Mesevilágom: Így telt nálunk a karácsony

Ha már megírtam az előzményeket, megírom magát az ünnepi eseményeket is. Ez a karácsony egy kicsit más volt, mint a többi. Nagyon vártuk, nagyon hiányzott már, de sajnos egy nem várt, szomorú esemény kissé megváltoztatta a hangulatot. Viktor nagymamájának halála árnyékként vetült erre a szép ünnepre, hisz csupán két napja volt, hogy elment közülünk. Tudtuk, hogy ez a karácsony más lesz, mint a többi - kicsit szomorkás, kicsit sírdogálós, hiszen a gyász még túl közeli volt, de szerencsére anyósom úgy gondolta, hogy attól még, hogy elvesztette az édesanyját, nem szabad lemondanunk a karácsony öröméről, sőt. Most, ezen fájdalmas események után még nagyobb szükségünk volt egy kis meghittségre, fényre és örömre az életünkben. Örültem, hogy így állt hozzá a dolgokhoz, és nem akart lemondani az ünneplésről. Számára mindig is nagyon fontos volt a karácsony, akárcsak nekem - ebben is, és még sok mindenben nagyon hasonlítunk egymásra. Így aztán 24-én délután ellátogattunk Viktor nővéréékhez, ahol a közös karácsonyi összejövetelt tartottuk. Az ölelések hosszúak és szorongatósak voltak, mintha csak tartani akartuk volna egymásban a lelket, a mosolyok kissé mélabúsak, és a csöndbe pedig néha belevegyült valaki halk pityergése. A papa is ott volt velünk, hogy ne legyen egyedül karácsonykor, és szerintem nagyon jót tett neki, hogy együtt volt a családjával, akik mind szeretik őt. Látszott rajta, hogy borzasztóan fáradt, de örült, hogy velünk lehetett. Az ajándékozáson hamar túlestünk, mert valahogy nem ezt tartotta akkor senki a legfontosabbnak. Hasznos, szép ajándékokat kaptunk egymástól, amiknek mindenki örült a maga visszafogott módján - a hangulat nem engedett túl nagy vidámságot, de azt hiszem nem is kellett ennél több. Leültünk ebédelni (vagy már inkább vacsorázni), és ott, az étkező asztal mellett lett olyan a hangulat, amilyennek lennie kellett. Kedves, mosolygós csevegésbe kezdett az egész család, viccelődtünk, és mikor a mama szóba került, mindig szeretettel vegyes nosztalgiával gondoltunk rá. Soha egy percig sem hoztuk őt úgy szóba, hogy az fájdalmat okozzon - inkább megemlékeztünk azokra a napokra, amikor még velünk volt és velünk ünnepelt. Nem volt nagy kacagás és felhőtlen lakoma, de nem is éreztük szükségét. Csak együtt akartunk lenni, örülni annak, hogy mi még együtt lehetünk és szerethetjük egymást. És ebben a helyzetben pont jó volt ez így.
Na de hogy azért egy kicsit vidámabb vizekre is evezzünk meg kell említenem, hogy miután hazajöttünk a családi összejövetelből, mi is megünnepeltük a magunk módján a karácsonyt Viktorral. Bekapcsoltam a kedvenc karácsonyi zenéimet, közben pedig elkezdtem készíteni a nagyon kései vacsoránkat. Viktor közben megterített és rendet rakott, majd beráncigált a nappaliba, hogy táncoljak vele :) A kedvenc dalomra, Ella Fitzgerald - Sleigh Ride-jára táncoltunk önfeledten, nevetgélve, amolyan sete-sután, ahogy mi szoktuk :P Aztán jött az ajándékozás. Igazából vacsi után szerettük volna, de a kacsa közel 2 óráig sült, így inkább túlestünk közben az ajándékozáson - már csak azért is, mert én már nem bírtam magammal :P Viktor tőlem egy 12 éves Ballentines-t kapott, nagyon örült is neki ^^ Én pedig, nos... az egyik feléről tudtam is, meg nem is. Egy új parfümöt kértem tőle, mivel az előző elfogyott és szerettem volna valami másra váltani. Megkértem, hogy válasszon nekem olyat, ami neki tetszik, teljes mértékig rá bíztam a döntést. Bevallom volt egy titkos vágyam. Morticia Addams után Dita Von Teese a másik nagy ideálom, és már nagyon régóta vágytam egy parfümre tőle. Erre mikor kibontom a csomagot, hát nem egy Dita parfüm lapult benne? És eskü tényleg nem beszéltünk össze, sőt, Viktor úgy titkolt előttem mindent, ahogy csak bírt. Ebből is látszik milyen összhang van közöttünk és mennyire ismerjük egymás ízlését. Ez az illat egyébként sokkal nőiesebb, felnőttesebb, mint az eddigiek, amiket használtam. A régebbiek olyan kedvesek, aranyosak voltak virágos illattal, de ez igazi dögös nőcis illat, egyszerűen imádom :) A másik ajándékról nem tudtam semmit, az teljes meglepetés volt. Habár próbáltam találgatni, hogy vajon mi lehet, Viktor minden lehetőséget letagadta - a sminket is :P Ezzel szemben a második csomag egy komplett sminkszettet rejtett. Vicces, mert tavaly is kaptam tőle egy nagyobb kaliberű sminkcuccot és most is. Ezt mondjuk egyáltalán nem bánom, mert a dekorkozmetikumok azok, amikből sosem elég és amiknek mindig örülök :P Érdekes volt felfedezni egyébként ezt a készletet, ugyanis ahogy kinyitottam újabb és újabb rejtett rekeszeket találtam benne, a végén pedig már az asztal negyedét elfoglalta a teljesen kinyitott dobozka :D Eszméletlenül szép, csupa csillám, imádom ^^ Szóval mind a ketten szép dolgokat kaptunk egymástól, de talán a legszebb az, hogy egy újabb évet tölthettünk el egymás mellett. Ez volt az első karácsonyunk, mint férj és feleség, és ez volt az első alkalom, hogy végre csakis és kizárólag kettesben lehettünk otthon. Fantasztikus érzés volt összebújva ácsorogni a fa előtt, nézni a fényeket és érezni azt, hogy közel 7 és fél év után is ugyanúgy - ha nem jobban - tudjuk szeretni egymást, mint eddig. Az ember persze örül az ajándéknak is, de számomra ez a pillanat mutatta meg, hogy az egyetlen, akire vágyom az Viktor, és ez soha nem is fog változni. Mondtam is neki, hogy "All I want for christmas is you" :P És tényleg. Azt hiszem idén éreztük meg először azt, hogy konkrétan nem tudunk egymásnak mit venni, mert mindenünk meg van egymás mellett. Csodaszép, harmonikus kapcsolatban élünk, boldogok vagyunk, szeretjük egymást, másra pedig nem is vágyunk. Remélem még nagyon sok karácsonyt ünnepelhetünk meg együtt :) És a végére hoztam természetesen néhány képet is - nem lett ugyan minden megörökítve, hiszen a kettesben karácsonyozásnak az a hátránya, hogy nincs, aki fotózzon minket, de azért a lényegesebb dolgokat lekaptuk. Elnézést egyébként, hogy így a végére ömlesztek mindent, de most lusta vagyok a szöveg közé beszúrni a megfelelő képeket :P Végül pedig remélem, hogy mindenkinek jól telt a karácsonya, együtt lehetett a szeretteivel, és pár nap erejéig bűntudat nélkül tehette félre a diétáját, hogy aztán az új évet fogyókúrás fogadalommal kezdje :D Addig is mindenkinek szép napokat kívánok!