Vásárolgattam

Ma végre - VÉÉÉGRE - megkaptam a fizetésemet, így augusztus utolsó hete óta először :D Azóta ugyanis még nem volt fizetésem a vacak papírmunkák eltolódása miatt, de ma már semmi nem tarthatott vissza attól, hogy bevessem magam az üzletekbe. Na nem kell aggódni, nem kaptam vérszemet, de néhány dologra azért szükségem volt. Azt inkább nem is mondom mennyit hagytam a Tescoban csak az élelmiszerekre, mert még az én szívem is kihagyott pár dobbanást a végösszeg hallatán, de bizony több, mint két hónap szűkösködés után sok hiányunk lett, amiket most pótoltam. Nem baj, végül is csak arra költöttem, amire muszáj volt. Szombaton nagy családi banzáj lesz nálunk, Viktor és Apóka (apósom) születésnapját ünnepeljük (meg az én névnapomat, de nem az a lényeg), és mivel ilyen fontos dologról van szó, ki kell tennem magamért. Anyu vállalta, hogy megsüti a két tortát, sőt, még pacal pörköltet is csinál az ünnepeltek kedvéért, hogy legyen miből válogatniuk, én pedig Wellingtont fogok készíteni.

Anyóka (anyósom) említette, hogy azt milyen rég csináltam már, pedig milyen finom és most meg van hozzá az alkalom is. Na mondom akkor megsütöm a Wellingtont. Persze a bélszín most sem a mi pénztárcánknak lett kitalálva, úgyhogy egyszerű háziasszony módjára karajból fogom elkészíteni. Édesanyám egy kicsit fél tőle, mert ő nem szereti annyira a gombát (van benne egy vékony réteg gombás pesto), de biztos vagyok benne, hogy ha megkóstolja, imádni fogja :) Szerintem ez az az étel, amitől sok háziasszony fél, mert jaj, biztos milyen nehéz, holott nagyon is egyszerű, csak épp időigényes és pepecselős. Én ajánlom mindenkinek, hogy egyszer készítse el. Természetesen majd hozok róla receptet és képeket hétvégén, hátha valaki kedvet kapna hozzá. Ezen kívül beszereztem néhány apróságot a nemsokára esedékes kései Halloween bulinkra a gimis barátnőimmel, ugyanis oda sem mehetek el úgy, hogy ne sütnék-főznék néhány finomságot. Még a jelmezünkhöz is beszereztem egy-két apróságot. Viszont mielőtt bevetettem volna magam a Tescoba muszáj volt ellátogatnom a dm-be, mert ott általában olcsóbban jutok hozzá azokhoz a tisztálkodási termékekhez, amiket használok, mint a Tescoban. Jó pár dolgot vásároltam;

- Garnier Pure Active mitesszereltávolító bőrradír. Ezt a terméket egy véletlen folytán ismertem meg, ugyanis mikor még a szüleinknél laktunk édesapám merő jóindulatból nekem adta ezt, de ő arckrémnek hitte. Én ennek ellenére nagyon örültem neki, és mikor kipróbáltam tudtam, hogy soha más arcradírt nem fogok használni. Kellemesen mentolos és remekül teszi a dolgát, nagyon meg vagyok vele elégedve, ezért újra is vásároltam.

-  Frictise Mix sampon. Most ezt a fajtát gondoltam kipróbálni, előzőleg citrusosat használtam. Kíváncsi leszek, hogy ez hogyan szuperál majd.

- Balea mézes-tejes szappan. Nemrég panaszkodtam arról, hogy nem tudtam új Balea termékeket kipróbálni, na de most megtört a jég és ismét belevetettem magam a Balea jóságaiba. Mi nem szeretjük a folyékony szappant, mert nekünk kellemetlen, csúszós érzetet hagy a bőrünkön. Jobb a sima, hagyományos szappan, ebből is most mézes-tejeset próbálok ki. Az illata nagyon kellemes.

- Dove Invisible dry fújós és stiftes dezodorok. Mivel szinte mindig sötét ruhákban járok jól tud jönni az olyan izzadásgátló, ami nem hagy nyomot a ruháimon. Jó ideje csak ezt a fajta deo családot használom és nagyon meg vagyok velük elégedve.

- 2 doboz sörélesztő tabletta. Egy nekem, egy pedig Viktornak. Őket is imádom, a jótékony hatásukról régebben írtam már. 

- Balea Bőrradíros Tusfürdő Tejes-Citromos illatban. Igazából sima testradírt szerettem volna venni, mert mostanában észrevettem, hogy mikor testápolózok, elég rendesen hámlok. Azt a kevéske nyári színemet úgy látszik most vedlem le, ehhez pedig szerettem volna egy kis segítséget kapni valami jóféle bőrradírral. Az eladó hölgy ezt ajánlotta, és habár tusfürdőm most van dögivel, azért ezt is el fogom használni, de kizárólag mint testradír, tusolás után. Az illata érdekes, kicsit fura nekem a tej és a citrom kombinációja, de Viktort pl. túrótortára emlékezteti, amit imád, én meg még barátkozom vele :D

- Freeman lehúzható uborkás arcmaszk. Ez kakukktojás, mert a Tesco-ban vettem, mivel a dm-ben csak lemosható arcmaszkok voltak, nekem pedig kifejezetten lehúzhatós kellett. Nem titok, hogy ez az egyetlen kozmetikai termék, amit igazából nem a jótékony hatása miatt vettem meg, hanem azért, mert szükségem van rá a halloween-i jelmezemhez. Sebeket szeretnék sminkelni magamra és Viktorra is, akkor pedig zsebkendőre és lehúzható arcmaszkra lesz szükségem, ezért landolt ő is a kosaramban. Viszont biztos vagyok benne, hogy nem csak sminkelt sebkészítésnél fogom használni, mert az illata valami csodás, remélem a bőrre gyakorolt hatása is jó lesz. Egyelőre csak azt szeretném, hogy szép sebeket tudjak vele készíteni - már amennyire egy seb szép lehet :D 

Az utolsó két termékkel pedig végre én is beléptem a Color Tattoo imádók táborába. Nagyon régóta szerettem volna ilyen szemhéjfestéket, annyi jót olvastam róluk, meg a velük készült sminkek is csodásak voltak, de mint írtam is, soha nem volt elegendő pénzem rá. Ma viszont kettő is hazajött velem, az egyik a Pink Gold árnyalat, a másik pedig a Timeless Black. Elsőnek a rózsaszíneset vettem meg, mondván azt bármikor tudom használni, mert szép, szolid szín. Aztán ahogy befejeztük a Tesco-s vásárlást úgy kezdett el piszok mód fájni a szívem a fekete után, és vissza is mentem érte. Persze mondogattam magamnak, hogy igazából már van fekete szemhéjpúderem, meg sötétszürke is, nem kell még egy, na de ilyen intenzív, igazi tinta fekete szemhéjfestékem még nincs, úgyhogy végül meggyőztem magam, hogy ez most jár nekem, úgy sem vettem magamnak semmit az utóbbi időben :D Ennyi bűnözés igazán kell :P Az ujjammal már kipróbáltam őket és kb. sírni tudtam volna a gyönyörűségtől. Nagyon borzasztó vagyok, tudom :D

Szóval ezeket sikerült most beszerezni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy az újoncok hogy fognak szerepelni, de valamiért jó érzésem van velük kapcsolatban :) 

30 napos Harry Potter kihívás - 14. rész

Melyik Trimágus Tusa próba a kedvenced?

Én a könyvben is és a filmben is a második próbát, azaz a Fekete tó mélyén lévő mentő akciót kedveltem a legjobban. Imádok mindent, ami vízzel kapcsolatos, a sellőkért is rajongok, és habár a Harry Potter féle sellők kicsit mások, mint Ariel, azért nekem így is tetszettek. Imádtam a vízalatti világot, a tojás rejtélyét, a megoldást, és természetesen Harry nemeslelkűségét is. Viktor közölte ma velem (pont a negyedik részt néztük), hogy ő lazán otthagyta volna a többi túszt a víz alatt és inkább feljött volna elsőnek, mert ő győzni akar. Hát, le sem tagadhatja, hogy Mardekáros :D (pottermore alapján)

30 napos Harry Potter kihívás - 13. rész

Melyik könyvnek a legjobb a borítója?

Hát ezen még nem nagyon gondolkodtam. Igazság szerint én a hazai borítással sokáig nem volta kibékülve, nem igazán tetszett ez a fura rajzolt megoldás, de végül hozzá szoktam. Majdnem minden borítóhoz köthető kedves emlékem, hiszen akármelyik kötetről is legyen szó, a borító mindig elárult valamicskét a tartalomról, így elsőként azt vettem alaposan szemügyre rajtuk. Emiatt mindegyiket izgalommal vártam, de talán a Tűz Serlege volt az, amit imádtam elemezgetni. Mégis, színvilágát tekintve talán az ötödik rész, a Főnix rendjének a borítója tetszik a legjobban, mert kicsit ködös, misztikus és kék. Viszont ha az emlékeket nézzük, akkor a Tűz serlege a kedvenc borítóm, mert nagy élvezettel bogarásztam rajta a szereplőket és merültem el a részleteiben, amik sok történést sejteni engedtek.

Mikor, mit, hogyan együnk?

"Este 6 után már ne egyél!"

"Akkor egyél, amikor megéhezel!"

"Zóna adagokban egyél naponta többször!"

"Napi háromszor egyél és ne hagyd ki a reggelit!"

"Soha ne lakj jól teljesen!"

Na most akkor? Melyik a jó megoldás? Biztosan mindenki találkozott már ezekkel az étkezési tanácsokkal, amiket ugyan mind nagyon egészségesnek mondanak, így egyben leírva némelyik kissé ellentmondásos. Én speciel sokszor összezavarodom, hogy most akkor mégis hogyan kéne étkeznem, melyik a jó megoldás? Nagyon gyakran hallom ezt a "este 6 után már ne egyél"-dolgot. Ez mind szép és jó, de mi van akkor, ha az embernek egyszerűen nem fér bele az idejébe, hogy este 6 előtt megvacsorázzon? Én speciel minden nap fél 6-6 körül érek haza. Jó esetben is fél órára van szükségem, hogy egy kicsit kizökkenjek a hazautazásból és megpihenjek, na de akkor már 6, vagy fél 7 van. Akkor mit tegyek? Hiszen kicsúsztam az időből. Márpedig változtatni rajta nem tudok, mindig így érek haza (van, hogy később), utazás közben pedig képtelen vagyok enni. Én minden nap este 7 körül vacsorázom, vagy 8-kor, mert korábban esélyem sincs rá. Na akkor én ezt a tanácsot el is buktam. Persze biztosan jó lenne, ha be tudnám tartani, de ahhoz mondjuk nem napi 4 órát kéne utaznom a melóba be és vissza, mert akkor talán korábban hazaérnék és lenne időm 6 előtt enni.
A következő kedvencem az "akkor egyél, amikor megéhezel"-mondat. Ez onnan jött, hogy a szervezetünk érzi, mikor van szüksége táplálékra, és mikor ezt jelzi nekünk, akkor azonnal tápanyaghoz kell juttatni. Ez mind szép és jó megint csak, de őszintén, ki engedheti meg manapság azt magának, hogy akkor egyen, amikor megéhezik? Én pl. rendszeresen 10 és 11 között kezdek el megéhezni (korán reggelizek, fél 7-kor), de csak fél 1 fele tudok ebédelni. Ezen kívül sokszor még este, lefekvés előtt is megkordul a gyomrom, na de akkor meg azért nem szabad enni, mert tele hassal nem jó aludni, meg különben is késő van. Szép és jó, hogy a szervezetünk jelzését figyeljük, de azért ez nem minden esetben válik be.
"Zóna adagokban egyél naponta többször". A zóna adagokkal nincs is semmi baj, én magam is inkább ennek a híve vagyok, mint hogy egyszerre úgy megpakoljam a hasam, hogy utána mozdulni se tudjak. De megint beleütközünk abba, hogy naponta többször. Hogy oldja meg ezt a mai dolgozó ember? Én reggel a kocsiban szoktam megenni a kis reggelimet, mert bent a munkahelyemen már nem ehetek. Mire beérek pont annyi az idő, hogy máris a gyerekekkel kell lennem, így esélyem sincs megreggelizni. Tízórai? Olyanról nem is álmodom. A munkám állandó rohangászással jár, mindenhova én megyek a gyerekekkel, kizárt, hogy én közben bármit is meg tudjak enni. Még egy müzliszeletre sincs időm. Az ebéd az egyetlen, amikor van egy kis időm, olyankor nem kell kapkodnom, bár eleinte olyankor is nagyon siettem. Aztán az eredménye az lett, hogy az ebédem elkezdett liftezni bennem, én pedig szörnyen rosszul lettem. Uzsonna ugyanolyan kilátástalan, mint a tízórai, a vacsorát meg már ismertettem. Hát, úgy néz ki, nálam ez sem válik be teljesen.
A "napi háromszor egyél"-dolog már működőképesebb, és szerencsére a reggelit sem hagyom ki. Sokan sajnos lespórolják, mondván nem tudnak korán reggel enni, pedig tényleg nagyon fontos étkezés. Az ebéd és a vacsora is meg van szerencsére, de én még mindig a napi többszöri étkezést preferálnám, ha lenne rá lehetőségem. A napi három is jó első körben, de a legjobb a többszöri lenne.
"Soha ne lakj jól rendesen. " Na most ez a mondat azoknak szúrhatja a szemét, akik mondjuk egész nap nem nagyon esznek, majd este hulla fáradtan és farkas éhesen esnek haza azzal a szándékkal, hogy felfalják a hűtő teljes tartalmát. Régen édesapám volt ilyen, mert nagyon későn ért haza és napközben nem volt lehetősége enni. Na az ilyen embernek merje bárki is azt mondani, hogy ne egyen jóllakásig! Állítólag azért lenne fontos, mert az agyunk a jóllakottságot negyed óra, fél óra csúszással érzékeli. Akkor kéne leállnunk az evéssel, mikor kb. 80%-ig tele ettük magunkat (de közben érezzük, hogy még nem laktunk teljesen jól és jól esne enni még pár falatot), mert később az agyunk elkezdi érzékelni, hogy már igenis jól laktunk, elegendő tápanyaghoz jutottunk. Ha a 80% után még tovább ennénk teljes jóllakásig, akkor később iszonyú teltség érzet törne ránk, mert az agyunk később küldte a jelet, hogy jól laktunk. Itt nagyon tudatosan kéne étkezni, de sajnos vannak emberek, akik ezt egészen biztos, hogy nem tudnák betartani.
Bevallom őszintén, én a fenti lehetőségek közül egyre sem tudnék rábökni és azt mondani, ez az ideális megoldás. Egyrészt mert számtalanszor ütközök velük akadályba, másrészt mert némelyik kifejezetten kivitelezhetetlen számomra.
Ti ismertek még ehhez hasonló bölcsességeket? Van olyan, ami bevált számotokra?

Jól vagyok

Nem tudom észre vettétek-e, de az utóbbi időben nem panaszkodtam egészségügyi problémákról. Vicces, mert nekem is csak most jutott eszembe - eltüsszentettem magam, és akkor gondoltam arra, hogy jé, hosszú idő óta ez az első alkalom, hogy az egészségem egy pici ingadozást mutatott. Nem tudom pontosan mióta van ez így, de úgy érzem már jó ideje. És csodás érzés, hogy most már vissza kell rá gondolnom, és nem most történik meg velem. Nagyon jó érzés, hogy mindez a múlté. Végre nem abból áll az életem, hogy vizsgálatról vizsgálatra járok, hogy újabb és újabb gyógyszerekkel kell tömnöm magam és hogy állandóan kellemetlen diagnózist kapok. És hogy mi történt velem, amitől így megváltozott az életem? Nos, azt hiszem ez összetett dolog. Első sorban igyekeztem betartani az orvosok utasításait - beszedtem azokat a pirulákat, amiket felírtak. Fintorogtam rájuk persze, de beszedtem. Mondjuk ez is már jó ideje volt, és azóta kétszer is új adagot kellett volna kérnem, mégis itt vagyok - épen és egészségesen, és nem estem vissza. Persze ezzel nem az orvosok szaktekintélyét szeretném aláásni, mert nyilván a gyógyszerek is nagy szerepet játszottak a mostani állapotomban. Az viszont tény, hogy a gyógyszerek mellett más dolgokra is odafigyeltem, amiket viszont igyekeztem állandóan betartani, és amik szintén hasznomra váltak. Ilyen például az, hogy elkezdtem kicsit egészségesebb életmódot folytatni. Heti rendszerességgel mozgok, sokkal több időt töltök a szabadban (a hideg idő beköszönte ebben sokat segített), sokkal kevesebb cukrot és pékárut fogyasztok, viszont megnöveltem a zöldség-gyümölcs bevitelemet és nem spórolok az egészségemmel. Nem múlik el nap, hogy ne gyakorolnám a táncolást, ami nem csak a testemet, de a lelkemet is felfrissíti. Laktóz mentes étrendre váltottam, ami szintén nagyon jót tett (ez persze az orvosok érdeme is), továbbra is gallon számra iszom a folyadékot, és minden nap edzésben tartom a tüdőm. Ezek az élettani változások határozottan nagyot lendítettek rajtam. Viszont ami a legnagyobb segítségemre volt, az a pozitív hozzáállás. Közhely, de így van. Emlékszem mennyire le voltam törve anno a sok rossz hír hallatán, mennyire kedvetlennek, életuntnak, gyengének éreztem magam. Aztán egyszer csak szokásomhoz híven elvágtam ezt a fonalat, és úgy döntöttem, kapja be a sok betegség és kórság, rajtam ugyan egyik sem fog ki! És elhatároztam, hogy igenis boldog, kiegyensúlyozott, normális életet fogok élni, mint a többi ember. Előzőleg is sikerült már, most is menni fog. Persze voltak közben buktatók, lelki traumák, de azok is megoldódtak. Tényleg nagyon igaz, hogy ha az ember lelkileg rendben van, akkor az kihat a fizikai állapotára is, és vissza. Amióta nem görcsölök bizonyos dolgokon, azóta valahogy minden sokkal jobb. Itt van pl. a munka. Nincs egyszerű dolgom a sérült gyerekek közt, pláne mert új helyen is vagyok, de úgy döntöttem, hogy átkódolom az agyam egy új üzemmódra. Tudatosítottam magamban, hogy bizony ők nem véletlenül vannak itt, nem véletlenül vannak problémáik, nekem pedig megértőbbnek és türelmesebbnek kell lennem velük. Igaz, nap végére rendesen elfáradok, de a lelki stressztől akkor is megkíméltem magam. Régen sok minden idegesített, sok mindenen felhúztam magam, mostanra viszont szimplán lazítok és nyugodtabban állok a dolgokhoz. Amíg az emberben