Már megint

Az utóbbi időben, amióta ilyen meleg van egyre gyakrabban szédelegtem, vagy lettem rosszul. Sajnos néhányszor a fogorvoshoz menet el is ájultam, és bizony most sem volt ez másként. Azt hittem, hogy a mai napot jól fogom bírni, mert viszonylag békés hőmérsékleteket mondtak az időjárás jelentésben, de mikor kimentem az utcára rá kellett jönnöm, hogy bizony ugyanúgy 35 fok fölött vagyunk. Mire odaértem Viktor munkahelyére (hogy onnan szokásosan együtt menjünk kocsival a dokihoz), már alig álltam a lábamon, utána meg már csak arra emlékszem, hogy a földön térdelek és patakokban folyik rólam a víz. Még szerencse, hogy fel tudtam hívni Viktort, hogy jöjjön ki hozzám - mikor odaért berakott a kocsiba és mentünk is haza. Most nem akartam magamat még a fogorvossal is kínozni, és legközelebb is csak akkor megyek, ha már kicsit hűvösebb lesz az idő. Nem akarom ezt állandóan eljátszani, mert egyrészt az egészségemet teszem kockára, másrészt szegény Viktort is kikészítem. Mikor hazaértünk rögtön dőltem is le pihenni, ahogy ilyenkor szoktam, de még mindig elég kába vagyok. Remélem holnapra már elmúlik ez a pocsék érzés. Elég zavaró, hogy akárhányszor ki akarom tenni a lábam a lakásból, mindig ájulás-veszély fenyeget, vagy legkisebb esetben is émelyítő szédelgés. Eddig sem szerettem a nyarat és a meleget, de most még annyira sem fogom. Nekem ez az évszak csupa kínlódás, úgyhogy már alig várom, hogy vége legyen és jöjjön a finom hűvöskés ősz, meg a fagyos tél. Addig meg igyekszem továbbra is túlélni valahogy.