2011. augusztus 1., hétfő

Kiolvasásra várva

Az utóbbi időkben elég sok könyvet gyűjtöttem össze. Sokszor említettem is, hogy már jóformán rettegek bemenni a könyvesboltokba, mert nem tudok úgy kiszabadulni onnan, hogy legalább egy új könyvet ne vegyek magamnak, és így bizony elég tekintélyes méretűre növekedett a gyűjteményem. Olyannyira, hogy lassan tényleg nem lesz elég a helyem, már most sem tudom hová tenni némely könyvemet. Persze mindig megfogadom, hogy most tényleg nem lesz újabb, meg hogy már úgy sincs olyan, amit szívesen elolvasnék, de ilyenkor Viktor mindig cinkosan és sokat sejtetően elmosolyodik, mert tudja, hogy ez nem igaz :) Mindig van olyan könyv, amit elolvasnék, mert mindig jelennek meg újak, vagy nézelődés közben rábukkanok egy-egy érdekes példányra. Sajnos (vagy nem is annyira sajnos) a múlt héten ismét gazdagodott a gyűjteményem, a Milla és Sugar sorozat ötödik kötetét hoztam haza, és ha már úgy is nekiálltam a pakolászásnak, akkor megpróbáltam picit átrendezni a polcaimat úgy, hogy tudjam, miket nem olvastam még ki.


Első körben ott van az Eragon Christopher Paolini-től, amit most ugyan első helyre tettem, de utoljára fogom elolvasni, mert annyira vastag, hogy azzal bizony ez leszek egy darabig, ráadásul folytatásos, így mindenképpen úgy szeretném majd elolvasni, hogy utána rögtön belekezdhetek a folytatásaiba is. Egyébként még mindig nagyon ígéretesnek tartom, és alig várom, hogy minden mást kivégezhessek, mert tényleg nagyon érdekel a története.


Aztán van még a Szellemlány - Hazatérés Tonya Hurley-tól. Az első Szellemlányos könyv nagyon tetszett, érdekes és izgalmas volt, így nem is volt kérdés, hogy a második részét is be kell szerezzem (ráadásul ennek lila a borítója, szóval nálam már ez is jó pont). A kiadás itt is káprázatosan gyönyörű, ezüstös lapszélek, rózsás indák minden lap szegélye mentén, árnyékszerű megoldás a borítón. Tartalmilag is ígéretes, úgyhogy szerintem legalább olyan jó lesz, mint az első rész.


Egyik legnagyobb boldogságom Diana Wynne Jones-tól a Vándorló Palota, amelyet a születésnapomra kaptam Viktortól, és amit már tényleg nagyon régóta kerestem. Kölcsönbe megkaphattam volna, de sajnos van egy olyan fura rigolyám, hogy csak olyan könyvet tudok elolvasni, ami a sajátom, így ez a megoldás számomra nem jöhetett szóba, de mostanra már nekem is meg van, így ezt is kíváncsian várom. Az ebből készült anime nagyon-nagy kedvencem, úgyhogy többek között ezért is voltam kíváncsi a könyv-változatra, de felkészítettek, hogy teljesen más, mint a mese. Ennek ellenére (vagy pont ezért) nagyon várom, hogy olvashassam, remélem a különbségek ellenére is jó élmény lesz.


Várakozik még Laurell K. Hamiltontól a Bűnös vágyak című történet is, amit egyszer ugyan már elolvastam, de akkor nem igazán maradt meg a fejemben. Az emberekből vegyes érzéseket váltanak ki a Hamilton-kötetek, vannak, akik utálják, vannak, akik imádják, én meg úgy vagyok vele, hogy legközelebb megpróbálom jobban koncentrálva elolvasni az első részt, hátha úgy jobb élményt nyújt. Aztán ki tudja, ha megtetszik, lehet, hogy beszerzem a többi részét is a sorozatnak, habár állítólag a vége felé már erősen erotikussá válik. Én minden esetre adok neki még egy esélyt, hátha ezúttal jobban meg tud fogni.


Krstin Gier-től a Rubinvöröst szintén sokáig bűvöltem a könyvesboltokban. Mikor rátaláltam, és más könyves blogokon olvastam róla beszámolót annyira megtetszett, hogy rögtön meg is akartam venni, csak hát ugye ott volt a fogadalmam, hogy nincs új könyv. Hosszú hetekig sóvárogtam utána, nehéz szívvel hagytam mindig magam mögött, de aztán végül beadtam a derekam a csábításnak és most már ő is a kis barátaimhoz tartozik. Nagyon várom már, hiszen ahogy említettem is, mindenhol nagyon jó kritikákat kapott, és jó lesz mihamarabb megtudni, hogy beváltja-e a hozzá fűzött reményeimet.


Egy újabb pikáns könyvecske következik, Nancy Madore-től a Megigézve. Az alcímében az olvasható, hogy erotikus esti mesék hölgyeknek. Anno, mikor megvettem nagyon felkeltette az érdeklődésemet (Viktor pedig egy percig sem akadályozott a megvásárlásában :P), és habár még csak bele-bele olvasgattam, nagyon ígéretesnek tűnik. Igen, ahogy a címéből sejteni lehet ez bizony egy erősen túlfűtött történet-csokor, ráadásul ami még érdekesebb benne, hogy az emberi szexuális fantáziákat a régi, jól ismert meséinken keresztül mutatja be. Mivel nekem a Szépség és a Szörnyeteg a kedvencem, gyorsan el is olvastam azt a részt, és hát, egy darabig eléggé le voltam döbbenve az újfajta megközelítéstől, de nem volt rossz, csak kissé szokatlan. Ettől függetlenül nagyon várom már, hogy a többi mesét is elolvashassam ebben a pikáns verzióban, és gondolom mondanom sem kell, hogy nem árt, ha a párunk a közelünkben van bizonyos olvasás közben keletkezett feszültségek levezetése végett :P




Következőnek Nora Robert Írország-trilógiája van soron, név szerint A tűz leánya, A jég leány és A szégyen leánya. Elég nehéz volt mind a hármat beszereznem, mert viszonylag régi könyvekről van szó, de őket is nagyon szeretném már kiolvasni. Egyrészt mivel Írországban játszódnak, és én köztudottan imádom ezt az országot, illetve mert ez is olyan varázslatosnak és romantikusnak ígérkezik, mint a Tündérvarázs, a Bűbájosok, vagy A mágia útjai. Nora Roberts mesterien ötvözi a kelta mágiát, a romantikát és az erotikát ezekben a történeteiben, úgyhogy nagy reményekkel fogok belekezdeni ebbe a trilógiába. Remélem lesznek olyan jók, mint az eddigiek, amiket tőle olvastam.


Legutolsó friss szerzeményem Prunella Bat-tól a Milla és Sugar sorozat ötödik része, melyet fentebb említettem is. A sellők háza alcímet viseli, és szokás szerint dugig van szebbnél szebb képekkel, illetve a történet is nagyon aranyosnak tűnik. Igazából már aznap este kiolvashattam volna, de másik furcsa szokásom, hogy könyvsorozatok új részét csak úgy tudom elolvasni, ha előtte ismételten elolvastam az előző köteteket, így tehát most előlről kezdtem az egész Milla és Sugar sorozatot, hogy a végén eljuthassak A sellők háza részig. Mondjuk egyáltalán nem bánom, mert nagyon aranyos kis mesék ezek, és jó érzés újra elővenni őket.


Végül, de nem utolsó sorban Jane Austentől az Értelem és Érzelem van még hátra, amit szegénykét már vagy háromszor kezdtem el kiolvasni, de mindig volt valami, ami elvonta róla a figyelmemet, másba kezdtem bele, így aztán ő még mindig ott ücsörög és várja, hogy kiolvassam. De ami késik nem múlik, most tényleg be is fogom fejezni.
Hát, ennyi nagyjából, ami most nálam olvasásra vár, összesen tizenöt könyv. Az biztos, hogy most egy jó darabig el leszek látva történetekkel, amik remélhetőleg pont olyan szórakoztatóak és érdekesek lesznek, mint amilyennek elképzelem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése