Köszi, puszi!

Az emberek annyira segítőkészek. Minden nap akad egy kedves és jószándékú valaki, aki emlékeztet arra, hogy milyen undorító, kövér disznó vagyok, csak hogy ne felejtsem el.

(ui.: nem rinyálok, becsszó, ennyi volt. Csak olyan hülyén jött ki, pont ma akartam az önbizalom tréning első részét megírni, de azt hiszem még várok vele egy kicsit, mert most nem lennék túl hiteles.)

Hétfői humor heroin

Mert a hétfőket máshogy nem lehet túlélni :D

Ó, az anyai szeretet!

Éljenek a pingvinek! :D

Hát igen...

De még mennyire :D

Ez tökéletesen illik Málnára is.

Mert ugye nem vagyunk eléggé fáradtak így hétfőn...

XD

Jááájj :P

Ezt egyszer tuti eljátszom Viktorral :D (bár nem, képtelen lennék arra, hogy ne főzzek neki :P)

Kinek ismerős? Kezeket fel! (jelen)

Jaj, anyám...

És milyen igaz!

Fenyítve vagyunk :P

Édes kis drága ^^

Eme módszer igen gyakori használatban van szerény személyem által :P

Okos! Nagyon okos!

Höh :D

Mintha csak Dr. Csont szájából vették volna ki a szót.

Jááááj XD

Ezen konkrétan hisztérikusan röhögtem :D Hogy ez mennyire, de mennyire igaz!

B*meg...

Te jó ég  O.O

Én szeretem a Disney dalokat, de Flynn-nek ezért jár egy pirospont :P

Elgondolkodtató...

So true...

Először én is csak pislogtam, aztán leesett :D

Ez szerintem egy pénteki napon történhetett, amikor az emberek agya kezd elkocsonyásodni a sok melótól.

Pacsi! XD

Te jóságos... :D

Rubik kocka gótoknak :P

Ezért meg dupla pacsi jár! :P

Golden Rose Holiday 57 - az első igazi rózsaszín lakkom

Én és a rózsaszín sokáig nem voltunk jóban egymással. Mint vérbeli fém zene kedvelő elvből lázadoztam eme nagyon csajos, nagyon csini szín ellen, de aztán be kellett látnom, hogy igenis vannak a rózsaszínnek olyan árnyalatai, amik nekem is tetszhetnek. A szóban forgó Golden Rose lakkról már sok helyen olvastam, s minduntalan lenyűgözött a színe, csillogása, no meg az, hogy homoklakk. Végül beruháztam rá, és milyen jól tettem! Azóta egyszerűen bolondulok ezért a lakkért, komolyan, mostani hangulatomban még a bordónál is jobban kedvelem (de ha élőben rákérdezel, azért le kell tagadnom, tudjátok, elvből XD). Aki szemfüles volt a 40 arckifejezés bejegyzésemnél az néhány képen kiszúrhatta, hogy ez a lakk volt rajtam :)

Napsütésben

Tompa fényben

Vakuval

Két rétegben tökéletesen fed, enyhe dörzsis felülete van, még pont kellemes. Nagyon sokáig bírta, 6 napig volt a körmeimen, és csak azért mostam le, mert már nagyon lenőtt (az Ebelin szivacsos lemosója komolyan megkönnyíti az életem a homoklakkok és a csillámos csodák leszedése terén). 

