30 nap Gothoknak - 10. rész

Mit szeretsz és mit utálsz a szubkultúrában?

Nagyon sok mindent szeretek benne. Leginkább azt, hogy romantikus és kissé régimódi (pont, mint én), és hogy tele van álmodozással, elmélkedéssel, a valóságtól való elrugaszkodással. Jó érzés, hogy ezen stílus képviselői nem akarnak beleolvadni az átlag emberek közé, mernek egyediek lenni és bátran felvállalják mindazt, ami tetszik nekik. A felfogás-béli különbségeket is nagyon kedvelem benne. Főként a régi eszméket és normákat hirdeti, és az egész világhoz másként áll hozzá. Olyasmiben lát szépséget, amiben senki más nem, és természetesen a művészetek, az alkotás és a kreativitás iránti elkötelezettsége is szimpatikus. Összességében azért szeretem a goth szubkultúrát, mert olyan, mint én - kissé régimódi, az elmúlt korok nézeteit hirdeti és támogat mindent, ami az önkifejezéssel kapcsolatos. Nosztalgikus, kissé melankolikus és borongós, de az is inkább művészi szempontból értendő. Azt is szeretem, hogy mer különbözni, mer más lenni. Van ebben a stílusban egyfajta méltóság, egyfajta tartás, ami roppant mód vonzóvá teszi számomra az egészet. Talán azért van ez, mert én magam is kissé távolságtartó ember vagyok, és könnyebben tudok azonosulni olyan stílusokkal, amik az én nézetemet támogatják. Főleg az Austen kora beli etikettet kedvelem, mert annak még meg volt a maga formaisága, nem tolakodtak és pofátlankodtak a közeledbe az emberek, hanem meg volt a módja és az ideje annak, hogy miként lehetett két embernek közelednie egymáshoz. Manapság mindenki olyan durva és tuskó tud lenni, és ez számomra nagyon rossz dolog. Jobb szeretem, ha egy ismeretlen ember megtartja velem szemben a tisztes távolságot és nem akar egyből a képembe mászni. Aztán amit még szeretek benne, az természetesen a finomság, a nőiesség és az elegancia. A fekete szín is részese ennek a stílusnak, csak úgy, mint az én személyiségemnek. Rengeteg minden van a goth szubkultúrában, amit imádok és aminél úgy érzem, mintha csak rólam szólna. Ugyanakkor sajnos vannak negatív tényezők is, ám ez nem a stílus hibája, hanem az embereké, akik elferdítenek mindent. Ki nem állhatom a "kihaénnem" stílusú fruskákat, akik anyuci meg apuci pénztárcáját használva magukra aggatnak mindent, amit csak a dark shopokban meg lehet kapni, és ettől olyan baromi nagy gothoknak érzik magukat. Hiába, sajnos a felszínesség korát éljük. Pöffeszkedve feszítenek a méregdrága cuccaikban, amit nem tudnak megfelelően hordani, mert nincsenek meg hozzá a testi adottságaik (ékes példa erre, mikor a gyönyörű csipkés fűzőt nincs mivel megtölteni), vagy mert egyszerűen nem érzik át ennek az egésznek a lényegét. Egy szép ruhát tudni kell hordani, és még ez sem garantál semmit. Hiszen ez a stílus nem a külsőségekről kellene, hogy szóljon, hanem az életérzésről. Persze nyilván minden goth lány szeret szépen felöltözni, de véleményem szerint ennek nem arról kellene szólnia, hogy a lányok egymással versengenek, hogy kinek van feketébb ruhatára, meg kinek van több, és szebb, és jobb, és drágább cucca. Elszomorító ez az egész. Főleg a fiatalabbaknál látom azt, hogy megtetszik nekik az az elegáns, kissé hűvös megjelenés, és ezt próbálják meg leutánozni mindenféle lelkiség nélkül. Szerintem biztos mindenki látott már olyan lányt, aki szinte megcsúfolja ezt a szubkultúrát. Belibben a kis fekete pillangó a legflancosabb ruhakölteményével, amin finoman szólva egy molylepke éhen halna, aztán mindenkire úgy néz, mintha valami undok piszok lenne a lába előtt. Egyesek olyan visszataszító felsőbbrendűségi tudattal tudnak másokat végigmustrálni és leszólni, hogy az már-már bicskanyitogató. Miért kell fellengzősen, beképzelten viselkedni csak azért, mert valaki megengedhet magának szép ruhákat? Attól még nem lesz különb senkinél. A másik, amit nem szeretek, hogy ez a szubkultúra is kezd elpicsásodni. Megmaradt persze a fekete szín, meg a finom anyagok, de mellé falatnyi szoknya társul neccharisnyával, meg mellkilógatós fűzővel, trampli sminkkel és pornós platformokkal. Hol marad az elegancia, a sikk, a stílusérzék, a harmónia? És hát itt van a harmadik szempontom - nem szeretem, hogy ebből az amúgy szép stílusból farsangi beöltözős bált csinálnak egyesek. Lehet engem ezért fotel-gothnak tartani, de én nem fogok fűzőben és földig érő csipkeszegélyes szoknyában parádézni hétköznapokon. Egyrészt mert baromi kényelmetlen egész napos viseletnek, másrészt meg nem éppen időjárás-kompatibilis. Baromi lehangoló látvány, mikor egy szép szoknya térdig csupa sár, mert a viselője télen is trú gót akar lenni és inkább végigflattyog a latyakos Budapesten a szép szoknyájában, semmint hogy felvegyen inkább egy kényelmesebb nadrágot, aminek a szára nem ér le a földre. Én egyszerűen nem tudom megérteni azokat, akik minden egyes nap kiöltöznek és járják Budapest utcáit, miközben bezsebelik a döbbent tekinteteket. Véleményem szerint a puccos ruhák nem hétköznapra valók, mikor az ember rohan, dolgozik, ügyeket intéz, stb. Meg vannak azok az alkalmak, mikor a pompásabb ruháinkat is felvehetjük, de hétköznapokon szerintem fölösleges. Ennek nem látom más okát, csak a feltűnési vágyat. És félreértés ne essék, én sem olyan vagyok, hogy alkalmakkor öltözöm ki gothnak. Hétköznapokon finom, letisztult stílust öltök magamra, és próbálom a szubkultúra azon részeit kiragadni, amik befogadhatóak az emberek számára. Nem mondok le a stílusomról, de nem is akarok polgárpukkasztani. És ez nem arról szól, hogy én csak hétvégenként öltözöm ki - egyszerűen nem érezném jól magam azokban a kacifántos, bonyolult ruhákban. Egyszerűbbre veszem a figurát, de közben nem mondok le az egyéniségemről, és ez így nekem tökéletesen megfelel. Ha valakinek az tetszik, hogy abroncsos szoknyában, halcsontos fűzőben, levegő nélkül tipegjen a 20 centis tűsarkújában, miközben a totál száraz időben a fekete napernyőjét pörgetgeti a vállán, váljék kedves egészségére. Én nem ilyen vagyok.