Egy szabad nap, egy könyv befejezése és egy jó film

Szeretem az értekezleteket. Két órát utazok, hogy aztán egy fél órás tájékoztatón vegyek részt, majd ismét két órát utazok haza. Igazából annyira nem panaszkodhatom, hiszen 10 óra óta itthon vagyok és pihizgetek. Jól esett ez a plusz egy nap, valamiért a hétvége borzasztóan fárasztó volt számomra. Ezen kívül alkalmam volt befejezni az aktuális könyvemet, az Alkonyat Újholdját. Be kell valljam, a végét ismét végig szenvedtem. No nem azért, mert elhatároztam, hogy én ezt a szériát utálni fogom, sőt, voltak részek, amiket kifejezetten kedveltem benne, de a végére már legszívesebben átlapoztam volna az összes szenvelgős oldalt. Előre is elnézést a helyenkénti vulgáris szóhasználatomért, de néhány dolog annyira kiakaszt, hogy nem tudok odafigyelni most a szép és választékos fogalmazásra. Na szóval. Van egy tök jó sztori megint! Végre egy kis érzelmi instabilitás, valami kevésbé szirupos giccstenger, mint ami Bella és Edward szerelmi életét jellemzi. Bejön a képbe harmadik személyként Jacob, lesz jó sok bonyodalom, tiltott románc, meg minden, ami kell. Aztán a végét úgy elb....a az írónő, ahogy illik. Persze baromi boldog mindenki, hogy Edward drága életben marad, bontsunk pezsit, na de amit utána művel ez két nyálgép, hát arra már nem találok szavakat. Bella egy idegesítő, ostoba, magatehetetlen, önző és felelőtlen nőszemély, Edward pedig a legtaszítóbb férfi főszereplő, akivel valaha is találkoztam. Hogy a francba lehet odalenni ezért a pasiért? Melyik épeszű nő választana egy nyavalygós, mártíromkodó és önmagát állandó jelleggel sajnáltató, vámpírnak nem nevezhető izét, amikor ott van választási lehetőségnek egy valódi férfi archetípus? Jacob a maga 16 életévével több férfiasságot mutat fel, mint ez a bájgúnár óriásszúnyog. Jó, persze Edward nagyon romantikus, meg érzelmes, de néha már annyira, hogy az elviselhetetlen. Mert amellett, hogy egy férfi gyengéd érzelmeket táplál egy nő iránt, attól még őrizze meg férfiúi méltóságát és sajátosságait. Edward az a fajta "pasi", aki a 13 éves lánykák fejében él, Jacob viszont valódi, hús-vér férfi, akinek sokkal intenzívebb érzései vannak, a szerelmet is egészen másként éli meg. Komolyan mondom a vége felé már annyira szomjaztam egy kis akciót, hogy kapartam a vakolatot kínomban. Vagy ha legalább lett volna egy kis ágyjelenet, de nem, semmi! Ez a két főszereplő egymás hajának simogatásán és arcának bámulásán kívül az égadta világon nem csinál egymással semmit! Miféle kapcsolat az ilyen? Hol a szenvedély, a vágy, a próbálkozások? Egyszerűen nulla. Mikor Mister Tökéletes újra feltűnik Bella életében, közel 20 (!!!!) oldalon keresztül nem képes elhinni, hogy ébren van és Edward szereti őt. Edward türelme sem kevésbé bosszantó. Én a helyében jól lekaptam volna a csajt, hátha az meggyőzi arról, hogy még mindig szereti, de nem, ő hosszú, unalmas monológokban fejtegeti a dolgot. Annyira valószerűtlenül cukormázas volt ez a rész, hogy hihetetlen. A csaj szenved jobbra-balra, öt percenként leírja, hogy Edward milyen gyönyörű, lefikázza a saját emberi mivoltát, mert hát aki nem vámpír, az egy rakás senki, a Hősszerelmes meg annyira antipasi, hogy már a hajamat téptem tőle. Az egyetlen értékelhető szereplő ebben a kötetben Jacob volt, aki pont annyira volt emberi, amennyire csak lehetett, illetve a főszúnyog, Aro is nagyon szimpatikussá vált számomra, mert ő legalább nem veszi magát olyan "véresen" komolyan, hahaha. Szóval megint jól indult, aztán a végére katasztrófa lett. Nemsokára elkezdem a következő kötetet, és habár tudom, hogy a sztorija jó lesz, még fogalmam sincs hogy fogom elviselni ezt a két gilisztát a főszerepben. Szerintem Stephenie Meyer később rá fog jönni, hogy helyenként túlságosan elidealizálta a romantikát és pont emiatt nem lehet komolyan venni ezt a borzasztó nagy szerelmet.
Viszont van olyasmi is, amit dicsérni tudok! Nemrég néztük meg a Burok című filmet, ami egyébként szintén Stephenie Meyer könyve alapján készült, és meg kell mondjam, nagyon jó volt! Végre alkotott egy valódi, hiteles, erős női főszereplőt, írt egy jó sztorit, a filmesek meg csináltak belőle egy jó mozit. Jó, persze ez is tele van tinilánykáknak való érzelmi töltettel, a film felét végigcsókolózzák, de egész sokszor tudott elragadni maga a történet, ami viszont vitte a prímet a kínosan sok romantika mellett is. Persze sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, ha nem tinik a főszereplők és nem azzal lettek volna elfoglalva, hogy mennyire szeretik egymást, de azért így is nézhető volt. Fura, de még Viktornak is tetszett. Nem a szerelmi szál, az már neki is túl sok volt, de az alap sztori és az izgis részek kifejezetten lekötötték a figyelmét. Annyira érdekes dolgot lehetett volna készíteni ebből a történetből, annyira szerettem volna többet megtudni róla, de hát nekünk a szerelmi szálon kellett ismét csámcsognunk. Mondjuk egy szavam sem lehet, ez sokkal jobb, mint az Alkonyat, de ha már tinirománc, akkor még mindig Eleven Testek. A Burok olyan köztes lett, de szívesen nézem újra.