2011. szeptember 3., szombat

Első lépések

Nemrég értünk vissza leendő otthonunkból, ahol az egész napunkat töltöttük. Mondanom sem kell, hogy borzasztóan elfáradtunk, rengeteget dolgoztunk, de megérte, mert elég jól haladtunk. Úgy döntöttünk Viktorral, hogy innentől kezdve minden szabad percünket azzal fogjuk tölteni, hogy segítünk a felújításokban, illetve amint lehetőség lesz, akkor a saját részünket kezdjük el kialakítani. Hat héten belül lesz Viktor nővérééké a ház, és akkor már mi is kezdhetünk dolgozni. Addig viszont teljes gőzzel segítünk az ő lakrészét felújítani, hiszen egy család vagyunk, nagyon szeretjük őket, és fordított helyzetben mi is számíthatnánk az ő segítségükre. Ráadásul ha ők előrébb vannak, akkor nekünk is tudnak majd segíteni. Ma a hálószobájukon dolgoztunk, reggel kilencre mentünk Szigethalomra. Én most jártam először itt, habár a házat kívülről már láttam, de bentre még nem mentem. Hát hatalmas, a kert pedig szinte végtelen. A ház téglaépítésű, úgyhogy kellemesen hűvös volt, a kert pedig maga a földi mennyország. Mindenütt gyümölcsösök, azt se tudtam hányféle, mert annyi illat keveredett a levegőben egyszerre, de később megállapítottuk, hogy alma, körte, birsalma, cseresznye, meggy és vadbarackfa van, illetve rengeteg szőlő. Sajnos a szőlőtől egy az egyben meg kell szabadulnunk, mert már elöregedett, és néhány körtefát is ki kell vágni, mert a helyükre fog kerülni a grillterasz és a bogrács, illetve a kert leghátuljába egy medencét tervezünk. Aztán ami ténylegesen történt az annyi volt, hogy kilenc után kicsivel megérkeztünk, körbe lettem vezetve, minden meg lett mutatva, aztán neki is estünk a hálószobának. Nagyon sok minden volt benne, úgyhogy eltartott egy darabig a pakolászás, de végül is egy-másfél óra alatt készen voltunk vele. Volt egy gyors glettelés a rések betömésére, aztán álltunk neki festeni. Nekem most először volt a kezemben festőhenger, életemben nem csináltam még ilyet, de nagyon jó móka, szerintem ezt a részét fogom a legjobban élvezni a felújításnak, és amikor csak tehetem pingálni fogok :) Éviék ugyanazt a színt választották, mint előzőleg, egy olasz cappuccino nevezetű szép, bézses-barnás árnyalatot, nekem nagyon tetszett. Igaz, könyékig csupa festék lettem és szakadt rólam a víz, de rendkívül élveztem a dolgot, és viszonylag hamar készen lettünk ezzel is. Ezek után Viktor meg az édesapja elkezdték lerakni a parkettát, ami egy picit időigényesebb volt, mert néhol formára kellett vágni a deszkákat, de végül ez is szépre sikeredett és be is fejeztük a hálót. Egyedül az ágyukat meg néhány komódjukat vitték vissza, mert azért még néhány apró simítást el szeretnének végezni, de a nagyja munka ott már készen van. A következő lépésük a fürdőszoba lesz, utána a konyha, és legvégül a nappali. Mi is ilyen sorrendben szeretnénk nekilátni a magunk részének, habár nekünk annyival jobb, hogy fent nincsenek falak, és így mi alakíthatjuk ki a szobák elrendezését. Először a lépcsőt kell megcsinálni, hogy egyáltalán fel tudjunk jutni (a mostani elég rozoga állapotban van), aztán jöhet a hálószoba nekünk is. Ha pedig az készen van, akkor fogjuk magunkat és átcuccolunk, mert ha már van hol aludnunk, akkor a jég hátán is megélünk, és legalább nem kell ezt a "kellemes" légkört élveznünk, mint ami itt van. Szép lassan neki is kezdünk utána járni a szükséges felszereléseknek, hogy mire oda jutunk már csak vásárolni és építkezni kelljen. Zoli szerint október közepére már oda is tudunk menni, és aztán szép lassan kialakítjuk a többi szobát is, de azokat még meg kell tervezni. Aztán a jelenlévő családtagok egyöntetű nyomására legkésőbb kora ősszel meg lesz tartva az esküvőnk, amit ők nagyon szeretnének itt, a kertben tartani. Nos, ha addigra rendbe tudjuk hozni, akkor felőlem sem lesz semmi akadálya, elvégre tényleg hatalmas, sokan elférnénk, és nekünk is kényelmesebb lenne, de ez még jócskán a jövő zenéje. Ennek ellenére Viktor édesanyja már buzgón szervezkedik, sőt, az egész család egy emberként tervezi a nagy eseményt, ami számunkra külön öröm, hiszen az összefogás érzése minden házasulandó párnak jól esik :) Szóval azt kell mondjam, ígéretesek az előkészületek. Egyetlen egy apró problémánk volt, ez pedig az édesanyám miatt történt, aki egy kissé nehezen viseli, hogy egy szem leány elhagyni készül a családi fészket. Próbált mindenféle ellenérvet felhozni, hogy ez miért nem jó ötlet, de végül a többiek hathatós győzködése megtette a hatását, és a végén teljesen elfogadta, sőt, pártolta a döntésünket. Nagyon tetszik neki a ház, a kert, imád mindent ott, és nagyon ígéretesnek tatja a jövőt, ami ott vár ránk. Ezzel mi sem vagyunk másképpen :) Gondolom minden szülő egy kicsit szomorú a gyermeke elköltözése idején, nehéz elfogadniuk az elkerülhetetlent, de szerencsére csak tíz percre lakunk egymástól kocsival, így nem mentünk tőle olyan közel, ez pedig biztos rá is nyugtatólag hat. Estére a tesóm is lejött megnézni a házat, és neki is elnyerte a tetszését, szóval most már mindenki, aki számomra fontos a családból rábólintott a dologra :) Persze most még csak Évikééknek segítünk a felújításokban, hiszen amíg nem lesz övék a ház, addig mi nem dolgozhatunk rajta, de amint aláírják a papírokat, fejest fogunk ugrani a munkálatokba. Az biztos, hogy kegyetlenül fárasztó lesz, de nem túlzottan érdekel minket, hiszen most a közös jövőnkről van szó, ami számunkra mindennél fontosabb. Amíg lesz bennünk erő, addig dolgozni fogunk, és bízunk benne, hogy minél hamarabb elkészülünk mi is a saját részünkkel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése