2012. december 28., péntek

Utazás Pécsre, találkozás Zsófival :)

Csütörtökön alighanem életem egyik legjelentősebb lépésére szántam el magam - meglátogattam a Pécsen élő barátnőmet, Zsófit. Hogy miért is olyan nagy dolog ez? Azért, mert sajnos a pánikbetegségem és az agorafóbiám nem nagyon enged közlekedni, jóformán csak a bejáratott útvonalakon járok, mert amint ismeretlen terepre tévedek (de sokszor még az ismerteknél is előfordul) egyből elkap a pánikroham. Persze jelenleg tünetmentes vagyok, de azért nem árt, ha az ember tuningolja a tűrőképességét. Zsófival legutoljára akkor volt módom találkozni, mikor még Budapesten lakott, de az sajnos már nem most volt. Ő visszaköltözött Pécsre, de anno megbeszéltük, hogy a téli szünetben ha törik, ha szakad, de eljutok hozzá. Sikerült is :) Nagyon büszke vagyok magamra, amiért meg tudtam tenni ekkora utat anélkül, hogy rosszul lettem volna. Azért persze volt egy kis kezdődő pánikolásom, de gyorsan elvontam a figyelmem zenével, könyvvel, és máris minden rendbe jött. Hatalmas teljesítmény ez tőlem, még ha leírva furcsának is tűnik mindez. Sok barátom látott abban a borzalmas állapotban, mikor a betegségem a csúcspontján volt, így ők talán megértik milyen nagy dolog ez számomra. Szóval mikor úgy félúton járt a vonat elkönyveltem magamban a sikert, és onnantól kezdve végre teljes nyugalomban merülhettem az aktuális olvasmányomba. Végre nem azon járt az agyam, hogy mennyi ember van körülöttem, vagy hogy ismeretlen terepen járok hanem az, hogy hamarosan látni fogom kedves, régi barátnőmet és egy szuper napot fogunk eltölteni :) Zsófival egyébként 6 éve ismerjük egymást - erre ő hívta fel a figyelmemet. Hihetetlen, hogy repül az idő! Szóval sikeresen megérkeztem Pécsre, onnantól kezdve pedig le se lehetett minket lőni Zsófival. Rengeteg mesélni valónk volt egymásnak, hiszen a levelek nem adják vissza tökéletesen azt, amit mondani szeretnénk. Sétálgattunk Pécs belvárosában, így egy kis városnézésre is volt alkalmam. Nagyon örültem, hogy újra személyesen beszélgethettünk egymással, mert emlékszem, hogy mikor még Pesten találkoztunk milyen jókat csevegtünk, és hogy mennyire hiányoztak ezek nekem. Zsófi olyan ember, akivel öröm bármiről is beszélgetni, mert mindenre odafigyel, mindenre érdeklődik és nem csak tetteti az egészet. Másrészről egy tüneményes, imádnivaló cserfes csajszi, aki mellett mindig jókedvem lesz, szóval ez a napom már ott tökéletesnek ígérkezett, hogy fel tudtam szállni a vonatra. Ja, természetesen meg is ajándékoztuk egymást :) Zsófi tőlem egy régóta vágyott könyvet kapott, én pedig egy szintén régóta vágyott csillag csúcsdíszt a fenyőnkre. Most már nem cserélem le azt, ami fent van, de jövőre egészen biztos, hogy a kis arany csillámos csillagot fogjuk feltenni a fánkra :) Ezen kívül még kaptam egy csodaszép tündéres képet, Zsófira pedig rásóztam cirka 5 kilónyi könyvet. Anno említette, hogy kissé unatkozik otthon, mert nincs semmi új könyve, amit olvashatna, a régieket meg már unja, így egy alapos faggatás után fogtam magam és elhoztam neki azokat a köteteket, amiket kért. Most aztán jó darabig lesz mit olvasnia, legalábbis nagyon remélem, hogy tavaszig be tudja őket osztani :P Imádott Fairy Oak-jaim is nála vendégeskednek egy darabig, de nem bánom, mert tudom, hogy nála jó kezekben van minden kincsem :) És ami nagyon fontos volt - közös képeket akartunk csinálni. Anno Pesten készítettünk is párat a telómmal, de mivel én teljes mértékig taszítom a technikát, rejtélyes okokból kifolyólag kitöröltem azt a néhány képet, ami készült rólunk :D Így aztán sürgős utánpótlásra volt szükségünk, amit most meg is ejtettünk. Zsófi fényképezőgépével mondjuk nem volt nehéz ilyen profi képeket csinálni, ráadásul nem tudom hogyan lehetséges, de mindegyik képen tök aranyosak vagyunk :D Lehet, hogy azért, mert átjött a képeken, hogy milyen jól éreztük magunkat? :) Valószínűleg. No hát akkor most mutatok is párat a közös képeinkből, meg néhány profilképet is, mert Zsófi külön engem is fotózgatott. Továbbra sem vagyok fotómodell, de ezek kifejezetten tetszenek. Jöjjenek most akkor a képek, melyek remélhetőleg átadják mennyire jól éreztük magunkat aznap ^^






































3 megjegyzés:

  1. Viiii,olyan szépek vagyunk :D Amúgy ha van olyan kép amit szeretnél hogy megbuheráljak,akkor szólj ám ^^ Hamarosan én is írok blogot- bár fb-on már van fent párkép,és mindenkinek tetszünk ^^
    Én hétvégén megyek Márkóhoz,és kifogom túrni gép elől,és én is írok ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Okés, már várom a leveled ^^ Egyébként köszönöm, de nekem tökéletesek így a képek - jobb szeretem őket természetesen hagyni, meg aztán neked sem szeretnék plusz munkát adni. Így is nagyon köszönöm a képeket!

      Törlés
    2. Na sikerült normálisan géphez kerülnöm- megírtam a blogot =) Ha irtál levelet,arra is válaszolni fogok,de annyi minden van még most is- mindig megyek valahova. Amúgy tetszenek a karácsonyos beszámolók is :D
      Jó,akkor így maradnak a képek,bár nem nagy munka ám =)

      Törlés