Szombati zsákmány

Nagyon vártam már a szombatot, ugyanis sikerült rávennem Viktort arra, amit egy évben csak egyszer engedhetek meg magamnak - felvásárolhatom az Ázsia bt.-t :D Aki nem tudná, ez egy ázsiai élelmiszer szaküzlet, ahol csupa egzotikus dolgot árulnak. Én, mint nagy japán kaja fanatikus csak ott tudok magamnak vásárolni, ha megkívánok egy kis miso vagy udon levest, illetve szójaszószt is csak ott vagyok hajlandó venni, mert ezekről legalább tudom, hogy igaziak. Szóval lelkiekben már felkészültem a látvány és illatorgiára, no meg a szívfájdalomra, mert nem vehetek meg mindent, ami kapható. Mivel elég drága helyről van szó tényleg csak céltudatosan érdemes ott vásárolni, különben az ember hajlamos vérszemet kapni és súlyos tízezrekkel rövidül a kasszától való távozás után.
Ami tervbe volt véve:
- néhány finom teakeverék (nem filteres, hanem igazi szálas tea)
- miso leves hozzávalók
- instant udon leves (függő vagyok tőle)
- sötét szójaszósz

Ezek közül szerencsére mindent kaptunk is. Teakeverékből 6 féle is hazajött velünk. A Pina Colada, az Álomtündér és a Vadcseresznye nálam már afféle alapíznek számít, a Háztáji teakeverék, a Fekete Ördög és a Rumantika fantázianévvel ellátott finomságok pedig teljesen ismeretlenek számunkra, de alig várjuk, hogy kipróbáljuk őket.

Miso leves mindig van, így azzal nem is volt probléma, viszont az udon kínálat aznap nem volt valami széleskörű. Tavaly vagy 7-8 féle volt ezekből a finomságokból, most viszont csak 3 félével találkoztam. No sebaj, ennek is örülni kell, és annyit felvásároltam belőlük, hogy remélhetőleg kitartanak egy darabig. Utána úgy is megunom őket és csak egy év múlva vágyok megint rájuk. A szójaszósszal sem volt probléma, sikerült egy megfizethető márkájút találnom gomba ízesítéssel.

A faltól falig lévő fűszerespolc is nagyon hívogató volt, de akkor már jócskán túlléptük a megszabott keretünket, így inkább elindultunk a pénztár felé. Összességében azért elégedett vagyok, megint sok finomsággal gazdagodtunk, de remélem jövőre nem csökken tovább az udon választék.
Aztán ha már benne voltunk a vásárlásban, beugrottunk a Campona-i Deichmann-ba nézni nekem egy cipőt. Tudni kell, hogy van két nagyon szép női bakancsom, amiket imádok. Béleltek, finom melegek, jól néznek ki, csupán annyi baj van velük, hogy amint leesik a hó, nem tudom őket használni. Hiába recés a talpuk mégis csúsznak, engem meg aztán duplán vonz a gravitáció. Ezen kívül magas a sarkuk is, így csak totyogni tudok bennük, ha havas az út, szóval inkább a szárazabb hideg időkre valók. Volt még egy bokacsizmám, de azt már szétnyűttem, így muszáj volt vennem egy olyan cipőt, amit tényleg minden napos használatra tudok hordani. Eddig mindig az volt a fő szempontom, hogy nőiesek, csinosak, szépek legyenek a cipőim, és csak utána néztem a kényelmet és a funkciót, ez esetben a melegítést. Most viszont megfogadtam, hogy nem fogok újabb magas sarkú csizmát venni csak azért, mert az dögös és kopog a sarka. Habár kétszer kellett átböngésznem a teljes kínálatot, és közben még a Humanicba is átugrottunk teljes kétségbeesésünkben, harmadik nézelődésre sikerült rátalálnom a tökéletes téli surranóra.

Nincsen sarka egyáltalán, nincs rajta semmi fölösleges dísz és még csak nagyon csajosnak sem mondanám, viszont hihetetlenül kényelmes. Először barátkoznom kellett vele, mert kissé ormótlannak éreztem magam benne, de végül rájöttem, hogy egyáltalán nem tramplis, és még a céljának is megfelel. Vastagon van bélelve, a talpa csúszásgátlós és valódi bőr, így nem csoda, ha 13 ezer forintba került, viszont nagyon remélem, hogy jó pár évig fogom tudni használni.
Ezek után még betértünk a Rossmanba, "csupán nézelődni szeretnék" címszóval - ebből gondolom ki lehet találni, hogy mi lett a végeredmény :D Hát persze, hogy találtam valamit, amit nem hagyhattam ott. Az Essence pulton megakadt a szemem egy rúzson, és mikor levettem még az ütő is megállt bennem.

A kupakot lehúzva pontosan az a szín tárult elém, amit még anno tizenéves koromban rajongva imádtam. Kb. 13-14 éves lehettem, mikor az egyik Bravo-hoz, vagy valamelyik másik nyálas kislánymagazinhoz ajándékba adtak egy mini kiszerelésű Rimmel rúzst. Az enyémnek kék kupakja volt és csodálatos, fémesen fénylő halványbarna színe. Totális szerelem volt. Az volt az egyetlen rúzsom, amit tényleg az utolsó kenésig elhasználtam, annyira imádtam és nagyon szomorú voltam, mikor elfogyott. Próbáltam keresgélni, utána járni, hogy hol vehetném meg újra magamnak, de addigra már kivonták a forgalomból. Most viszont az Essence újra alkotta a régi nagy kedvencemet Sweet Metal fantázianévvel, nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e. Boldog vagyok, mert jól sikerült ez a szombati vásárlás, de hétfőn még vár rám az Euro Park-i Libri is. Anno nászajándék gyanánt kaptunk a kollégáimtól 10 ezer forint értékű vásárlási utalványt az Euro Parkba, amit bármelyik ottani üzletben levásárolhatunk, így nem is kérdéses, hogy a Libribe fogok menni. Egyébként most kivételesen nem akartam új könyveket venni magamnak (Viktor szombaton meg is kérdezte, mikor a Camponában voltunk, és a nemleges válaszom hallatán aggódni kezdett az egészségi állapotom miatt), de nem is olyan rég megnéztük az Éhezők Viadala című filmet, ami nagyon tetszett és szeretném könyvben is elolvasni. Ezen kívül ma láttam egy szuper trailer-t, a film címe Lenyűgöző Teremtmények. Ez is egy könyvből készült, és mivel engem lenyűgözött a bemutatója, a film megtekintése előtt el szeretném olvasni könyvben is. Nagyon ígéretesnek hangzik, mindkét könyvet be is raktam molyon a kívánságlistámra. Aztán a vásárlás után megyek Viktorhoz, megvacsizunk valahol, aztán megyek táncra. Jó sűrű programom lesz megint, de nagyon élvezem :)