Én nagyon szeretem a horrorfilmeket, csak éppenséggel nem bírom őket. Az idegrendszerem csődöt mond minden egyes rémisztő jelenetnél, még a legkiszámíthatóbbnál is, hiába tudom mi fog következni, hiába hatásvadász. Nemrég néztük meg a Mama című horrorfilmet, amit már nagyon régóta tervezgettem. A trailere nagyon ígéretesnek tűnt, és végre olyan minőségben láthattam, amiben érdemes is volt megnézni. Természetesen Viktor itt volt mellettem, hogy legyen kinek elszorítanom a vérkeringését. Igazság szerint még én magam sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e nekem ez a film, vagy sem. Még rendesen a hatása alatt vagyok és egyszerűen nem jutok dűlőre vele kapcsolatban, mert annyira furcsa hatást váltott ki belőlem. Nem szeretnék spilerezni, mert lehet valaki kedvet kap hozzá, hogy megnézze, úgyhogy inkább csak nagy vonalakban írok róla. mint minden mai modern horror, ez is tele van horror klisékkel, de ma már elég nehéz bármi újat nyújtani a műfajban, úgyhogy ezt elnéztem neki. Én csak annyit várok egy ilyen filmtől, hogy szórakoztasson és meglegyen a napi borzongás-adagom. Ez végülis sikerült. A főszereplő fiatal házaspár magához fogadja a férfi öccsének elárvult gyerekeit, akiket egy erdei kunyhóban találnak meg csontsoványra fogyva, elállatiasodva és olyan mozgással, amit Samara Morgan is megirigyelhetne. A kislányokat megpróbálják szocializálni, de ők egyre csak a Mamát emlegetik. Nézik a falakat és nyújtják a kezüket a semmi felé. Persze van ott valami, amit az elején nem láthatunk - az a bizonyos Mama, akit a gyerekek az elején annyira szeretnek. A két gyerekszínész szerintem remekül játszott, bár a kisebbiktől a végefelé már agybajt kaptam, nagyon irritált. mondjuk neki szerintem ez is volt a szerepe. Nagyjából annyi a lényeg, hogy a gyerkek kezdik megszokni a civilizált életet, főleg a nagyobbik és elkezdenek kissé kötődni új családjukhoz, akik mit ne mondjak, nem épp mintaszülők. A nagybácsi még igen, de a barátnője szintén ritka irritáló volt. Igen ám, csakhogy Mama nem tűri a konkurenciát. Az itt-ott előbukkanő hajtincsek láttán és a fura altatódal felhangzásakor főhőseink elkezdenek nyomozni Mama ügyében és ki is derül a sztorija. Ami igazából bennem kérdőjeleket hagyott az Mama története. Nem volt narráció, csak képekben, álmok formájában láthattuk a múltat és az egész sztorit, így néhol egy kissé ködössé vált számomra a dolog. Lusta néző vagyok, ezért jobb szeretem, ha konkrét tényeket tárnak föl a filmekben, ha a kutatások után rájönnek a nagy titokra, itt viszont nagyon furán volt minden tálalva. A befejezés szintén elég furcsa volt, olyan fordulatot raktak bele, ami szerintem felborítja a Mamáról alkotott képünket - egy anya, még ha mássá is lényegült át nem viselkedik úgy, ahogy Mama tette. Hiába horror sztori, hiába volt tébolyodott Mama, az anyai ösztön szerintem mindennél erősebb kellene, hogy legyen. Ehhez képest Mama lazán félre tudta hajítani azt, amit egész bojongása során keresett, hogy valaki újat válasszon magának. Ezt nem éreztem hitelesnek és nem is tetszett. Talán ezért maradtak bennem felemás érzések, mert a csavar a végén gorteszk volt és értelmetlen. Ettől függetlenül jól szórakoztam, nagyon jókat ijedeztem rajta (Viktor szokásához híven majdnem belelaludt), és másoknak is szívesen ajánlom, mert nagyon jó a látványvilága és nagyon érdekes a két kislány változása, ahogy kis állatszerű lényekből újra emberré próbálnak változni. Nagyon drámai volt, én konkrétan jobban elszörnyedtem a gyerekek állapotán, mint a mögöttük megbúvó természetfeletti erőn. Talán azért, mert többször is hallhatunk olyan példákat, hogy gyerekek a vadonban kénytelenek túlélni és miféle változáson mennek végbe ezen közben. Egyszóval drámának és horrornak is jó volt, aki teheti nézze meg, mert tényleg kellemes szórakozást nyújt, aztán a végével mindenki békéljen meg úgy, ahogy tud.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése