Hétvégére várva

Azt hiszem most már bőven elég volt a mozgalmas életből és a munkából, nagyon jól jönne már a hétvége. Szerencsére csak a holnapi napot kell már kibírni (azt fél lábon is), és utána jöhet a pihi :) Bár most sem lesz igazán pihi, mert a fiúk megint dolgozni fognak, befejezik végre a fürdőszoba csempézését. Nagyon szépen néz ám ki, hihetetlen, mennyit tud dobni egy helyiség hangulatán egy kis festék és csempe. Aztán mi délután nyakunkba vesszük a várost Viktorral, ugyanis a nap további részét édes kettesben fogjuk tölteni kapcsolatunk 6 és fél éves évfordulója alkalmából :) Ilyenkor mindig egy picit engedünk az anyagi kereteinken és megengedünk magunknak egy ebédet a Wasabiban, utána meg egy mozit, a kettő között meg sétálgatunk és jókat beszélgetünk. Lehet, hogy ez egyeseknek kevés egy ünnepléshez, de nekem minden együtt töltött perc Viktorral olyan, mintha lehozná nekem a csillagokat az égről. És igenis nagyra értékelem, hogy eljön velem a kedvenc éttermembe, megszervezi, lefoglalja a helyet és rászánja azt a nem kevés pénzt, amibe ez kerül, utána pedig még egy mozizás is belefér, és az erejéből még arra is futja, hogy órák hosszat nézelődjön velem a különböző boltokban. Nekem ez kedves program, és már nagyon várom :)
Igazság szerint néha elgondolkodom azon, hogy mekkor szerencsém van Viktorral. Látom a sok emberi kapcsolatot a világban, amiknek a többsége felszínes és múlandó, és hogy milyen ritka, ha az ember kifog egy normális társat, aki egyenlő félként tekint rá és őszintén szereti. Látom, hogy egyesek mennyi ideig keresgélnek, hányszor sebzik meg magukat ezen közben, nekem pedig megadatott az a szerencse, hogy rögtön elsőre megtaláltam életem párját. Mások nem járnak rögtön sikerrel. Minden esetre, ha már én ilyen jól jártam, azt hiszem az a minimum, hogy mindent értékelek ebben a kapcsolatban, még a legapróbb dolgokat is. Sőt, nekem az apró dolgok sem aprók, mert minden, ami örömet okoz, az számomra nagy horderejű és értékes. Bármi, ami Viktorhoz kötődik és mosolyt csal az arcomra, vagy megmelengeti a szívemet, az számomra az egész világot jelenti. Véleményem szerint az életet nem az teszi széppé és boldoggá, hogy az embernek mindene meg van, amire vágyik, hanem az, hogy mindennek örülni tudunk, amink van. Én ezt a filozófiát követem minden téren. Boldog vagyok, hogy immáron 6 és fél éve tökéletes harmóniában, egyetértésben és szerelemben élhetek együtt Viktorral, és hogy ilyen kedves dolgokkal van tele az életünk. Nekünk ugyan nincs sok mindenünk, de azt a keveset, amink van, nagyra értékeljük, és végső soron csak az számít, hogy mindig itt vagyunk egymásnak :)
Szóval, várom már a 18-át nagyon. Milyen jó, hogy pont szombatra esett ez a nap, így nyugodtan kitalálhattunk magunknak egész napos programot. Majd írok ám róla élménybeszámolót, természetesen. Ja, egyébként moziban az Underworld 4-et nézzük meg - igazi romantikus film, nemdebár :P Sebaj, mi szeretjük! Kívánok mindenkinek előre is szép hétvégét és sok-sok pihenést!

ui.: ez a galád pasas suttyomban elolvasta a félkész bejegyzésemet, amíg nem figyeltem :P Még egy ilyen cseles kis koboldot :P (na jó, annyira nem bánom, mert úgy elolvadt attól, amit írtam, hogy 10 percig csak ölelgetett :P Hm... lehet, hogy gyakrabban kellene elől hagynom a félkész írásaimat... :D)