Viktor humor újra

Valahogy a napokban képtelen vagyok bármiféle épkézláb bejegyzés összetákolására, ezért kézenfekvőnek tűnik megosztani veletek Viktor legújabb agymenéseit :P Fogadjátok őket szeretettel!


Baj volt a kocsival és Viktor tiszta ideg volt.
Én: - Muszáj lenyugodnod, mert ha szívrohamot kapsz, azt nem élem túl!
Viktor: - Te beszélsz??? Én kapok szívrohamot és te nem éled túl?


Iszogattunk:
Viktor - Ismered a Pál nevű inkát?


Éppen zúzalevest készültem enni:
Viktor: - Milyen agresszív kajád van! Figyeld meg, egy óvatlan pillanatban kinyúl egy kéz a levesedből, berántja a kanaladat, összegyűri és kidobja.
Én: - Ezt most miért mondod?
Viktor: - Hát mert zúz a leves! És van egy még veszélyesebb rokona is, mert az meg alkoholista! A vörösboros zúz a pörkölt!



Viktor mimóza magokat ültetett és szomorúan vette tudomásul, hogy nem hajtottak ki egy nap alatt.
Viktor: - Lehet, hogy annyira félősek, hogy még a földből sem akarnak kibújni?


Viktor költőként praktizál:
- Itt van, amire vágytál, egy világító ágytál!
(Sötétben tudsz bele pisilni!)




Viktor fröccsöt csinált magának és engem "elfelejtett" megkínálni:
Én: - Te mit iszol?
Viktor: - Miért szolmizálsz?



Néztük az őrültes videónkat Viktorral:
Én: - Olyan ügyesen játszottad az őröm szerepét! Ez itt a színészi pályád csúcsa!
Viktor: - És mivel a csúcson kell abbahagyni, ezért itt be is fejeztem a színészi pályafutásomat.
Én: - De hát kb. 3 mozdulatod volt csak!
Viktor: - Az pont hárommal több a kelleténél.



Megláttam séta közben egy kisgyereket és rögtön széles mosolyra húzódott a szám.
Viktor: - Már megint olvadsz.
Én: - Bárcsak már a saját gyerekünktől olvadhatnék el...
Viktor: - Ne aggódj, attól is el fogsz majd olvadni. Főleg ha felgyújt.



Éppen Star Treket néztünk, ahol Worf, a klingon végignézte egy másik klingon haláltusáját. Ez úgy néz ki, hogy a haldokló szemeit kipeckelik, hogy ne tudja behunyni, végig tartják a szemkontaktust, majd a halál pillanatában a bajtársak elüvöltik magukat, hogy figyelmeztessék a többi halottat a klingon harcos lelkének jövetelére.
Viktor: - Na, akkor reggelente én is így foglak kelteni - kifeszítem a szemedet, elordítom magam és még képzeld hozzá a reggeli szájszagot is!



Picard épp sínbe tette Crusher doktornő karját, aki furán nyögdécselt közben.
Én: - Ez a nő miért nyög úgy, mintha élvezkedne?
Viktor: - Ki tudja mit csinál Picard a másik kezével...

Seven Deadly Sins kihívás - Sloth/Lustaság

Ismét itt vagyok Flóra kihívásának újabb állomásával, melyben a lustaságot kellett megjelenítenünk manikűrben és/vagy sminkben. Én szokásomhoz híven mindkettőhöz alkottam, bár egyre határozottabban érzem, hogy sminkes témákban sokkal kreatívabb tudok lenni, mint a lakkozásokban. Persze utóbbit is nagyon szeretem, de ott még kicsit bátortalanabbnak érzem magam :) Azért nézzük meg mit sikerült összehoznom a lustaság témájához manikűr fronton.

Eljátszottam a gondolattal, hogy a teljesen natúr körmeimet mutogassam nektek, mondván olyan lusta voltam, hogy még ki se lakkoztam, de azért valamit szimbolikusabbat mégiscsak szerettem volna készíteni :P Ihletet a saját lustaságom adott, ugyanis mikor rohadtul nincs kedvem lakkozni (mert van ilyen, főleg vasárnap este 10 órakor, ébrenlét és álom között vegetálva), akkor a létező legegyszerűbb manikűrt szoktam elkészíteni: valamilyen gyorsan száradó alapszín és egy kis szivacsos ombrés megoldás. 10 perc alatt elkészül, utána pedig már bújhatok is be az ágyba, mégsincs az a kellemetlen érzésem, hogy csupasz körmökkel kell majd flangálnom másnap. Most fekete alapszínt választottam, majd arra egy gyönyörű türkizkék csillámos lakkot vittem fel szivaccsal.

A sminkem alkotását megint irtóra élveztem, nagyon régóta meg volt rá az ötletem és azt hiszem egész jól sikerült is megvalósítani. Azt viszont be kell vallanom, hogy fogalmam sincs miért jött pont az az ötlet, amit lentebb láthattok majd. Mikor kipattant a fejemből az volt bennem, hogy ez a smink olyan álmoskás, fáradt hatást kelt, sőt, akár úgy is lehet értelmezni, mintha benőtt volna a pókháló a lustaságtól. Akárhogy is nekem nagyon tetszik ^^

Ezek lettek volna az én lustaság ihlette alkotásaim, remélem valamelyik elnyeri a tetszéseteket ^^

Húsvét nálunk

Sziasztok!

Kissé inaktív voltam az elmúlt napokban, mivel gőzerővel készültem a táncversenyre, ami a tegnapi nap folyamán le is zajlott. Lesz majd róla beszámoló természetesen, és ha sikerül, akkor képekkel is illusztrálok mindent, de most menjünk kicsit visszább, hiszen a húsvéti élményeimről nem is meséltem még nektek.
Idén különösen vártam ezt az ünnepet, nagyon készültem rá, mivel anyósomékat ismét megvendégeltük és ez mindig remek alkalom arra, hogy kicsit a háziasszony szerepében tündököljek (vagy legalábbis próbálkozzak :P)
Annyit tudni kell, hogy a mi családunkban a húsvét sosem vallási oldalról volt megközelítve, mivel nem vagyunk hívők. Nagy ünnepi ebéd mindig volt és csokitojást meg nyuszit is kaptam, de ezzel véget is ért a nagy húsvétolás nálunk - még a locsolkodás sem volt szokás. Én idén szerettem volna kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni erre az ünnepre, vagyis kicsit újra szerettem volna élni a gyermeki lelkesedésemet, amit anno nem nagyon tudtam kibontakoztatni. Így idén végre tojást festegettem, húsvéti ebédet készítettem (szigorúan diétásat, hiszen anyósom cukorbetegségére oda kell figyelnem, és persze nekem sem árt, ha már életmódot óhajtok váltani), dekorálgattam és még locsolkodásra is rá tudtam venni a kedves férjemet :P

Készültek a kis tojásaim - igaz nem épp remekművek és nem is hagyományos módon készültek, mivel temperával dolgoztam, de nagyon élveztem a pingálgatást. És hála Viktornak, a só és borsszóró új értelmet nyerve segített a gyorsabb alkotásban :P

A kész dekor - a tojások körbeültetve a kosárkában, középen pedig egy nyuszi, ami 3D-s nyomtatóval készült, csak úgy, mint a piros pillangók a széleken. Sajnos ezek nem a mi érdemünk, nekünk nincs ilyen készülékünk - Viktor egyik kollégája lepett meg minket ezekkel a kedves kis dekorációs elemekkel.

Édesanyámtól kaptuk ezeket a gyönyörű grillázstojásokat - olyan szépek, hogy nincs szívem megenni őket (persze Viktort ez nem fogja visszatartani...)

Ezt a helyes kis ajtódíszt a Tescoban találtam, rögtön megtetszett mindkettőnknek. Azért remélem jövőre már tudok készíteni egy rendes tavaszi koszorút is.

Maga az ünneplés nagyon kellemesen zajlott. Kaptunk és adtunk kis ajándékokat egymásnak, de inkább az együt töltött időt értékeltük a legjobban, hiszen nagyon jó volt újra együtt lenni a családdal :) Igyekeztem finom, de lehetőleg diétás ebédet összeállítani, ami szerintem maradéktalanul sikerült is. Egy sima tavaszi zöldséglevest főztem, főfogásnak pedig fokhagymás joghurtban pácolt csirkemellet újhagymás-gombás cukkinivel töltve, baconbe tekerve - mindezt őzgerinc formában sütöttem ki, bulgurral és salátával tálaltam. Ezekről az ételekről már láthattatok képet a múlt heti életmód project bejegyzésemben itt, de azért egy kis életképet még mutatok nektek :P

Azért a husinál jobban örültem volna, ha a bacont kicsit meg tudom pirítani a formából való kiborítás után. Sajnos erre már nem volt lehetőségem, mivel anyósék tűkön ülve várták az ebédet :D

Édesanyám habár nem tudott jelen lenni, azért nem feledkezett meg rólunk és küldött nekünk egy rahedli süteményt. A sajtos rúd diétás verzióban készült, tönkölybúzaliszttel, így anyós és én is fogyaszthattam. Azért sajnos a sütikből is lecsúszott néhány, úgyhogy most visszafogom magam finomságok terén :P

Egy közös kép mindig kell ^^

És természetesen nem maradhatott el a szokásos tavaszköszöntő Duna parti sétánk sem, ahol ismét gyönyörködhettünk a szép tájban és az éledő természetben :)

Száz ágra sütött a nap, csak úgy szikrázott a víztükör.

A megunhatatlan BLT szendvics tönkölyös-magvas kenyérben, valami mennyei!

"Amikor rájössz, hogy a férjed sutyiban képet akar rólad csinálni és gyorsan vágsz valami pofázmányt" :D

Ez a szöveg fogadott minket a láphoz vezető ösvény előtt - nagyon találó!

Aztán még anyuékhoz is felugrottunk kicsit és természetesen az egész látogatás Málnácska körül forgott :P

Még mindig imádnivaló és gyönyörű ^^ (ezzel persze ő is tisztában van és ki is használja :P) A képekért köszönet apósomnak!

Hát nagyjából ennyi lett volna a húsvéti beszámolóm, remélem nektek is jól telt ez az ünnep és kicsit tudtatok pihenni :) 

Viszont a mai Életmód project elmarad, mivel a hetem teljes egészében a verseny körül forgott, nem nagyon tudtam lefotózni az ételeimet. Jövő héten már újra jövök rendesen ezzel a rovattal és minden mással is :)

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Kedvenc regény

Ismét egy új témával jövünk a VKP keretein belül - most a kedvenc regényünkről kell mesélnünk. Nos, tartok tőle az én beszámolóm irtó unalmas lesz, ugyanis a szívemnek legkedvesebb regényt elég sűrűn emlegetem a blog berkein belül és minden alkalommal ódákat zengek róla. Ez nem csak azért van, mert zseniális műnek tartom, hanem mert emlékek, érzelmi élmények is kötnek hozzá. 

A Harry Potter regények kisgyerek korom óta részei az életemnek. Tudom, sokak szemében sablonosnak tűnhet, ha valaki a HP szeptológiát jelöli meg kedvenc regényeként, de én ha akarnék se tudnék mást mondani, mivel könyv még nem volt rám olyan erős hatással, mint ez a hétrészes regénysorozat. Kezdjük ott, hogy Harryvel együtt nőttem fel. Én is pont 11 éves voltam, mikor megkaptam a könyvet, és habár eleinte nem fogott meg a sztori, kis rábeszélésre sikerült nyitnom felé, s onnantól kezdve nem volt megállás. Tisztán emlékszem még most is, mikor először nyitottam fel az első könyv fedelét és kezdtem bele az olvasásba. Még mindig gyanús volt nekem a történet, semmi érdekeset nem találtam benne, aztán egyszercsak bumm, minden a feje tetejére áll, pörögtek az események, én pedig egy teljesen új világ kellős közepében találtam magam. Akkor eszméltem csak fel, mikor édesanyám hajnali egy órakor bekopogott hozzám, hogy ideje lenne aludnom... Olyan szinten szippantott be Harry világa, hogy a valóságot teljes mértékig kizártam maga körül. Olyan érzés volt, mintha fejest ugrottam volna a könyvbe, akárcsak Harry Denem naplójába - miközben olvastam megállt az idő, én pedig távoli tájakon jártam, miközben a saját mivoltomról teljesen megfeledkeztem. Az első olvasás alkalmával önként és dalolva mondtam le az evésről és az alvásról, a természet hívó szava tudott csak kirángatni a történetből, de olyankor is fénysebességgel rohantam vissza bevetődni Harry világába, hogy még csak véletlenül se essek ki a ritmusból. 

Szerintem a Harry Potter regények világa maga a varázslat. Mikor kimondom azt a szót, hogy varázslatos, akkor azt a szó legszorosabb értelmében értem, és nem csak azért, mert az emberek varázspálcával hadonásznak és seprűnyélen lovagolnak. A Harry Potter regények varázsa nem ebből áll, vagyis nem csak ebből. Aki ismeri a Potter-életérzést az tudja, hogy miről beszélek és azt is, hogy milyen nehéz megfogalmazni azt a hangulatot, amit ez a történet teremt. A varázs szinte tapintható a levegőben, kicsit úgy érezzük, mintha a középkor hiedelmeit összegyúrták volna a modern világgal meg egy kis mesével, és ezen elemek együttese olyan tökéletes egyveleget alkot, amit csak nagyon kevés írónak sikerült hasonló módon megalkotnia (ld: Tolkien, C. S. Lewis, Lewis Caroll, L. Frank Baum, Michael Ende), Ezeknek a történeteknek abban rejlik a sikere, hogy annyira kidolgozottak és részletesek, hogy tényleg el tudjuk hinni a létezésüket.

Harry Potter történetei immár 15 éve töretlen kedvenceim. Mikor elkezdtem olvasni őket még csak kislány voltam, ma meg már felnőtt nő vagyok, de mindegy hányszor veszem a kezembe őket, pont ugyanolyan szórakoztatóak. Jelen pillanatban is újraolvasom a sorozatot, most épp a harmadik résznél tartok és imádom! Nem tudom megunni! annyira örökéletűek a történetek, hogy minden egyes olvasáskor újra újdonságként élem meg őket. Na és a humor, azt nem szabad kifelejtenem a felsorolásból. Ugyanis a könyv másik nagy erőssége - a szuper világ és a remek sztori mellett - a humora. Annyit, de annyit kacagtam ezeken a regényeken, hogy már csak az említésüktől is mosolyognom kell. emlékszem édesanyám kint tett-vett a konyhában, én bent olvastam az első kötetet, ő meg csak annyit hallott, hogy percenként hangos, szívből jövő kacagásban török ki és el nem tudta képzelni mi lehet olyan vicces egy történetben :D A legjobb viszont az, hogy ilyen sok év után is ugyanolyan jóízűen tudok nevetni a poénokon, mint régen. 

Egyszerűen nem találok hibát ebben a sorozatban. Minden annyira remekül el van benne találva, hogy semmi negatívumot nem tudok felhozni ellene. Egyedül talán az utolsó rész drámai pillanatai, a sok haláleset az, ami borzasztóan szíven ütött és mai napig fáj (igen, képes vagyok kitalált szereplőket megsiratni és gyászolni), de ezt sem hibaként értelmezem, mert így lett kerek egész a történet. Számomra a Harry Potter sorozat a legfantasztikusabb olvasmány, ami valaha is a kezembe került és ez az évek múlásával sem fog változni. Hogy most épp hanyadjára olvasom újra a hét kötetet, fogalmam sincs, de pont úgy élvezem, mintha először csöppennék Roxfort falai közé. És az is biztos, hogy ha épp nincs semmi jó a könyvesboltban és már minden fellelhető könyvet kiolvastam az itthoni gyűjteményemből, akkor a HP kötetekhez mindig visszatérhetek, ugyanis ez a történet bármikor, bárhol tökéletes választás számomra :)

Nektek mi a kedvenc regényetek?

Szeretitek a Harry Potter könyveket?

