2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi élménybeszámoló




Csodálatos ünnepünk volt idén. Egyszerűen pont olyan volt, amilyennek a nagykönyvben meg volt írva, ezért úgy döntöttem, hogy "néhány" sorban elmesélem, miként töltöttük a karácsony szentesténket, mert annyira csodálatos és annyira szép élményekkel gazdagodtam, hogy még most is a hatása alatt vagyok :)
Mint azt már meséltem is, egészen 24-ig szinte egyáltalán nem volt karácsonyi hangulatom. Szomorú is voltam emiatt, mert féltem, hogy amennyire szerettem volna, hogy az idei karácsony tökéletes legyen, úgy fog dugába dőlni minden amiatt, hogy nekem nem lett ünnepi hangulatom. Szerencsére karácsony napjára minden rendeződött, és micsoda napunk/esténk volt! Egyszerűen maga volt a varázslat. A délelőttöt sütéssel-főzéssel töltöttem, ugyanis idén valami különleges vacsorával szerettem volna elkápráztatni a családot, a már előzőleg is beharangozott Wellington bélszínnel. Mivel ez nálam premier recept volt, ezért érthető módon izgultam, hogy vajon mennyire fog sikerülni, no meg azért az is bennem volt, hogy Gordon Ramsay mindig emiatt ordibált a szerencsétlen szakácsaival, mert mindig elrontották. No nem mintha mögöttem ott állt volna Ramsay bácsi, de azért valahogy megalapozta a félelmemet, hogy mennyire oda kell erre az ételre figyelni. Aztán persze mikor már benne voltam a készítésében, akkor már egyáltalán nem okozott gondot, mivel nagyon jól ráéreztem az összeállítására. Mikor az előkészületekkel készen lettem, nekiálltunk Viktorral feldíszíteni a fát. Nálunk ez mindig közös művelet, mindig együtt díszítjük fel, mert van egyfajta romantikája az egésznek :) Szeretem, mikor egymás kezébe adogatjuk a díszeket, segítünk az elrendezésben, közben rengeteg mosolygunk egymásra, csókot váltunk :) Egyébként nálunk piros és arany díszek kerülnek a fára, mi ezt tartjuk klasszikusnak és szépnek.


Mikor elkészültünk a fával, akkor kitettük alá a létező összes ajándékot, süteményeket, apró kis édességeket, (közben Viktort háromszor hessegettem el onnan, hogy ne túrja fel a meglepetéseit és ne egye tele magát idő előtt süteményekkel), majd betettem egy kellemes kis karácsonyi válogatás zenét, (miután sikerült lebeszélnem Viktort a Metal Christmas albumáról), ami egész idő alatt szólt, és nagyon sokat dobott az ünnepi atmoszférán. Legnagyobb meglepetésemre ekkor Viktor derékon kapott és táncra perdült velem - azt hiszem éppen Bing Crosby, meg Ella Fitzgerald egyik dala szólt a háttérben, mi meg nevetve táncoltunk rá :) Hát én itt, ennél a pontnál olyan, de olyan boldog lettem, hogy azt elmondani nem tudom, szó szerint olvadoztam. Viktor nem egy táncos típus, mégis elringatózott velem, miközben nevetgéltünk, viccelődtünk, és ez az egész valahogy annyira... mesébe illően szép volt :) Én szinte torkom szakadtából kacarásztam, nem tudom miért, de a hirtelen jött boldogságtól nem bírtam abbahagyni a nevetést, közben meg Viktor is bohóckodott, szóval a végére zengett tőlünk a ház :P Aztán sajnos véget kellett vetnünk ennek a szép, szerelmes idillnek, mert nekem még meg kellett sütnöm a kis Wellingtonokat, szóval villám gyorsan bedobtam őket a sütőbe, aztán már mentem is a fürdőbe készülődni. Kisminkeltem magam, felvettem az ünnepre szánt ruhámat és ékszereimet, aztán már jöttek is Viktor szülei, akiket vendégül láttunk. Egy kis átmelegedés után rögtön meg is tartottuk az ajándékozást, ahol rengeteg csodaszép dologgal lettünk gazdagabbak, majd mikor már kettesben voltunk, akkor mi is megajándékoztuk egymást Viktorral :)
Tőlem két könyvet, egy mézeskalács ízesítésű Hubertust és egy illatszer-készletet kapott, én pedig egy káprázatosan szép sminkpalettát, egy aszalt gyümölcs kosarat, illetve Charles Dickens Karácsonyi Ének-ét kaptam.








Őszintén szólva nem is tudtam melyiknek örüljek jobban. Imádom a szép smink cuccokat, azokkal bármikor örömet lehet nekem szerezni, és ez annyira szép, csillogós volt (szarka voltam előző életemben), hogy szinte le sem bírtam venni róla a szememet, ráadásul paletta, tele gyönyörű színekkel. De azért a Karácsonyi Ének könyv volt az, ami igazán megdobogtatta a szívemet. Annyira szeretem azt a történetet, pont nemrég írtam itt is, hogy szinte az összes létező verzióját láttam és szeretem is, de sajnos a könyv nincs meg belőle, erre mit kapok karácsonykor? :) Hát, nagyon örültem neki, és már akkor neki is álltam olvasni egy picit :P Egyébként Viktortól még egy szobabiciklit is kaptam, csak azt még novemberben, viszont karácsonyra lett szánva. Nagyon bőkezű és szeretetteljes Jézuskánk volt az idén, mindenki örült mindennek, amit kapott. Itt még ki kell emelnem Viktor nővérét és az édesanyját, mivel nekik hímzett képet készítettem (amikről természetesen nem csináltam képet, mert miért is, ugye). Előbbinek, mivel delfin-mániás, egy szép delfines keresztszemest, utóbbinak pedig egy nyári tájképet, mivel régebben célzott rá, hogy egy ilyennek mennyire örülne. Mindketten nagyon meghatódtak az ajándékaik láttán, velem pedig madarat lehetett volna fogatni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat dolgoztam velük, csütörtökön és pénteken hajnali 2-ig, meg 3-ig varrtam őket, szóval szívem-lelkem benne van, és örültem is, hogy ezt ők is érezték. Ajándékozás után leültünk vacsorázni (bár inkább olyan estebéd volt), ahol természetesen klasszikus halászlevet és rántott halat ettünk. Mind a kettő fenséges lett, pont olyan volt az ízviláguk, mint amit régen anyumtól megszoktam, aztán kihordtuk a rengeteg sütit is és azokat is lehetett falatozni. A mézeskalácsomnak idén is nagy sikere lett, de a gyümölcskenyér és a répatorta is nagyon ízlett mindenkinek, illetve Évi bejglije is pompásra sikeredett. Végül aztán annyira degeszre ettük magunkat, hogy az én nagy gonddal készített Wellingtonomat nem tudtuk megkóstolni, de Viktor szüleinek elcsomagoltuk az adagjukat, mi pedig később megkóstoltunk egyet, amit elfeleztünk. Egy kicsit aggódtam, hogy a hús belseje nem fog megsülni, mert a legtöbb képen véres volt a közepe, vagy legalábbis rózsaszín, mi viszont jól átsütve szeretjük a húsokat. Aztán a végén már úgy voltam vele, hogy lesz amilyen lesz, én minden tőlem telhetőt megtettem, innentől kezdve nem izgatom magam emiatt, de mikor ketté vágtam az egyik kis batyut, hát én felkiáltottam örömömben, mert gyönyörűen átsült, és valami pompázatos illata volt.


Most lehet, hogy öndicséret és beképzeltség lesz, amit írok, de kegyetlen finom lett. Nem is gondoltam volna, hogy egy premier ételt ilyen jól el tudok készíteni, ráadásul egy ennyire macerásat. Már a látvány is elégedettséggel töltött el, de aztán mikor megkóstoltam, hát a szavam is elállt. Egy falatka mennyország, ez a Wellington bélszín. Egyszer mindenki próbálja ki, érdemes, még akkor is, ha kicsit körülményes elkészíteni. Belőlem akkor és ott elszállt a maradék erő, mert az aggodalom miatt kissé stresszes voltam, és mikor már tudtam, hogy jót főztem, elpárolgott belőlem az adrenalin, ami addig talpon tartott. Viktor pedig tőle szokatlan módon elkáromkodta magát, ami nála azt hivatott kifejezni, hogy mennyire ízlik neki a vacsora, és kijelentette, hogy innentől kezdve minden karácsonykor ilyet kell sütnöm. Meg húsvétkor. Meg a névnapján. Meg a születésnapján. Meg március 15-én :D Szóval azt hiszem ízlett neki :P Nekem ez hatalmas elismerés volt, hiszen szeretek finom ételekkel kedveskedni azoknak, akiket szeretek, és ez most fontos volt nekem, hiszen első közös karácsony volt :) Összegezve, pompásan éreztük magunkat, kaptunk sok szép ajándékot, jókat ettünk-ittunk, minden ételnek és süteménynek hatalmas sikere volt, kellemeset beszélgettünk, táncoltunk, sokat nevetgéltünk, iszogattunk, egyszóval tökéletes karácsonyunk volt. Szívből remélem, hogy mindenki másnak is hasonló szép élményekben volt része, és mindenki meghittségben, szeretetben, boldogságban töltötte a szentestét. További kellemes ünneplést mindenkinek!

Végezetül még jöjjön néhány kép :)











4 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy ennyire szépen telt nektek az ünnep! Nagyon szépek vagytok! A husit szívesen megkostoltam voln :P Amúgy HOLVAN VIKTOR HAJA???? :)

    VálaszTörlés
  2. Igen, csodálatos volt minden, és köszönjük a dicséretet :) A husi pedig tényleg finom volt, még én is meglepődtem rajta :P Viktor haja meg elment az örök hajász mezőkre :P Nagyon zavarta már, aztán egy picit megtépázták a tincseit, de neki nagyon kényelmes, nekem meg így is nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
  3. Helyes :) Szeressétek is egymást! :)

    VálaszTörlés