Nyugodtabban

Eltelt egy kis idő azóta, hogy megtudtam a betegségemet, és most már azt hiszem egy kicsit higgadtabb is vagyok. Először azt hiszem természetes, ha az ember kétségbeesik, sír, és retteg, de szerencsére mindez már kezd csillapodni nálam. Igaz, néha még mindig elerednek a könnyeim, de a félelmem már közel sem ölt akkora mértéket, mint az elején. Ma hazaküldtek a munkahelyemről, hogy el tudjam intézni a bejelentkezést a részletes kivizsgálásomra, amire végül is csütörtökön kerül sor. Ha minden igaz, akkor öten fognak vizsgálni, és bízom benne, hogy viszonylag jó híreket fogok kapni. No, csak hogy kedves olvasóim is bepillantást kapjanak a problémámba, vázolom a helyzetemet. Zöldhályogot azoknál lehet megállapítani, akiknek a szemnyomása 18-as érték fölötti. Ezt a szemünkben termelődő csarnokvíz túltengése idézi elő, ami nem tud elfojni, ezáltal nyomja a látóidegeket, melyek a nyomás hatására szép lassan elsorvadnak. Szerencsére a folyamat megállítható, ha időben felfedezik. Az én esetemben a jobb szememen 20-as értéket mértek, a balnál pedig közel 24-et. Az orvosom szerint ez eléggé aggasztó tünet, úgyhogy csütörtökön kiderítik, hogy miként állnak nálam a dolgok. Akárhogy is, valamilyen kezelést mindenképpen kapni fogok - bízom benne, hogy csak szemcseppet, mert a műtéthez valahogy nem fűlik a fogam, ámbár a bal szemem eléggé műtét-gyanús. Annak viszont kifejezetten örülök, hogy felfedezték, mert ez egy olyan sunyi betegség, ami évekig nem produkál tünetet, aztán az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy megvakult. Szóval engem még időben elkaptak, és valamilyen módon biztosan meg fognak tudni gyógyítani. Most viszont elég volt már ebből a sok panaszkodásból, jöjjön egy kis jó élmény is, mert azért történtek remek dolgok is a hétvégén. Például voltunk vacsorázni a Trófea étteremben, ahol megünnepeltük a névnapomat is, és fantasztikusan éreztem magam :) Most voltunk ott először a párommal, de a nővére és a férje, meg unokatesója már ismerték a helyet, így ők navigáltak minket. Hát valami szuper hely ez a Trófea, mindenkinek csak ajánlani tudom. Hasonló stílusú, mint az általunk sokat látogatott Wasabi; itt is befizet az ember ötezer forintot, és annyit eszik, amennyit nem szégyell. Italok közül a sör, a bor, a pezsgő és az üdítők szintén benne vannak az árban, csak a különlegesebb dolgokért kell külön fizetni, úgyhogy igazán megéri. Az ételek fantasztikusan finomak, nem is tudom mi ízlett a legjobban. A burgundi mártásos szarvas pompás volt, a burgonyakrémleves abszolút vitte a prímet nálam aznap este, de a tatárbifsztek és a grillezett sajt is csodás volt. Talán egyedül az édességek voltak, amik kevésbé ízlettek, de összességében isteni finoman főznek ott a Trófeában, úgyhogy biztosan vissza fogunk még menni. Addig is kihasználom, hogy a párom egy kicsit jobban aggódik értem, mint amúgy, és még jobban rátapadok. Most nem szólhat egy szót sem, hiszen én egy szegény, gyámoltalan, beteg ember vagyok, akinek sok-sok gyöngédségre van szüksége :P (na nem mintha amúgy nem, de most olyan jópofa őt ezzel zsarolni) A válasz természetesen párocskám részéről továbbra is csak egy bajusz alatt eldörmögött törpös morgás :P Jajj, de szeretem ezt a galád pasast... :)