2012. február 12., vasárnap

Visszatérés





Újra itt vagyok!
Hát bizony eltelt egy kis idő a legutolsó bejegyzésem óta. Kicsit én magam is szomorú vagyok, hogy így elhanyagoltam a blogomat, pedig ez nem volt kényszerhelyzet. Ha akartam volna, találtam volna időt arra, hogy megosszak néhány érdekes és aktuális gondolatot a világgal (vagyis inkább csak úgy kiírom magamból, hiszen ez a blog nekem jóformán csak ezt a célt szolgálja), de sajnos az utóbbi időben kissé le voltam eresztve. Mintha most pihentem volna ki az elmúlt idők fáradalmait. Nem tudom, hogy sikerült-e, ez idővel úgy is kiderül, minden esetre jobban érzem magam, mint eddig. Szeretném ismét rendszeresen vezetni a blogomat, mivel mindig jó érzéssel tölt el, ha írhatok, remélem a lustaság immáron nem fog legyőzni. Rengeteg dolog foglalkoztatott az elmúlt időkben, szóval tényleg lett volna miről írnom, s ezúttal így is fogok tenni. Úgy érzem most magam, mintha újult erővel állnék neki mindazon dolgokhoz, amik nekem örömet okoznak. Nagyon nehéz időszakot tudhatok a hátam mögött, sok rossz dolog ért, de ezekről már annyit panaszkodtam, hogy fölösleges is több szót fecsérelnem rájuk. A lényeg az, hogy immáron vége van, lezártam életem egy újabb korszakát, ami kétségtelenül egy mélypont volt, most pedig jöhet a felemelkedés :) Igyekszem visszacsempészni azokat a dolgokat az életembe, amikről tudom, hogy szeretem őket, ezzel ösztönözve magam arra, hogy ismét hozzam a régi vidám, pozitív, mosolygós formámat. Először is a blogommal szeretnék kezdeni, mert ez az a hely, ahol egy kicsit magam lehetek, ahol egy kicsit úgymond elbeszélgetek önmagammal. Lehet, hogy kissé bután hangzik, de én tényleg élvezem a saját magam társaságát, szeretek elmerülni a gondolataimban és csak úgy magam lenni :) Félreértés ne essék, nincsenek skizofrén hajlamaim, ez csak amolyan elmélkedős hely nekem. No persze jól esik, ha néha egy két ismerős (vagy ismeretlen) reagál az írásaimra, de azért ez a blog főleg azért jött létre, hogy egy kicsit el tudjak vonulni a világ elől elmélkedni, tűnődni az élet nagy és kevésbé nagy dolgain. Szeretném ezt újra visszahozni az életembe, mert többektől visszakaptam azt, hogy miközben újraolvasták a bejegyzéseimet, feltöltődtek pozitív energiával, jókedvre derültek, s ez igazán csodálatos dolog. Még ha nem is az a célom, hogy mások kedvét felderítsem, akkor is remek érzés, hogy ezt váltom ki másokból. Bevallom, mikor az elejétől újra végigolvastam az írásaimat, engem is átjárt ez az érzés, és elkezdett hiányozni az az idő, mikor még tényleg aktívan írogattam. Emlékszem mennyire jó érzés volt egy-egy témáról hosszasan eszmézni, képeket nézegetni hozzá, szépen megfogalmazni, végül pedig feltölteni ide, hogy gazdagítsam a bejegyzéseimet vele. Vissza szeretném hozni ezeket az időket. Azt nem mondom, hogy minden nap fogok majd írni, hiszen azért én is dolgozom, nekem is van otthonom, amit rendben kell tartanom, s családom, akiket el kell látnom, de abban biztos vagyok, hogy ha úgy érzem majd, hogy egy gondolat kikívánkozik belőlem, nem leszek rest klaviatúrát ragadni és írni pár sort ide, hiszen ez nekem a legnagyobb öröm. Innen pedig jön az a gondolat, hogy mennyire lusták is vagyunk mi, emberek - sokszor még azokra a tevékenységekre sincs kedvünk, amikről tudjuk, hogy jót tesznek nekünk és szeretjük őket csak azért, mert azt mondjuk, hogy túlságosan fáradtak vagyunk. Én az utóbbi időben vettem észre magamon, hogy jobban elfáradtam a punnyadásban, mint bármilyen más tevékenységben. Egészen érdekes, hogy mikor az ember munka után lerogy a számítógépe elé, hogy ki tud szállni belőle az erő, s milyen hamar csukódik le a szeme. Igaz, nekem erre most nagy szükségem volt, hiszen az elmúlt fél évben meg sem álltam, és azért a ház felújítása miatt most is eléggé mozgalmas az életem, de abban biztos vagyok, hogy ezt így semmiképpen nem folytathatom tovább. Hiába fárasztó a munka (kinek nem az?), nem szabad ott véget érnie a napomnak, hogy hazajövök és lehuppanok a gép elé. Egyszerűen mintha elfelejtkeztem volna a hobbijaimról, a kedvteléseimről, és ezeket szeretném ismét visszahozni az életembe. Emlékszem is régebbről, hogy mikor munka után leültem egy kicsit varrogatni, vagy rajzolni sokkal kevésbé lettem fáradt, mint mikor csak a neten böngészgettem volna céltalanul. Nem mondom, az internet nagyon jó dolog, mert van, mikor célirányosan keresgélek rajta és sok jó dologra rábukkanok, de mikor csak azért nézelődök, hogy teljen az idő, hát az teljes pocsékolás. Nem is szeretnék ilyet többet csinálni, hiszen elveszi tőlem magát az életet. A napom nem ér véget ott, hogy hazajövök, hiszen sok-sok órám van még arra, hogy pihentető, szellemileg kikapcsoló dolgot csináljak, amit még ráadásul élvezek is. Nem is tudom hogy lehetett az, hogy én ezt bármeddig is elfelejtettem, vagy hogy a kényelmesebb utat választottam. Egyáltalán nem jó érzés egy átdolgozott nap után erőtlenül pihegni a székemben, és 7 órára hulla fáradtnak lenni. A tartalmasabb pihenés sokkal jobb, úgyhogy ennek szellemében tervezem a további életem. Mint ahogy mondtam is, lezárult egy újabb korszak az életemben, s kezdődik egy új, ami a régi, boldog énemből táplálkozik. Remélem hamar viszont láthatom :)

4 megjegyzés:

  1. Ismerős érzés ez is. Sajnos a változások képesek ilyen dolgokra "rákényszeríteni" az embert- nálad pl. ugye a házfelújítás. De örülök ha visszatérsz ^^ <3

    VálaszTörlés
  2. Hát, a házfelújítás mellett azért volt sok más kellemetlen dolog is, de azokra már inkább nem is gondolok. Igyekszem pozitívan tekinteni a jövő felé :)

    VálaszTörlés