2012. március 6., kedd

Egy kis szomorúság...

Eléggé lelombozódtam most... kissé rossz lett a hangulatom. Van egy téma, ami most mindennél jobban foglalkoztat, egyszerűen más sem jár az eszemben, és ez érthető módon az esküvőnk Viktorral. És hát, szeretem ezt a blogot, és szeretek ide írni róla, de néha olyan jól esne valakivel beszélgetni a teveimről. Jó lenne, ha akadna olyan barátom, aki nem csak meghallgatja az áradozásaimat, hanem reagál is rá valamit. Nemrég meg is próbálkoztam ezzel, de sajnos ismét süket fülekbe ütköztem. Egyszerűen mintha a falnak beszéltem volna. Nem értem, hogy miért van az, hogy én állandóan támogatom a szeretteimet, ott vagyok mellettük és tényleg minden velük való történésükre reagálok, igyekszem kedves és megértő lenni, még ha századjára is hallom újra ugyanazt a témát, mert tudom, hogy az illetőnek fontos. És mikor én kerülök hasonló helyzetbe, egyszerűen nem figyelnek rám. Én mindig csak hallgassak meg másokat, csak éppen engem nem hallgat meg senki. Nem arra van szükségem, hogy leírhassam, mit hogyan tervezek, arra ez a blog is tökéletesen megfelelne. Arra volna szükségem, hogy valakivel társaloghassak erről. Azt szeretném, ha valaki tanácsokkal, véleményekkel látna el, és velem együtt örülne, és átérezné, hogy ez nekem milyen fontos, és egy picit félretenné a saját, önös dolgait, hogy egy kicsit nekem is szorítson helyet. Annyira unom, hogy mikor velem kellene egy kicsit foglalkozni, mindig háttérbe vagyok szorulva. Az persze természetes, hogy én mindenre válaszolok, én mindenre reagálok, de hogy ugyanez fordítva... áh, ugyan, minek is azt. Pedig nekem fontos lenne. Sajnos nem minden barátommal vagyok napi szintű kapcsolatban, és ez nem is baj, hiszen mindenki éli a maga életét. De ha már valakivel sűrűn beszélgetek, akkor az lenne számomra az evidens, hogy az ilyesmikről is szót ejtünk egymás között, és ne az legyen, hogy "nem tudok mit írni". Én érdekes módon mindig tudok. Ha valakivel jó viszonyt ápolok, akkor az nem azt jelenti, hogy szakértőnek kell lenni a témában, én sem azt várom, hogy a barátaim elárasszanak esküvői ötletekkel, csupán azt szeretném, hogy beszélgessünk erről, éreztessék mennyire örülnek nekünk, hogy egyáltalán érdekli őket, ami velünk fog történni. Nem egy két lábon járó esküvői katalógusra van szükségem, hanem egy barátra, aki velem együtt örül, cseveg velem erről, érdeklődik, elmondja a saját véleményeit és sok szép dolgot ír, hogy még jobb kedvre derítsen. Ezek az édes kis semmiségek nekem nagyon sokat jelentenének, de sajnos nem kapom meg őket... :( És most már nagyon szomorú vagyok, hogy az én drága Viktoromon kívül senkivel nem beszélgethetek erről. Mert persze, vele a legtöbbet... de néha jól esne egy kedves, szerető barát örömködése is az enyém mellett. Hogy egy kicsit velem is foglalkozzanak, ne csak mindig én foglalkozzak másokkal. Persze tudom, vannak barátaim, akik ezt készséggel megtennék értem, csak velük nem beszélek napi szinten, akivel meg igen, az teljesen figyelmen kívül hagyja ezen vágyaimat.  Hjaj... miért kell mindig ennyire cserben hagyva éreznem magam? :(

6 megjegyzés:

  1. TÜTÜRÜTÜÜÜ!!! Itt a felmentősereg! Aztán én is mesélek a félig odaköltözésemről :) Alig várom a pénteket! :)

    VálaszTörlés
  2. Az nagyon jól fog esni, köszönöm :) És alig várom már, hogy te is meséljél, rengeteg mindent kell bepótolnunk, nagyon régen beszéltünk már. De pénteken minden lemaradást behozunk! :)

    VálaszTörlés
  3. Én irtam már közben,és engem pl. érdekel. De ha gondolod megadhatom Márkó számát,és ha van kedved telón dumálhatunk. Én sajna már nem vagyok ott,nem tudunk személyesen.

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. Zsú, köszönöm, megkaptam a leveled és majd igyekszek rá válaszolni. Egyébként ez most konkrétan pont nem titeket érint, akik most ide írtak, de ettől függetlenül ez egy örökké fennálló dilemmatikus kérdés az életemben. Szerencsére azért vannak olyan barátaim, akiknek fontos vagyok, mint ti is, és ez azért jó érzéssel tölt el :)

    VálaszTörlés
  6. Én először azt hittem ám :S Mármint hogy nekem szól.

    VálaszTörlés