Nektek hogy tetszik ez a lakk? Én nagyo szeretem ^^

Könyvélmény: Jane Austen - Értelem és érzelem

Hosszúra nyúlt ennek a könyvnek az elolvasása. Hasonlóképpen jártam vele, mint Böszörményi Álomfogók című művével, amivel szintén lassan haladtam, és a végén nem értettem, hogy egy ilyen szuper könyvet hogy tudtam ennyire elhúzni. Jane Austen mostani művét kb. két hónapja vettem először a kezembe és most pénteken fejeztem csak be. Szégyen gyalázat. Irtózatos lemaradásom oka főként az volt, hogy olvasni mindig munkába menet szoktam. Felülök a buszra és jóformán végállomásig bújom az éppen aktuális könyvemet, ám mivel közben több, mint egy hónapig itthon voltam szabadságon, ez a könyv is elfelejtődött, pedig már a vége felé jártam. Amíg itthon voltam annyira lefoglalt a sok felhalmozódott házimunka, az egyéb ügyintézések, vagy más hobbijaim, hogy pont a legkedvesebb, legdrágább, legrégebbi elfoglaltságomra nem maradt időm, vagy energiám. Nagyon rosszul érzem magam emiatt, mert régen ki sem lehetett robbantani a könyvek közül, most pedig néha azt veszem észre magamon, hogy leülök a gép elé és ott ragadok órák hosszára... Borzalmas, tarthatatlan állapot. Meg is fogadtam, hogy innentől kezdve nem fogom mellőzni az olvasást, minden nap szánok rá időt, mert ugye az embernek arra van ideje, amire akarja.
Na de hogy a könyvről is essék pár szó: tényleg nem a tartalma volt az, ami távol tartott a befejezéstől, mert maga a sztori hozza a szokásos letehetetlen Austen stílust. Aki szereti az írónő műveit, azok tudják miről beszélek. Kapunk itt is remekül kitalált karaktereket, akiknek legalább eggyikével azonosulni tudunk, vannak jószándékú, de idegesítő szereplők, félreismert emberek és csöndes, háttérből rajongó gavallérok is. A főszerepben a két Dashwood nővér áll, Elinor és Marianne, akik édesanyjukkal és húgukkal arra kényszerülnek, hogy elhagyják eddigi otthonukat és máshová költözzenek, mivel a házat féltestvérük, John örökli meg. A férfi undok felesége, Fanny éles ellentétben áll öccsével, Edward Ferrars-szal, akit kedves, jólelkű, ám visszafogott és csöndes embernek ismerhetünk meg. Közte és Elinor között vonzalom alakul ki, ám Fanny keresztbe tesz a szerelmeseknek. Közben a Dashwood hölgyek elköltöznek, s az új helyen, melyet Mrs. Dashwood kuzinja adományozott a családnak, sok új szereplőt is megismerhetünk. Mrs. Jenning egy kedves, jóravaló özvegyasszony (Mrs. Dashwood kuzinjának az anyósa), ám természetét nehezen viselik a Dashwood lányok, mivel előszeretettel tréfálkozik mások magánéletével. Közben megismerhetjük John Willoughby-t is, aki egy esős délutánon hazaviszi Marianne-t, aki kificamította a bokáját séta közben, s abban a pillanatban megkezdődik kettejük heves, romantikus kapcsolata. Természetesen egy Austen könyvből sem hiányozhatnak a csavarok, így aztán szomorúen vesszük tudomásul, hogy Edward, akit Elinor csöndben, de őszintén szeret öt éve jegyese egy álnok, kérkedő lánynak, Lucynak, Mr. Willoughby pedig kegyetlenül magára hagyja Marianne-t, miután a lány már menthetetlenül beleszeretett. Sok bonyoldalom és viszály van ebben a történetben is, s habár a fő szál Elinorhoz és Edwardhoz vezet, mégis a könyvben sokkal súlyosabbnak éreztem Marianne és Mr. Willoughby kapcsolatát. Marianne a kezdetekkor még egyáltalán nem volt szimpatikus számomra. Túlságosan előítéletesnek, hirtelen természetűek találtam, ám fiatal kora mentségére szólt. Elinor sem lett különösen a kedvencem visszafogottsága miatt (bár azért magamban elismeréssel vagyok róla, mivel tartással és méltósággal viselte az élet minden rá rótt csapását, ám én képtelen lettem volna ilyen mértékű önmegtartóztatásra), ám később egyértelműen Marianne javára billent a mérlegem. Aki olvasta, vagy más módon ismeri a történetet tudja, mi lesz a kapcsolatával, s az utána lévő szenvedését szinte Marianne-nal éltem át. Az első rossz benyomásaim azonnal elmúltak irányába, mert egy idő után magamra ismertem benne. Néha én is kegyetlenül őszinte vagyok és nehezen értek meg más embereket, akik nem úgy gondolkodnak, ahogy én. Próbálok persze diplomatikus lenni, de belül nem értem az emberek viselkedését. Ezen kívül a romantikus, heves, szenvedélyes természetem is Marianne jellemét tükrözi. A szerelmet mindenféle udvariaskodás és leplezés nélkül éli meg, lángolva, forrón, ahogy azt kell, s nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla mások. Viszont ha csalódás éri, akkor képes akár bele is halni a bánatba, mert amilyen mélyen szeret, oly mélyen is szenved. Ezen tulajdonságok mind jellemzőek rám is. A történet vége felé már rettenetesen sajnáltam Marianne-t, s habár még mindig volt benne néhol némi önzés, el tudtam neki nézni mindezt, hiszen aki ennyire erős érzelmek irányítása alatt él, az nem is viselkedhet másként. Hozzá hasonlóan a végsőkig elmennék azért, hogy a szerelmemet visszaszerezzem, hogy megbizonyosodjak érzései felől, s nem tudnám tagadni a kínt, amit elvesztése okozna számomra. Habár választottja, Mr. Willoughby sosem volt szimpatikus számomra. Nem csak azért, mert a filmekből ismertem a jellemét, hanem mert túlságosan mézes-mázos, simulékony stílusa volt. Nem szeretem azokat a tipusú férfiakat, akik csak azért hódítják meg egy hölgy szívét, hogy ezzel fitogtassák csáberejüket és férfiúi képességeiket. Az emberi szív nem játék, nem lehet csak úgy, minden következmény nélkül beköltözni oda, hogy aztán erővel kitépjük magunkat belőle. Márpedig Willoughby ezt tette, s hogy utáltam őt ezért! Később, mikor megbánást tanusított viselkedése végett és bevallotta, hogy közben ő maga is beleszeretett Marianne-ba, akkor sem tudtam neki megbocsátani, sajnálni pedig végképp nem. A szememben egy álnok, hazug kígyó maradt, aki elcsábított és szinte a halálba sodort egy fiatal lányt, aki teljes szívéből szerette őt. Szerencsére végül Marianne megtalálta méltó párját egy olyan férfi személyében, akit én magam ezerszer szívesebben választottam volna mind neki, mind magamnak is. Brandon ezredes karaktere tipikusan olyan, amilyenhez a való életben is vonzódom. Csöndes, szótlan, magának való és kissé melankólikus, átjárja a lényét valamiféle szelíd szomorúság, ám ha valakit megszeret, azért bármire hajlandó. Ő sem az a karakter, aki pengeti a lantot az erkélyünk alatt (ezt már csak kora sem engedné), de mély, odaadó szerelme engem személy szerint lenyűgözött. Végig nézte, amint Marianne beleszeret egy álnok férfiba, kinek jellemét jól ismerte, majd együtt szenvedett a lánnyal, mikor az szerelmi csalódás miatt szép lassan elsorvadt. Ha tehette volna, akár a csillagos eget is lehozta volna Marianne-nak, csak hogy jobban legyen. Az ilyesfajta csöndes, ám annál igazabb szerelmet sokkal többre tartom, mint a hangzatos szózatokat, melyek mögött nincsenek olyan mély érzések, mint amiket a mondanivaló sejteni engedne.
Persze Elinor és Edward kapcsolata sem felhőtlen, sőt, ott is vannak bonyodalmak bőven, de kettejük párosa valahogy kevésbé fogott meg.
Az írónő stílusára nagyon nem térnék ki, hiszen jellegzetes szóhasználatát és fogalmazását mindenki ismeri, aki kedveli őt. Egyszerűen bolondulok az ilyen kifinomult stílusért, szinte magam is abban a korban érzem magam tőle, ahol a történet játszódik. Bárcsak manapság is ilyen gondosan válogatott, szépen fogalmazott stílusban beszélnének az emberek :(
Összességében azt mondhatom, hogy ez a könyv is remekmű lett, és nyílegyenesen feltört a Büszkeség és Balítélet mellé. Most komolyan nem tudnék választani a kettő közül, hogy melyik tetszik jobban, mert mindkettő fantasztikus. Ha még nem olvastátok, feltétlenül tegyétek meg, kár kihagyni! :)

