...

Néha úgy szeretnék normális életet élni. Olyan jó lenne, ha csak egyszer egy héten el tudnám felejteni a gondjaimat. Ha csak örülhetnék annak, amim van. Amim még van. De soha nem örülhetek semminek túl sokáig, mert mindig minden összedől és elromlik körülöttem...

 (...)

Egy téli reggel váratlan álltak elém
És összedőlt egy megszokott világ
Már álmok nélkül a padlón ott fekszem én
Csak rám dobnak egy széttépett ruhát

Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

Én azt képzeltem, hogy nem vagyok sebezhető
Gondosan nevelt egy jó család
Egy emberélet oly könnyen megtörhető
Ha bármikor fegyvert szegeznek rád

Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

Talán, majd elfelejthetem
Talán, felnő a gyermekem
Talán, majd róla álmodom
S, hogy éjjel mégis sírok,
Azt majd letagadom

Talán, talán majd elfelejthetem
Talán, felnő a gyermekem
Talán, lesz még egy életem
Talán, még újra kezdhetem
Talán, még egyszer szép leszek
S, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek

És, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek