Gondolat

Az előző bejegyzésem olyan vidám, boldog, örömmel és élménnyel teli volt - jó érzés újra visszaolvasni mindazt, ami mosolyt csalt az arcomra. Szerettem volna most is írni valami szépet, kedveset, ahogy szoktam, de nem sikerült. Pedig érzem a késztetést rá, mintha magamat próbálnám rávenni arra, hogy legyek újra vidám, ám sajnos most nem vagyok ilyen. Elromlott a hangulatom, szomorúnak érzem magam, és még csak ki sem tudom írni magamból. Nem tudom, hogyan kellene elkezdenem, hogyan álljak hozzá, miként fogalmazzam meg, mert nem jönnek a szavak. Talán ez azt jelenti, hogy nem is szükséges. Igazából csak szabadulni szeretnék ezektől az érzésektől, és ez eddig írás formájában mindig egészen jól ment. Hát, most nem megy. Sírni meg már nincs kedvem. Csak tudnám miért történik velem mindez. Olyan kevés örömöm van mostanában, annyi baj és bánat ér, csak egy kicsit szerettem volna azt hinni, hogy újra megengedhetek magamnak egy kis mosolyt, egy kis önfeledt boldogságot, amiből erőt meríthetek, ám sajnos elvették tőlem. Elpárolgott, mintha nem is lett volna.