Az első az, hogy rájöttem mennyire fontos is az egészségünk. A 2012-es év sajnos nagyon sok betegséggel járt számomra, mely főként a légzőszerveimet és az emésztőrendszeremet érintette. Mindig is ez a két terület volt a gyenge pontom, és 2012-ben tetőfokára hágott a problémám ezekkel kapcsolatban. Sok kezelésen vettem részt, melyek egy része még most is tart, de szerencsére a nagyján túl vagyok. Ezek a kellemetlen procedúrák, no és persze a sok fizikai fájdalom és szenvedés mutatta meg (sajnos sokkal később, mint lehetett volna) számomra azt, hogy nincs nagyobb kincs egy ember számára, mint az egészsége. Mert ha belül valami nincs rendben, az életed minden része felborul. Lehet az ember akármilyen sikeres a munkájában, lehet akármilyen tökéletes a magánélete, élhet akármilyen aktív társasági életet és lehet akármilyen gazdag, ha az egészségével gondok vannak, minden értéke eltörpülni látszik, hiszen nem képes örülni annak, amije van.
Az én szervezetem nagyon sokszor adott már le vészjelzéseket a 24 életévem során. Ezidáig figyelmen kívül hagytam őket, vagy csak ideig-óráig foglalkoztam velük, míg a komolyabb tünetek elmúltak, de ezek a problémák mint valami hűséges kutya tértek vissza hozzám és keserítették meg újra és újra a napjaimat. A borzasztó fájdalmak és a halálfélelem ébresztett rá arra, hogy sürgősen változtatnom kell az életmódomon, amíg még megtehetem. Szégyellem magam, hogy erre nem jöttem rá hamarabb, és hogy kis híján az életemet kellett kockára tennem ahhoz, hogy végre észhez térjek. Viszont vigasztal a tudat, hogy még viszonylag időben kólintott fejbe az élet, és így végre tökéletes, sziklaszilárd elhatározással vághattam bele az egészségesebb életmódba. Emésztőrendszerem békítése érdekében különleges diétát folytatok, ami mellőz mindenféle zsíros, nehéz ételt.
Sajnos Viktor mellett eddig ez nehezen volt megvalósítható, mivel ő a jóféle magyaros kosztot szereti, ami cseppet sem diétás, és mivel spórolni akartunk, nem főztem kétfelé, hanem én is azt ettem, amit neki készítettem (legtöbbször az ő ízlése a fő szempont számomra). Csakhogy a visszatérő pokoli kín, amit átéltem ráébresztett arra, hogy nem az egészségemen kellene spórolnom, így azóta külön főzök magamra. A diétám nem egy bonyolult dolog. Alapjáraton semmit nem vonok meg magamtól, mert véleményem szerint minél inkább eltiltom magam valamitől, annál inkább kívánom, helyette próbálok továbbra is a szervezetem jelzéseire figyelni és aszerint étkezni. Nem túl meglepő módon egyáltalán nem kívánom a tömény ételeket, helyettük inkább sovány húsokat, zöldségeket eszem, elhagytam a cukrot, a fehér kenyeret és rizsből is a barnát választom. Bő olajban sütés helyett párolok és grillezek, és napi 3 liter folyadékot elfogyasztok. El nem tudom mondani, hogy mióta így élek mennyivel jobban érzem magam, pedig még nem is olyan régóta csinálom.
Természetesen az egészséges életmódhoz a rendszeres mozgás is hozzátartozik, így ennek szellemében heti kétszer eljárok másfél óra hastáncra, itthon pedig tornázok, szoba biciklizem, jógázom és természetesen gyakorolom a hastánc tanulmányaimat. Ezek közül nem mindet végzem el egy nap, mert a mozgással is szép komótosan kell haladni, de minden nap kiválasztok valamilyen mozgásformát, amit legalább fél órán keresztül végzek. Sokkal jobb a közérzetem és a súlyom is szép lassan bandukol lefelé :) Az sem elhanyagolható, hogy a tüdőm is sokkal edzettebb, közel sem fulladok annyit, mint eddig, és a súlyos problémám, mellyel hónapokig kezeltek azóta gyönyörűen stagnál :) Úgyhogy kedves emberek, ne sajnáljátok magatoktól az időt, változtassatok, ha úgy érzitek szükségetek van rá. A szervezetetek meg fogja hálálni néhány plusz évvel, amit a szeretteitek körében tölthettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése