Egy nosztalgikus találkozó, meg ami még elmaradt

Most, ahogy elkezdem írni ezt a bejegyzést jöttem rá, hogy teljesen elfeledkeztem a beígért vasárnapi ebédes posztról :D Úgy látszik hiába tervezem be, hogy jó kis képeket mutogatok a konyhai alkotásaimról, sosem jön rendesen össze a dolog. Pedig most aztán tényleg minden remekül sikerült és baromira büszke vagyok magamra, még ha nem is nagy vaszisz, amit csináltam. Hát szóval képeket nem tudok mutatni, de kedves olvasóim élénk fantáziájára bízom a következő sorok képi megjelenítését. Szóval, mivel spárga szezon volt/van, ezért nekem is kellett valamit spárgából készíteni, csakhogy eddig én magam még nem dolgoztam ezzel a finom zöldséggel. Imádom a karakteres, elegáns, arisztokratikus ízét, és habár nem tolakodó, de határozottan ki lehet érezni az ételben az aromáját. Most csőben sütve készítettem el. Megfőztem a fehér spárgát, baconbe csavartam, leöntöttem sajtos besamelmártással, majd a tetejét is megszórtam sajttal, ezt az egészet pedig megsütöttem. Kukoricás rizzsel ettem, valami fenséges! Látványra se volt kutya, de mire ráeszméltem, hogy fotózni kéne (még az aksit is feltetettük!), addigra elpusztítottam az egész adagomat, a tepsiből pedig közel nem nézett ki olyan jól, mint gusztusosan elrendezve a tányéromon. Viktornak hagymás-baconön karajt csináltam, mert mikor betettem a kocsiba a köteg spárgát olyan arcot vágott, mintha azt mondta volna: "Hülye vagy te? Ezzel akarsz engem megetetni?" :D Úgyhogy nem kényszerítettem őt spárga fogyasztásra. Desszertnek pedig sült túrótortát csináltam ribizlivel, ugyanis végre sikerült vennem egy normális pite sütő kerámia tálat. Hatalmas adag lett belőle és valami fenséges! Szívesen leírnám a receptjét, de olyan szinten nincs már rá erőm, hogy most inkább ezt kihagynám. Ha valakit érdekel írja meg, és akkor szedek össze magamban annyi erőt, hogy egy másik bejegyzésben leírjam a készítését. Nagyon jól alakult a vasárnapi sütés-főzés, igaz a fél napomat a konyhában töltöttem, de megérte, mert nagyon finomakat sikerült alkotnom :) Legközelebb ígérem nem faljuk fel egyből a kaját, lesz róla kép is :D
Ma pedig találkozóm volt egy régi kedves barátnőmmel, Tündével, akivel már nagyon régóta terveztük, hogy beülünk valahová kettesben teázni. Aztán persze mind a ketten elúsztunk a magunk teendőivel, és a még januárban eltervezett találkozót ma sikerült megvalósítani. Tiszta nosztalgia hangulatom támadt, amikor megláttam, eszembe jutott mennyi időt töltöttünk együtt, mennyit leveleztünk, mennyit beszélgettünk és milyen szépek és jók is voltak azok az idők, amikor még mind a ketten egy kicsit kevésbé voltunk felnőttek, mint most :) Jó volt hallani, hogy mi minden történt vele, de a legjobb akkor is az volt, hogy egy kicsit feleleveníthettem a régi emlékeinket. Most a Soter teaházba mentünk, ugyanis a mi drága, régi Vörös Oroszlánunk sajnos elvesztette a régi varázsát, túlságosan modern, túlságosan hideg lett és valami közvetlenebb légkörre vágytunk. A Soterben ugyan még nem voltam, de az biztos, hogy ezentúl gyakrabban fogok oda járni! Nem csak teázó, hanem ezoterikus klub is, úgyhogy az ezoterikus irodalomtól kezdve a spirituális kütyükig mindent lehetett itt kapni. Ráadásul nagyon jó áron vannak a teák, nem is emlékszem mikor ittam utoljára 480 forintért ilyen finom teát. Ja, és isteni vega ételeik vannak! Én még sosem ettem teljesen vega kaját, de meg kell mondjam, valami felséges! Úgyhogy eszegettünk, iszogattunk, beszélgettünk, nosztalgiáztunk, és az a két és fél óra, amit együtt töltöttünk úgy elröppent, mintha nem is lett volna. Olyan kevésnek éreztem ezt az időt, maradtam volna még, beszélgettem volna még, de az itthoni teendőim vártak rám. Azért remélem a közeljövőben még megismételjük ezt a találkozót, mert azt hiszem felét sem meséltük el annak, ami velünk történt, vagy legalább is nem tudtunk az idő szűke miatt olyan mélységekbe menni, mint szerettük volna. Pedig mi aztán nagyon ki tudtunk vesézni egy-egy témát. Aztán mikor már távozóban voltunk Tünde felhívta a figyelmemet az oldalt sorakozó könyvekre és kártyákra. Na hát én egyből bevetettem magam a tarot-ok közé, ugyanis régi vágyam volt végre megtalálni álmaim tarot kártyáját. Régen volt egy Ludwig tarotom, de azt nem éreztem magaménak, nem egyeztek az energiáink, sem pedig a személyiségünk (tudom, hogy egyeseknek fura lehet ezt olvasni, de aki jósol az tudja, hogy ezeknek az eszközöknek lelke van és nem mindegyikkel lehet jól együtt működni). Viszont most egyszer csak kiszúrtam magamnak egy olyat, ami rögtön megmozgatott bennem valamit. Izgatottan emeltem le a polcról, vizsgálgattam, próbáltam ismerkedni vele és akkor éreztem meg, hogy egyezik az energiánk, ugyanolyan, mint én :) Egy art nouveau stílusú tarotról van szó, amit Antonella Castelli készített, és valami álom, milyen szépek benne a képek, milyen elegáns, miylen nőies, még sem giccses a kialakítása.

Ahogy a kezembe vettem éreztem, hogy megtaláltam, amit kerestem, erre Tünde közölte velem, hogy akkor ezt meg is veszi nekem utó nászajándék gyanánt. Hát köpni-nyelni nem tudtam. Nehezen tudom kezelni a szeretteim önkényes adományozó hajlamait, zavarban leszek tőle és egyből azon töröm magam, hogy miként viszonozzam, de persze le lettem legyintve. Nagyon meglepett ez az önzetlen kedvesség, és természetesen nagyon jól is esett, hogy még csak nem is gondolkozott, egyből megajándékozott vele. Hihetetlenül boldoggá tett. Anno remek jós voltam, minden jóslatom valóra vált és volt, aki heti rendszerességgel járt fel hozzám kártyát vetni, én pedig örömmel jósoltam mindenkinek. Jó ideig szünetet tartottam, míg az igazit kerestem, de hála Tünde nagylelkűségének, most ismét bele vethetem magam a jóslába. Szinte ég a tenyerem, annyira vágyom már, hogy használhassam, de közben meg annyira gyönyörű, hogy félnék még kézbe is venni. Azért persze használni fogom, hiszen mi végre kaptam volna, csak féltem ezt a szépséget, ezt a kincset. Olyan érzés ez, mintha újabb taggal bővült volna a családunk. Tudom, hogy eléggé morbid ilyesmiről olvasni, de ezekben a kártyákban olyan megmagyarázhatatlan erő van, olyan karakteresek, hogy tényleg másik személyként beszélek róluk. Tünde, nagyon szépen köszönöm ezt a mai találkát, remélem megismételjük még és hamarosan újra látjuk egymást! A kártyát pedig még egyszer nagyon köszönöm, maga a tökély! :)