Hála

Ma már jobban vagyok egy fokkal. A nemzőmmel (normál esetben apának szokás hívni, de nekem nincs ilyenem) továbbra sem állok szóba, és remélem ez életem végéig így is marad. Sokkal jobb így, hogy tudomást sem veszünk a másik létezéséről és békén hagyjuk egymást. Persze jobban örülnék annak, ha itt se lenne, nem is létezne, mint ahogy az ő ágáról senki sem, de nem lehet minden kívánságom teljesíthető... még. Szóval a lényeg annyi, hogy mostanra már megnyugodtam. Az a tegnapi gyógyszer úgy kiütött, hogy nagyon korán kidőltem tőle aludni (pedig napközben is aludtam és még egy energia italt is megittam), és ma is elég sokáig pihentem még tőle, de jól esett. Kaptam még egy másikat is, de nem fogom bevenni, már nem vagyok ideges és szerencsére elmúlt a világgá mehetnékem is. Természetesen ez az én drágámnak, Viktornak köszönhető. Amint hazaért tegnap, szinte egy szempillantás alatt sikerült megnyugtatnia. Valahogy az érintése, a közelsége, a simogatása hipnotikus hatással van rám, és ha ő azt mondja, hogy minden rendben lesz, akkor neki még el is tudom hinni. Valahogy olyan nyugalom, olyan jóság és kedvesség sugárzik belőle, ami nem tud kétséget hagyni bennem afelől, hogy a szebb jövőt érintő ígéretei valóra válnak majd. Annyira csodálatos ember... Ha nem lennék már így is fülig szerelmes belé, akkor most újra beleszeretnék. Mellette mindig biztonságban érzem magam. Ha foghatom  kezét, ha hallgathatom a szívverését, ha szorosan magához ölel akkor tudom, hogy nem eshet semmi bajom, mert ő megvéd, és a háborgó tenger, ami bennem tombol rögtön lecsillapszik. Elég csak azokba a ragyogó, bölcs, káprázatosan kék szemeibe néznem, elég látnom a lágy, gyöngéd mosolyát, és a lelkem rögvest békére lel. Leírhatatlanul hálás vagyok neki mindenért. Nem csak szerelemmel, rajongással, imádattal nézek rá, hanem tisztelettel is, mert erős, határozott, céltudatos ember, aki kettőnkért bármire hajlandó. Szegénykémnek mennyi mindent kell elviselni most mellettem, mennyire szenvedhet, de ő mégis kitart, mégis megy tovább, és mikor a két keze közé fogja az arcom, majd szemeimbe néz, tudom, hogy a szavai nem csak az én megbékélésemnek szólnak, hanem valódi, komoly és határozott szándék áll mögöttük. Mikor azt mondja "Ne aggódj, megvalósítjuk minden álmunkat és boldogok leszünk!", akkor tudom, érzem és látom rajta, hogy ezek nem csak jelentéktelen frázisok, levegőben lebegő üres ígéretek. Látom a szemében az akaratot, ami mindent legyőz, a határozottságot, ami minden tettét végig kíséri, és a céltudatosságot, amely arra készteti őt, hogy tényleg mindent megvalósíthassunk, amiről csak álmodunk. Lehetetlenség nem hinni neki. Egyszerűen annyira... nem is tudom mi a jó szó erre. Annyira eltökélt, hogy nem állhat az útjába semmilyen akadály, ami gátat szabhatna kettőnk közös jövőjének. Ő ígéretet tett nekem, még a kapcsolatunk legelején. Azt mondta mindig velem lesz, kitart mellettem jóban-rosszban, és együtt elérjük mindazt, amiről mások talán csak álmodni mernek. Neki ezt el tudom hinni. Olyan tűz lobog a szemében, olyan állhatatosság hatja át az egész lényét, ami egyszerűen nem hagy bennem kétséget afelől, hogy ez a férfi tényleg eléri, amit akar. Hiszek neki. Hiszek benne. És ha ő ennyi mindent meg tud tenni kettőnkért, akkor nekem is erősebbnek kell lennem a közös álmunk érdekében. Nem engedhetek meg magamnak gyengeséget, sem kiábrándultságot, önmagam sajnáltatását és elhagyását meg aztán végképp nem. Nagyon nehéz időket élek, ez igaz, de ez még nem jelenti azt, hogy innen nem létezik kiút. Nincs az a nehézség, akadály, vagy próba, ami eltántoríthat attól, amit megálmodtam. Az igaz szerelmem velem van és segít nekem, ezért együtt, közös erővel igenis elérhető minden, amit csak akarunk. Az álmok immár nem szép képzelgések, hanem tervek, listák, célok, amiket el kell érnünk, és mivel nem vagyok egyedül, hiszen Viktor fogja a kezem és támogat, ezért nem létezhet számunkra  lehetetlen. Ketten bármire képesek vagyunk.