vagyok, nehezen nyitok mások felé, de közben meg titkon azt remélem, hogy valaki hajlandó lesz áttörni a bástyámon, érdekli, hogy mi van a Rák-páncél alatt és minden akadályt ledöntve el jut hozzám. Sajnos ritkán élem át ezt az érzést. Úgy látszik nem vagyok annyira érdekes.





Szeretek sütni. És szerencsére tudok is. Mondjuk egy ilyen édesszájú férfi mellett, mint Viktor nem is lehetett volna más választásom, mint hogy megtanulok rendesen sütni. Ha csak tehetem minden hétvégén készítek valami finom süteményt, főleg édeset, de néha sósat is szoktam, ha Viktor már nagyon ráun a sok édességre. 





Film-fanatikus vagyok. Ha csak tehetem és van egy kis szabadidőm, akkor új, érdekes filmek után kutatok, mert imádok belecsöppenni egy új történetbe. Olvasni is pontosan ezért szeretek. Nagyon szeretek mozizni, imádom azt a hamisítatlan hangulatot, de az itthoni filmezést is remek tud lenni. Pattogtatunk kukoricát, én befészkelem magam Viktor karjai közé, aztán közösen megnézünk valami jó kis mozit. Ha horrort, akkor eret szorítok, ha romantikust, akkor fél percenként hátrahajtom a fejem egy csókért (rendszerint akkor, mikor Viktor épp eszik, ehhez jó érzékem van), a többi kategóriát meg szimplán guvadó szemekkel szívom magamba. 





Támogatom a meleg jogokat, mert a szerelem az szerelem. Na ez kényes téma, de nekem erről is határozott véleményem van. Engem kicsit sem érdekel, hogy kinek mi a véleménye a melegekről, mindenkinek szíve joga azt gondolni róluk, amit akar. Csakhogy ez a téma számomra nem arról szól, hogy mennyire fogadható el a másság, hanem arról, hogy mindegy, milyen formában talál ránk a szerelem, az szent és sérthetetlen. Én nem azt nézem, hogy júj, két azonos nemű fogja egymás kezét, és nem azon kezdek el agyalni, hogy ez mennyire természetellenes, mert én csak egy szerelmes párt látok. Két lélek szeret ilyenkor egymásba, és én teljes mértékig elfogadom ennek a létezését. Lehet velem vitatkozni, de nekem ez a véleményem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése