Hosszú hétvége Zsófival

Már nagyon régóta terveztük Zsófival, hogy egyszer meglátogat minket szerény kis hajlékunkban, s akkor péntektől vasárnapig vendégeskedik nálunk. Nos, ez most megvalósult. Hát öhm... még nem egészen hevertem ki a sokkot :D Szerintem még életemben nem röhögtem ennyit, mint ezen a hétvégén, úgyhogy remek volt a hangulat, de talán kezdjük az elején.
Péntek este 7 óra magasságában találkoztunk Zsófival. Irtózatos meleg volt és ez rá is nyomta a bélyegét a hangulatunkra, mindannyian olyanok voltunk mint a felmosórongy, és sajnos a hazaérkezés sem könnyített a helyzetünkön, mert tetőtéri a lakásunk és kb. a pokolban hidegebb van, mint nálunk. Ennek ellenére azért csak megmaradtunk, hála a ventilátornak, a jéghideg vodkás limonádénak, meg a behűtött sörnek. Mivel mindannyian munkából jöttünk, ezért nem terveztünk semmi nagy programot. Gyümölcs salátát vacsiztunk, aztán mi Zsófival picit félrevonultunk beszélgetni, mert elég sok minden történt vele az elmúlt hetekben, amiket tényleg csak személyesen lehetett igazán átbeszélni. Nagyon nehéz időszakon ment keresztül és merem remélni, hogy jól esett kiadnia magából ezt a sok dolgot, és hogy egy kicsit a segítségére tudtam lenni. Végül is közel éjfélig beszélgettünk, talán bírtuk volna tovább is, de én már annyira fáradt voltam, annyira kiszívta az erőmet a meleg, hogy muszáj volt eltennem magam másnapra. Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert hiába szervezkedtem másfél hónapja, nem tudtuk áthozni anyukáméktól a kihúzhatós kanapét, így szegény Zsófi a földön volt kénytelen aludni, ott ágyaztunk meg neki. Azért igyekeztünk a helyzethez mérten kényelmet teremteni, ő pedig nagyon aranyos volt, mert mindennel meg volt elégedve és semmin nem problémázott. Ennek ellenére én mégis csak rosszul éreztem magam, hiszen aki egy Rákhoz jön vendégségbe, az öt csillagos kiszolgálásban részesül, és ez most nem valósult meg maradéktalanul. Igaz, Barbi barátnőmék is hasonló módon aludtak nálunk anno, de arra nem volt időm felkészülni, ezt a találkozót meg már mióta tervezgettem. No mindegy, végül is megoldottuk a problémát. Azt az éjszakát szerintem mindannyian átszenvedtük, tényleg kegyetlen meleg volt, alig lehetett aludni. Másnap reggel már frissebbek voltunk, és jóformán az egész délelőttöt beszélgetéssel töltöttük. Kicsit aggódtam Viktor miatt, mert hát az én kis drágám elég nehezen nyit mások felé, Zsófi viszont egy nagyon közvetlen, cserfes lány, aztán halvány lila gőzöm sem volt, hogy fognak kijönni egymással. Párszor már találkoztak, mikor Viktor jött értem a találkozóink végén, de azért most huzamosabb időt töltöttünk egymás társaságában. Na, az aggodalmam kb. 5 perc alatt elszállt, ugyanis Viktor nem hogy elvonult a másik szobába olvasgatni (az volt a terve, vagy hogy kiköltözteti a számítógépét), hanem odaült hozzánk és hármasban eldumáltuk az egész délelőttöt. Úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettük. Zsófi és Viktor nagyon hamar összehangolódtak, ami tényleg meglepő volt, mert még sosem tapasztaltam, hogy Viktor ilyen hamar feloldódjon egy ismeretlen ember előtt és pár perc után úgy beszélgessen vele, mintha ezer éve ismernék egymást. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy Zsófival borzasztó hasonlóak vagyunk jellemileg, tényleg olyan, mintha a hugom lenne. Szóval nagyon örültem, hogy ilyen laza lett a légkör, és hogy ez a két, számomra rendkívül fontos ember ennyire jól kijött egymással. Aztán itt a nagy triumvirátus kialakulása közben teljesen elfelejtettem, hogy nekem még főznöm is kell, úgyhogy villám gyorsan összedobtam a nyárkompatibilis ebédünket (sült csirkecomb rizzsel és párolt zöldséggel), illetve anyu volt olyan drága és meglepett minket egy hatalmas bödön tejszínes meggylevessel, úgyhogy ez volt az ebédünk. Ezután úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk a Campona-i Hádába, hátha Zsófi is talál magának néhány szép ruhát. Szegény Viktor csak fogta a fejét, mert hát eddig csupán egyetlen nőre kellett várnia, hogy elkészüljön (az volnék én), de most kettő húzta az időt :D Egy óra tollászkodás után végre úgy éreztük, hogy kimerészkedhetünk az emberek közé. A kocsiban bömbölt a Manowar, Viktor pedig borzasztó boldog volt, hogy végre ismét szoknyát húztam :P Végül sajnos a Hádában nem jártunk sikerrel, így hamar haza is jöttünk, aztán itt kezdődtek csak igazán a rekeszizom gyilkoló pillanatok. Mert hogy elhatároztuk, hogy elmegyünk hármasban fagyizni a kedvenc fagyizónkba, közben pedig megörökítjük ennek a hétvégének a pillanatait. Én komolyan nem tudom mi volt velünk, lehet, hogy napszúrást kaptunk, de teljesen meg voltunk hülyülve :D A fagyizás csak a kezdete volt valami nagyobb, kitörni készülő fenevadnak, ami később a lakásunkhoz közeli parkban teljesedett ki. Komolyan nem tudom mi ütött belénk, lehet, hogy volt valami abban a fagyiban, de miután találtunk magunknak egy normális padot (ami nem volt tele madárszarral és nem is vette körbe szúnyogfelhő), onnantól kezdve irgalmatlanul dőlt belőlünk a hülyeség. Kb. olyan volt ez, hogy egyikünk elkezdte a poént, aztán passzolta a labdát a másiknak, a harmadik meg leütötte, és a végén mind a hárman fetrengtünk a röhögéstől :D Pedig igazából csak meg akartuk örökíteni a hosszú hétvégénket, de ez a fotózkodás annyira idiótán sült el, annyira nem bírtuk leállítani magunkat, hogy már attól féltem kikiabálnak a szoszédok, hogy legyünk már halkabban :D Nagyon veszélyes trió vagyunk, azt kell mondjam :P Miután könnyesre röhögtük magunkat a saját hülyeségeinken hazamentünk és moziztunk egyet (Lenyűgöző Teremtmények), aztán felavattam az új tarot kártyámat. Zsófi volt az első ember, akin kipróbálhattam a kártyámat, és nagyon boldog voltam, mert hamar összhangba kerültünk, Zsófi pedig elég rendesen elgondolkodott a hallottakon. Én sosem tudom ugyan, hogy akinek jósolok mit kérdez, de nagyon bízom benne, hogy jó útmutatást kapott a jövőjéhez. A szombat este egy kicsit máshogy telt, mint a pénteki, mert egy hatalmas vihar söpört végig nálunk, dörgött, villámlott, süvített a szél, Viktorral fel is ébredtünk rá úgy hajnali három körül, én meg azon imádkoztam, hogy csak Zsófi tudjon nyugton aludni. Erre mikor ma reggel fölkeltünk közölte, hogy ő semmit nem érzékelt a zuhéból, átaludta az egész vihart. Na mondom jól van, én meg tövig rágtam a körmeimet, hogy a kedves vendég ki tudja-e pihenni magát. Reggel ittunk egy kis turmixot, aztán már jóformán indultunk is kikísérni Zsófit a Népligetbe, mert azért ő is haza szeretett volna érni időben, meg jól esett volna pihenni mindannyiunknak. Fárasztó, de annál jobb hangulatú hétvégénk volt, hihetetlen mennyit nevettünk együtt és mennyire lazán jöttek belőlünk ezek az arcnyúzós, vakolat kaparós, fárasztó poénok :D Ja, jut eszembe, már el is kezdtük tervezni, hogy júliusban szintén egy ilyen hosszú hétvégére átjön hozzánk Zsófi, és akkor egy közös Vidámparkozással megünnepeljük a közelgő szülinapunkat :) Mi már nagy gonoszan dörzsölgetjük a tenyerünket Viktorral, hogy mikre fogjuk felráncigálni Zsófit, aki még nem volt a fővárosi vidámparkban, muhaha :P Na jó, azért mi is felülünk vele mindenre, mert az úgy poén. Szóval már most van egy újabb programunk nyára, én pedig előre rettegek, hogy mi hárman megint el fogunk szabadulni :P Hát Zsófi, köszönöm neked, hogy eljöttél hozzánk, mi remekül szórakoztunk a társaságodban, Viktor nagyon megkedvelt téged, és ez azért nagy szó :) Én pedig már csak annak is örültem, hogy végre nem pár óránk volt egymásra, hanem közel két napot együtt tölthettünk, mert nagyon jó volt veled ennyit beszélgetni, hülyéskedni és lelkizni :) Várunk téged (remélhetőleg) a július 10-ei héten ismét! :)  Most jöjjenek az elmaradhatatlan képek, a végére pedig az összegyűjtött aranyköpésekből osztok meg párat.

A szombati fagyi - ezzel kezdődött minden. Nagyon finom volt egyébként, igaz adtunk egy jó nagy pofont a fogyókúrának, de most egyszer belefért :P

Mert közös kép mindig kell

Úgy szeretem ^^

Őt is ^^

Ezen ritka hülye fejet vágok, de felteszem Zsófi kedvéért, mert tetszik neki, ahogy megcsillan a fülbevalóm :P

Naggyon cukcsik vagyunk, ugye, Zsófi? :D 

Na jó, itt tényleg :)

Valamit súgsz, én meg nagyon nevetek rajta

Zsófi denevérjei, meg a fehéren világító lábunk :P

Zsófi durci, én meg cuki

Ilyen mosolygósak voltunk végig :)

Ez a sznob-fejünk :P

Ez meg az idióta fejünk - főleg nekem :D

Törp-uram :P

Ez ilyen alap Zsófi-arckifejezés :D

^^

Ez az abszolút kedvenc képem kettőnkről :)

Ez fogalmam sincs miért és mikor született :P

Ez pedig a "beleköptél a szemembe és visszafújta a szél" című képsorozat egyik tagja, mely egy metál szám megírására inspirált minket :D (nagyjából annyi történt, hogy Viktor baromkodott, miközben fotózott, én meg prüszkölve felnevettem, Zsófi pedig az enyhe szellő jóvoltából az egészet az arcába kapta :D)

Na és akkor a végén jöjjön néhány a péntek óta elhangzott infantilis baromságaink közül;

Én: - Légy szíves viselkedj és tegyél jó benyomást Zsófira.

Viktor: - Ó, ne aggódj, nagyon mély benyomást fogok tenni rá... :P

Épp szenvedtünk a melegben, amikor odaadtam Viktor kezébe az egyik illatosított testpermetemet.

Én: - Spriccelj le!

Zsófi: - Haza menjek?

A Zsófi féle cuki nyelvezet Viktorizált verziója:

Viktor: - Kemcsi csukcsili!

Én: - Mi bajod van?

Viktor: - Kemény a csuklóm!

(mai napig nem értem miért volt ezt olyan fontos bejelentenie)

Viktor kb. 3 hónapja mást sem reggelizik, mint zsíros kenyeret zöldséggel. Természetesen Zsófi előtt sem tagadta meg magát, most is állandóan azt evett, aztán Zsófi már nemes egyszerűséggel csak Zsíros Kenyérnek hívta. Ezen kívül kitaláltuk, hogy legközelebb, ha fagyizni megyünk Viktornak majd három gombóc zsírt kérünk (persze különféle ízben, mint sertészsír, libazsír, kacsazsír), aztán kap bele egy rúd kolbászt is, meg pirított bacont a tetejére, mert megérdemli :P

Fagyizás után:

Én: - Nem maradt egy kis fehér a szám szélén?

(kínos csönd...)

Viktor (egy oktávval magasabb hangon): - Na és nekem?

Épp gyümölcs salátát akartunk vacsizni, én meg odaszóltam Viktornak:

Én: - Kicsim, elfelezed?

Viktor: - Kit?

(áh, nincsenek ám gyilkolási hajlamai...)

Pénteken, mikor hazaértünk csatak vizesen és izzadtan:

Én: - Megyek fürdeni!

Zsófi: - Megyek veled!

Viktor: - Hozom a fényképezőt!

Szavak a Zsófi-féle nyelvezetből (bővítés alatt): - fújci, fájci, puszcsi, köszcsi, szivcsi, és nagyjából minden szóra kiszélesíthető, mert csak egy "csi"-t kell hozzá tenni. Nagyon érdekes, amikor Viktor beszél így... :D

Zsófi szenved a fülbevalójával:

Zsófi: - Nem találok bele a likba.

Én: - Majd Viktor segít.

Viktor eszmefuttatása a ruhák száradásáról és az ember hőháztartásáról:

Viktor: - Kár, hogy mi nem úgy működünk, mint a mosott ruhák. Vizesen kiteregetjük őket ebben a dög melegben, aztán hamar meg is száradnak, mi meg kimegyünk szárazon és azonnal benedvesedünk.

A Campona-i körút alatt benéztünk a Rossmanba is. Mi Zsófival ártalmatlanul nézelődünk a sminkeknél, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy Viktor nagyon sunyi körbekémlel a szemével, majd odamegy a sminkes pulthoz és kihúz egy köteg zsebkendőt, ami azért van ott, hogy a kipróbált termékeket letörölje az ember.

Én: - Ez most mégis mi?

Viktor: - Souvenir a Rossmanból! Miért ne? Ingyé van!

Én ezen bosszankodtam egy sort, majd ma a szokásos reggeli tüsszögő rohamom közepén nem találtam zsepit a közelemben, mire Viktor kirántotta a gatyájából a Rossmanos törlőkendőt.

Viktor: - Na látod, milyen jó, hogy mégis elhoztam?