sok a feszültség, nem is tud gyógyulni. Elfogadtam a munkámat, elfogadtam, hogy olyan, amilyen, és próbálom szívvel-lélekkel, jól csinálni. Ezen kívül próbálok nagyobb hangsúlyt fektetni az emberi kapcsolataimra is. Régen szörnyen elszeparáltam magam másoktól, a saját önsajnáltatásom mocsarába süllyedve ültem azt várva, hogy mikor csap belém egy újabb villám. Aztán ahogy elkezdtem nyitni a régi és az esetleges új barátok felé, máris jobban éreztem magam. A szeretteim megnevettettek, örömet hoztak az életembe, támogattak, bátorítottak, és igyekeztek mindenféle módon elfeledtetni velem mindazt, amiből kimászni készültem. Sokszor a puszta figyelemelterelés is jót tett, vagy egy kettesben töltött találka egy kellemes teázóban, vagy étkezdében. Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem görcsölök már azon, kinek vagyok fontos, és kinek nem. Nem érdekel, hogy hány barátom van, és nem szándékozom mindenkinek megfelelni. Amikor ezer felé próbáltam szakadni, csak én sínylettem meg a dolgot. Most úgy vagyok vele, hogy akik szeretnek, azok elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, aki pedig nem, azért nem tudok mit tenni. Boldog vagyok, hogy egy szűk, de annál hűségesebb és kitartóbb társaság továbbra is a barátom. Hihetetlen, hogy mennyit segített rajtam a szeretteim támogatása. Sokszor elég volt a puszta tudat, hogy igen, van, akire számíthatok, van, akinek fontos vagyok, és máris jobban éreztem magam. És persze igyekszem továbbra is a legfontosabb filozófiám szerint élni - az élet szép, én pedig igyekszem meglátni benne mindazt, ami mosolyt csalhat az arcomra. Nem idegeskedek önmagam miatt, csak élem az életem úgy, ahogy jónak érzem, és nem foglalkozok olyasmikkel, amik lehúzhatnak a mélybe. Nem szabad sokat agyalni. Én régen állandóan a problémáimon kattogtam, de ezzel csak azt sikerült elérnem, hogy bepánikoltam és még rosszabbul éreztem magam, mint azelőtt. Most szimplán hagyom, hogy a sorsom sodorjon magával. Ja, és ami nagyon fontos - mindig teszek valamit a lelki békémért. Egyre többször érzem szükségét annak, hogy relaxáljak, meditáljak, vagy bármi más nyugtató, kellemes tevékenységet végezzek. Régen ezeket elpocsékolt időnek éreztem, mert amíg én egy lágy zenére lazítok, addig beindíthattam volna egy mosást, megfőzhettem volna, kitakaríthattam volna, stb. Na erről is leszoktam. Igenis kell az a kis idő, amit a belső békénk egyensúlyban tartására szánunk. Igenis kell, hogy néha nagy levegőt vegyünk és félre vonuljunk csak magunkkal foglalkozni. Kellenek az illatos, habos fürdők illóolajokkal és mécsesekkel. Kellenek a forrón gőzölgő, illatos teák és a könyvekbe mélyesés puha párnák közé huppanva. Kell az, hogy néha behunyt szemmel élvezzük az ablakunkon kopogó eső muzsikáját. Mert nem csak a testünknek, de a lelkünknek is szüksége van a feltöltődésre. Már nem sajnálok magamtól semmit. Nem tartogatok egy finom bort, mondván majd máskor jó lesz - igenis felbontom és az esti mozizásnál elkortyolgatom. Meg ehhez hasonlók. Szóval két dolgot tanultam meg ez idő alatt - én vagyok az első helyen, és igenis megérdemlem az önmagamra szánt időt. A másik pedig, hogy semmin nem szabad görcsölni. Hagyom, hogy az érzelmek átfollyanak rajtam, akár a víz, mely lételemem, közben pedig elmerülök a békességben és a harmóniában, amit én teremtettem magam köré. Jó így élni.