2011. szeptember 4., vasárnap

Tündérekkel táncoló

Amint meghallom ezt a dalt rögtön úgy érzem, hogy keresnem kell egy erdőt, és féktelen transz-táncot kell járnom, miközben megszűnik körülöttem tér és idő. Csak a csodás ír furulya szól, amitől szárnyra kap a lelkem, a dob ritmusában érzem a Föld minden szívverését, az összhatás pedig szinte önkívületi állapotba sodor. Mintha az ember visszakerülne tőle azokba a régi korokba, mikor még az embereknek magától értetődő volt a mágia és a természetfeletti létezése.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése