Kultikus filmek a gyerekkoromból - A koboldok varázslatos legendája

Mikor elindítottam ezt a kis rovatot, el nem tudtam volna képzelni, hogy ennyi filmet szerettem volna gyerekkoromban, amik ráadásul megváltoztatták az életemet. A sokadik élménybeszámolót, nosztalgia-bejegyzést írom és még mindig érzem mindegyiknél azt a csodálatos, elmerengő hangulatot, hogy aztán visszacsöppenjek a régi időkbe, mikor kislányként néztem ezeket a filmeket. A jó történetek mindig magukkal tudtak ragadni, talán ezért is szeretek annyira mozizni mai napig is.

A mostani filmem szintén különleges helyet foglal el a szívemben. Aki ismer az tudja, hogy rajongok a tündérmesékért - de azokért az igazikért ám, amik tényleg mesések és tényleg tündérek, meg koboldok, meg más "mesebeli" lények vannak benne. Azért tettem idézőjelbe, mert van, akinek ezek a lények mesebeliek, és van, akiknek nem. Én utóbbiak közé tartozom. Számomra a tündérek létezése nem volt kérdés, mindig is hittem bennük és hiszek a mai napig is. Mindez talán az ír felmenőimnek köszönhető, a kelta mesevilág szeretete könnyen lehet, hogy valami rokonsági hozadék. Akárhogy is, a tipikus ír mesevilágra épülő történetekért mióta az eszemet tudom, bolondultam. Már nem emlékszem hogyan találtam rá a Koboldok varázslatos legendáira - gyanítom a tévében csíphettem el és ott felejtettem magam előtte. Teljesen rabul ejtett az a világ - kicsit a magaménak éreztem, még ha giccsesen is vannak ábrázolva a szereplők. A koboldok viccesek és örökké vidámak, szeretnek jókat zenélni, táncolni, inni és persze borsot törni mások orra alá. A tündérek ezzel szemben éteriek, az egész világuk nagyon légiesnek, kecsesnek, királyinak van ábrázolva. Arra konkrétan emlékszem, hogy Jessica hercegnő sminkjét imádtam :D

A történet tulajdonképpen egy modern feldolgozása a Rómeó és Júliának. Ebben már csak az a vicces, hogy én azt a sztorit nem is szeretem annyira, mégis itt olyan környezetben mutatták be, ami még engem is megfogott. A koboldfiiú és a tündérhercegnő egymásba szeret, ám ez a két család viszályához vezet, s a végén mindenkinek nagy áldozatokat kell hoznia a békéért. Nem is nagyon kell több szót ejteni erről a meséről, mert a történetszál végig Shakespeare méltán híres művét követi. Amiben ez a film más, az a szereplők és a környezet, illetve beletettek egy kis emberi részt is, gondolom hogy kicsit visszatérhessünk a realitás talajára. Bevallom én azokat a részeket annyira nem kedvelem, mindig átpörgetem őket és inkább a tündérek, meg koboldok világában merülök el. Az a sok szép díszlet, ruha és romantika, no meg persze a csipetnyi humor sem hiányzik :) Összességében ez egy kedves, aranyos film, amit a hozzám hasonló gyermeklelkű felnőttek igazán tudnak élvezni.

És ami még igazán különlegessé teszi ezt a mozit, az a végén található esküvői rész. A koboldfiú és a tündérhercegnő összeházasodnak, a lagzijuk végén pedig felcsendült A Dal. Mikor meghallottam (voltam kb. 10 éves) tudtam, hogy erre kell majd nekem is táncolnom az esküvőmön. Hát úgy is lett, mert bizony ez volt az a zene, amire a nyitótáncunkat előadtuk, én pedig végtelenül boldog voltam, hogy ezen gyerekkori álmom is valóra válhatott :)

Ha még nem láttátok ezt a történetet, de szeretitek a meséket és a romantikát, no meg szerettek gyönyörködni a csodaszép ír tájban, akkor feltétlenül nézzétek meg, higgyétek el - egy élmény :)

A Dal :)

Yankee Candle - a nyár illatai kivégezve

Mostanra sikerült elfogyasztanom az augusztusban rendelt nyári jellegű tart-jaimat - ez is bizonyítja, hogy tényleg nagyon sokáig elegendőek ezek a viaszok, ráadásul én jóformán minden nap égettem őket. Csodás illatfelhőben úszik azóta a lakás, Viktor is nagyon élvezi a finomabbnál finomabb illatokat, szeretünk is közösen válogatni, hogy épp melyik kerüljön sorra :)
Most a nyári illatokról szeretnék egy kis összegzést írni, ugyanis az volt a fő célom, hogy még a télies idő előtt elhasználjam őket, hiszen olyankor már a téli illatokra hangolódom rá.
Nézzük is milyen tapasztalataim voltak:

Margarita Time: " A frissen facsart lime üdítő aromája egy pohár margaritában" - ezt írja róla a hivatalos honlap, és valóban csodás, friss, fanyar lime illatot kapunk. Szerencsére nem az a csípős fajta fanyarság a jellemző rá, nagyon kellemes és diszkrét citrusosság érződik benne, viszont semmi édes mellékillata nincs, aminek én nagyon örültem. Csak a friss és üdítő lime illat, amit nyár végén imádtam égetni, bár hogy őszinte legyek ezt az év bármely szakában képes lennék szimatolni.

Mango Peach Salsa: " Édes és gyümölcsös. Lédús mangó és barack illata keveredik egy kevés citrussal és gyömbérvirággal" - a hivatalos leírás szerint. Ez is nagy kedvenc illatom volt, ugyanis a mangó és barack tökéletesen harmonizál együtt. A mangó fanyarsága és a barack édessége pont jó egyveleget alkottak, és itt is abszolút természetes gyümölcsös aromát szimatolhattunk, semmi émelyítő cukros édesség nem volt fellelhető az illatban. A citrusosságot én annyira nem éreztem benne, viszont az a csipetnyi gyömbéres utóillat nagyon jól kiérződött és még pikánsábbá tette ezt a tart-ot.

Bahama Breeze: " Az ananász, a grapefruit és a mangó üdítő, trópusi keveréke". Ez volt a legtartósabb tart az összes nyári illat közül, amit rendeltem, több hétig égettem, mire elpárolgott belőle minden illatanyag. Erős, intenzív illata volt, ami zárt helyiségben már-már kissé túlontúl erőssé is vált, tehét egy ilyen kis viasz a mi lakásunkat teljes egészében beillatosította. Bevallom, hogy én a fent említett gyümölcsöket úgy igazán nem éreztem ki belőle, talán csak a grapefruitot, inkább olyan klasszikus savanykás tónusú trópusi illatnak mondanám. Miközben ez párolgott a lakásban olyan érzésem volt, mintha a temgerparton ücsörögnék, a szél felém fújná a víz illatát, mellettem pedig egy finom trópusi gyümölcsös koktél illatozna. Nagyon-nagyon szerettem :)

Summer Scoop: " A krémes, házi készítésű, gyümölcsös fagylalt ízletes aromája" Ez volt az az illat, amit a legkevésbé kedveltem. Nem mondom, hogy rossz, de mivel alapjáraton nem rajongok az édes illatokért, ezért nekem értelem szerűen nem jött be annyira. Mikor megrendeltem abban bíztam, hogy a gyümölcsös aroma is ki fog érződni a kompozícióból, de sajnos csak ezt a krémes, édes, már-már tejszínes illatot éreztem. Ez persze önmagában kellemes, de hosszú időn át szimatolva megfájdult tőle a fejem és émelyegni is kezdtem tőle. Hiába, az édes illatok nem a barátaim. Ettől függetlenül nem rossz illat ez, csupán nekem annyira nem vált be.

Citrus Tango: " A napérlelte narancs, citromhéj és grapefruit igazán citrusos keveréke" Na ez volt a másik, amit még nagyon imádtam. Igaz, itt is inkább a grapefruit volt domináns, de mellette ki lehetett érezni még a citromhéj pikáns aromáját. A narancsot én annyira nem találtam benne, de őszintén nem is kerestem, mert annyira imádom a grapefruit illatát, hogy csak úgy tobzódtam benne. Fantasztikusan finom, friss és fanyar illat, még az az enyhén kesernyés zamat is érezhető rajta, de persze nem tolakodóan, csak annyira, hogy hiteles legyen az egész. Fantasztikusan kellemes illat, ezt is évszaktól függetlenül tudnám égetni, annyira megszerettem :)


A meglévő tart-jaim zöme már a hidegebb, téliesebb időkhöz valóak, úgyhogy szerintem bőven elleszek velük tavaszig, amik pedig nem annyira szezonhoz köthetőek azok meg úgy is minden évszakban égethetőek. Utóbbiakat még így ősszel szándékozom elhasználni, a kifejezetten téli illatokat pedig meghagyom a karácsonyi időszakra :) Viszont ha szeretnétek visszaidézni a nyár illatait, akkor teljes szívvel tudom nektek ajánlani a fent bemutatott tartokat, tényleg szuperek.