Életmód project - Ötödik hét

Ez most egy septében összerakott, gyors bejegyzés lesz, mivel nem igazán tudtam most foglalkozni a bloggal. Mi is javában húsvétolunk, ha tehetjük pihenünk, kirándulunk, én közben ruhát varrok, gyakorolok, szóval elég sokfelé szakadok egy időben, de azért nem szeretném kihagyni ezt a rovatot.
Mozgás terén még mindig a tánc van jelen. Jövő hét szombaton lesz a versenyem, így minden szabad percemet próbálásra szánok, és ami azt illeti rám is fér. Sosem árt tökéletesíteni egy jónak hitt mozdulatot, mert minél többet dolgozok rajta, annál kiforrottabb lesz. Izomlázam már rég nincs, annyira beálltak az izmaim és megszoktam az állandó gyakorlást, hogy meg sem érzem, ha fáj valamim :D Holnap pedig ha minden igaz - és Murphy bácsi sem akar kicseszni velünk -, akkor megejtjük az első tavaszi piknikünket a Duna-parton, a jól bevált kis sétáló helyünkön :) Igazából ma akartunk menni, de mikor elkezdtünk volna készülődni, leszakadt az ég :/ Mivel ez egy fél napos program minimum, nem akartunk úgy nekilendülni, hogy közben bőrig ázunk. Tudom, ilyen ez az április, de bízunk abban, hogy holnap egy fokkal jobb idő lesz. Reggel ahogy felébredünk összekapjuk magunkat, legyártjuk a finomságokat, amik a piknikhez kellenek, utána pedig irány a természet :)
Kaják terén megint nem sikerült sokat fényképeznem, de büszke vagyok magamra, mert alig-alig csaltam. Az édesanyám féle húsvéti süteményeket természetesen megkóstoltam, de nem vesztettem el a fejem a sok édesség láttán, sőt - igazából a sós ízeket egyre jobban kívánom, míg régen folyton édességet ettem volna. Nem baj, én ennek csak örülök :P

Egy kis pikáns fűszerezésű csirkemell, hozzá mediterrán zöldségek zöldfűszerekkel, egy kis epres-banános smoothie és egy almás-fahéjas müzlis joghurt édesítőszerrel. Az egyik legfinomabb vacsorám volt az utóbbi időben ^^

Ez már a húsvéti menüből van, azokat bőszen fényképeztem :P Ez csak egy kis tavaszi zöldségleves, a színe pedig azért ilyen jó kis piros, mert telepakoltam erős pistával :D Én jóformán minden sós ételhez teszek erős paprikát, levesekhez meg pláne. Igaz így a jó kis zöldségíz kissé háttérbe szorult, de hát na... :D

Egy isteni finom és egyszerű saláta is járt az ebéd mellé. Vettem egy sima salátakeveréket, ahhoz hozzáadtam 3 szeletelt paradicsomot és egy fej csíkokra vágott lilahagymát, meglocsoltam citromlével, pici extra szűz olíva olajjal, sóval, borssal és kész is volt. Erős függőséget okoz :P

Ez pedig az ünnepi főétel volt, amire kifejezetten büszke vagyok - részletes húsvéti beszámoló lesz majd, de ezt muszáj vagyok előbb megmutatnom :P Szóval ez egy fokhagymás joghurtban pácolt tanyasi csirkemellfilé őzgerincformában sütve. Hihetetlenül egyszerű elkészíteni: csak kibéleljük a formát bacon szeletekkel, ráhalmozzuk a vékony szeletekre vágott, előző este bepácolt fokhagymás-joghurtos csirkemellet, sózzuk, borsozzuk, majd megtöltjük póréhagymás-cukkinis-gombás töltelékkel. A maradék husit rátesszük és pár szelet bacont is, hogy ellepje, majd kb. fél óra alatt megsütjük. A csirkemell olyan szinten vajpuha lett ettől a pácolástól, hogy szinte rágni sem kellett :D Az ízek is remekül passzoltak egymáshoz, mert a fokhagymás joghurtos csirke és a kakukkfüves-bazsalikomos zöldségtöltelék szuper párost alkottak. Bulgurral és a fenti salátával tálaltam. 

Ez pedig a tegnapi vacsim - a megmaradt fokhagymás-joghurtos csirkemellet simán kisütöttem, megettem hozzá a megmaradt zöldséges tölteléket, salátát és egy pici bulgurt, majd mindehhez egy bögre házi kaukázusi kefirt ittam. 

Hát most az ünnepek miatt azért van habzsi-dőzsi, de igyekszem mindent mértékkel fogyasztani. Milyen szerencse, hogy a klasszikus húsvéti kaja - a sonka és a tojás - simán fogyasztható számomra is anélkül, hogy bármiféle bűnbe esnék :P 

Egyelőre ennyi lenne, addig is mindenkinek kívánok további jó húsvétolást! ^^