100 happy days: 51-60

Ismét újabb 10-es következik a boldog pillanatokból. Bevallom kicsit nehezebb volt odafigyelni a képekre, mivel munka mellett az ember nem igazán figyel arra, hogy most éppen mit fotózzon a napi boldogság rovathoz, főleg ha 20 izgő-mozgó gyerekre kell felügyelnie. De azért persze most is jövök képekkel :)

A Flórától kapott cukorkák valami mennyeiek voltak - ananász, alma és puncs ízek voltak benne. Viktor is imádta őket :P

Kicsit elszórakoztattam magam azzal, hogy felénekeltem pár kedvenc dalomat a telefonom diktafonjával. Elmentettem őket a gépemre is és egész kellemes élmény volt őket visszahallgatni, pedig mindig félek az ilyesmitől, mert totál másnak hallom a hangnom éneklés közben, mint visszajátszáskor. Most is így volt, de azért egész jó a végeredmény így is :)

Elkezdtem tornázni Norbi legelső duci tréninges dvd-jére. Meg lehet mosolyogni ezért, hiszen Norbi nagyon megosztó személyiség, akárcsak a programja, de én nagyon megkedveltem ezt a mozgásformát és azt, amit ő képvisel. Két hete minden áldott nap megcsinálom a dvd-jét (kivéve egy nap pihenőt), és fantasztikusan érzem magam tőle. Mivel nagy túlsúllyal küszködök ezért nem tudok bármilyen mozgást végezni, olyan kell, ami kíméli az ízületeimet, mégis átmozgat és folyamatosan 180-on tartja a pulzusomat (az fogyaszt a legjobban), és ez tökéletesen megfelel a célnak. Persze a zumbát továbbra is szeretem és biztos, hogy azt is elő fogom venni, de pl. a Bíró Ica dvd-t még pihentetem, mivel az után öt napig mozdulni sem bírtam. Ez a tréning átmozgat, tényleg alaposan leizzadok tőle, de nem dőlök ki napokra, és ami a legfontosabb, hogy nem fulladok közben! Mivel asztmás vagyok nem könnyű olyan mozgást találnom, ami kíméli a tüdőmet, de a zsírpárnáimat elpusztítja, ez viszont tökéletesnek bizonyult. Élvezettel állok neki minden nap ennek a fél órának, utána pedig elégedetten, büszkén pihenhetek. Munka mellett is tudom csinálni, mert tényleg csak fél óra és az is olyan hamar elröppen, hogy ihaj. Emellett sok videót, interjút olvastam a Norbi módszerről és igyekszem az update kódjai szerint étkezni, hiszen ha ennyi embernek bevált, nekem sem fog ártani. Mióta meg van a napi mozgás és a jobb étkezés komolyan érzem magamon a változást. Nem kilókban, hiszen 2 hét alatt nem történnek csodák, de pl. a tüdőm jobban bírja a terhelést, pontosabban tudom végezni a gyakorlatokat, nem fájnak az ízületeim és nem fáradok el a gyakorlat végére sem. Energikusabbnak, egészségesebbnek érzem magam és ez csodálatos érzés. Biztos vagyok benne, hogy idővel nagyobb változásokat is észlelni fogok magamon, mert ezt a gyakorlatot tényleg el tudom végezni naponta, s a rendszeres mozgás, meg a helyes táplálkozás idővel meghozza az eredményét.

Egy kis rakott káposzta ^^ 

Megcsináltam a 40 arckifejezés TAG-et, amit roppantul élveztem :P Ha még nem láttátok, itt megnézhetitek.

Hétvégi ebéd, egy kis zöldfűszeres-csirkés pizza :P

Egy jó kis reggeli - sima vajas-sonkás zsömle újhagymával és paradicsommal, meg egy fél pohár gyümölcsjoghurt zabpehellyel. Isteni volt ^^

Hát őt nem árulhatom még el, hogy micsoda, de hamarosan olvashattok róla :P Annyit elárulhatok, hogy a Világ Ízei projecthez készült és isteni lett :P

Vacsira bazsalikomos mozzarella *.*

Volt egy kis bűnözés is, ugyanis a nagy melegben veszettül megkívántam egy kis vaníliás shake-et :P