November

Sosem írok hónap köszöntő bejegyzéseket - úgy vélem van belőlük éppen elég. Ugyanakkor úgy érzem, most kivételt kell tennem, mivel olyan hónaphoz értünk, amit jóformán senki nem szeret. Szegény november - nyirkos, párás, ködös, hideg, esős és borongós. De tudjátok mit? Én pont ezekért imádom! Igen, az október sokkal színesebb és festőibb, de valahogy mindig is azok iránt éreztem nagyobb rajongást, amit a többség nem kedvel. A novembert szinte senki nem szereti, én viszont oda vagyok érte. Imádom a szomorkás romantikáját, a ködöt, ami álmosít ugyan, de néha jól esik belenehezedni a párnáim közé és hagyni, hogy a kinti időjárás rám telepedjen. Szeretem, hogy ilyenkor alig vannak emberek az utcákon. Sokszor egyedül ácsorgok egy parkban és gyönyörködöm a haldokló természetben. Elbűvöl, ahogy a levelek színei megadják magukat és tompává fakulnak, mint ahogy az is, hogy nem látok tovább az út szélénél, ahol éppen állok. Amikor egyedül ácsoroghatok a ködös, esősen szemerkélős időben szinte felbecsülhetetlen. Tudom, kicsit nehéz megérteni a vonzalmamat eme hónap iránt, de én nem az a napsugaras ember vagyok. Fordítva működöm. Az tetszik, ami másokat fintorra fakaszt. Azt élvezem, ami elől mások menekülnek. Minél inkább behúzódnak az emberek a házaikba, én annál többet vagyok kint. Végre egyedül lehetek. Végre nem kell hallgatnom az emberek zaját, nem kell tülekednem, sétálhatok anélkül, hogy bárkivel is találkoznék. Ilyenkor jobban tudok figyelni a környezetemre is, és lenyűgöz a változás. Mert jobban kiérzem az avar füstös, harmatos aromáját, a köd és az esőáztatta föld illatát, a levegő tisztaságát és a bőrömet simogató hűvösségét. Persze ilyenkor van Viktor születésnapja is - talán ez is hozzátesz ahhoz, hogy miért szeretem ezt a hónapot. A november a természet utolsó sóhaja a tél előtt. Szép lassan magába süpped a táj, kifakul minden és átadja magát a pihenésnek. És ilyenkor végre én is megpihenhetek...

Goth kihívás 2 - 20. kérdés

"Tervezz egy kirándulást! Milyen ruhákat csomagolnál egy hétre, ha csak egy kis bőröndöt kapnál?"

Mindenképpen a kényelemre törekednék, hiszen az ember lánya nem barokk abroncsos ruhában megy kirándulni. Egy-két jó kis fekete farmert mindenképpen betennék, illetve lazább, lezserebb felsőket is. Itt főleg egyszerű pólókra, pulóverekre gondolok. Cipők terén vagy fekete sportcipőt, vagy bakancsot húznék, és persze egy jó kis széldzsekit sem hagynék ki a felsorolásból, hisz ki tudja mikor van rá szükségünk? Nekem ez a példányom lila, amivel nincs is baj. A jó kis műbőr kabátkámat nem ilyen kirándulásokra vinném, ahol bármi kilyukaszthatja, tehát egy beáldozhatóbb, strapabíróbb kabát kell, ezért is gondoltam a széldzsekire. Gondolom a váltás fehérneműre nem kell külön kitérnem :D
Ékszerek terén nem vinnék sokat, csak azt a pár gyűrűt, amit mindig hordok, fülbevalóból is csak egyet, mert anélkül meztelennek érezném magam (imádom a füliket). De se nyaklánc, se karkötő nem kell kiránduláshoz. Smink terén sem vinném túlzásba a dolgot, csak egy szemcerka és egy spirál kell a kellemes közérzetemhez, minden más elhanyagolható.

Csillámos kék smink két verzióban

Viszonylag rég volt már "normális" sminkes bejegyzésem (amikor nem borul el az agyam és nem mázolom ki magam mindenféle groteszk izének XD), ezért most úgy gondoltam, hogy ideje ismét békésebb vizekre evezni. A lentebb látható kék sminket a Dzsungel könyve törzsi hastáncestre készítettem, gondoltam oda nyugodtan mehetek merészebb sminkkel is, nem fogok annyira kilógni - na nem mintha ez valaha is visszatartott volna :P A szemeimmel elégedett voltam, de fogalmam sem volt mit vigyek fel az ajkaimra. Világosabb színt, hogy ne legyen túl durva az élénk szemsminkkel? Esetleg sötétebbet, ami jobban passzol hozzám? Mivel tanácstalan voltam, kipróbáltam két verziót is.

Az elsőnél egy természetesebb hatású rúzst vittem fel, az Avon Totally Twig árnyalatát. Ez egy kellemes barna árnyalat pici rózsaszín tónussal, de az én ajkaimon inkább a barna érvényesült.

A második verziónál az utóbbi legnagyobb kedvencemet próbáltam ki, a Rimmel Cutting Edge árnyalatát. Annyira bele vagyok ebbe a rúzsba szerelmesedve, hogy mindenhol azt viselem ^^

Bevallom, végül a sötétebb rúzs nyert még annak ellenére is, hogy így tényleg merész sminkben léptem az utcára, de mint mondottam volt, nem bírok leállni ezzel a rúzzsal :3 

A szemsminkem egyébként nagyon egyszerű volt - miután lealapoztam őket az ArtDeco szemhéjalappal, a Miss Rosé palettám világos zöldeskék árnyalatát, illetve az ajándékba kapott Essence duó szemfestékem (Irresistible smokey eye) ezüstös és szürke részét használtam. Ezután kihúztam a szememet, majd egy kis ezüst csillámos tussal dobtam fel az egészet. A szempilláimra a Max Factor False Lash Effesct Fusion spirálja került. Az arcomra szokás szerint az Avon CC krémjét és a NYC mozaikos púderét vittem fel, majd az Avon 24 karátos highlighter-pirosító duójával egy kis színt adtam az orcáimnak. 

Nektek melyik verzió tetszik jobban?