Kedvenc ruháid, kiegészítőid
Kifejezetten kedvenc ruhatípusaim nincsenek, de általánosságban elmondható, hogy a minimalista, szolidan, ízlésesen díszített, elegáns ruhákat kedvelem, többnyire feketét hordok és igyekszem mindig nőies lenni. Kiegészítők terén abszolút fülbevaló-párti vagyok. Hordok persze karperecet, nyakláncot is, de azokat ritkán, fülbevaló nélkül viszont ki sem teszem a lábam az utcára.
2012. október 27., szombat
Döntések
Elmélkedem.
Néha az embernek nagyon nehéz döntéseket kell hoznia. Az is megesik, hogy a döntést nem mi magunk hozzuk meg, de el kell fogadnunk. Én magam is nem egyszer éltem át ilyet, és nem volt könnyű. Sosem volt az. Viszont szükséges. A továbblépéshez, a megújuláshoz valami nagyon nehezet kell lépnünk, ami sokszor fáj, könnyeket csal a szemünkbe, vagy szimplán csak félünk tőle, mert az valami új, valami más és szokatlan, amit nem ismerünk. Minden ember került már hasonló helyzetbe. Ilyenkor kell nagyon erősnek lenni, és én ezt sajnos nem mindig mondhatom el magamról. Hajdanán borzasztó gyenge ember voltam - lelkileg gyenge. Még a mai napig is előfordul, hogy ellágyulok, vagy megsajnálok valakit/valamit, és húzom-halasztom az elkerülhetetlent, de végül be kell látni, ha eljött az idő. Mennyi mindentől vettem már búcsút életemben... Egy destruktív életformától, ami kiszívott belőlem minden jókedvet. Sok ismerőstől, akik kihasználtak és félreismertek. Egy életmódtól, ami minden téren megmérgezett. Egy munkahelytől, ami csupán egy rossz kezdet volt. Egy lánytól, aki valamikor én voltam. És egy baráttól, aki nagyon sokat jelentett nekem. Igen, sok mindent el kellett engednem életem során, és biztos lesz is még ehhez hasonló, hiszen minden változik. De azt hiszem minél több dolgot tudok elengedni az évek során, annál könnyebb lesz megérteni ennek a miértjét, és minden fájdalmas pontja ellenére el tudom fogadni. Nem az a nehéz benne, hogy a döntést meghozzam, hanem hogy a következményeivel együtt éljek. Az élet sosem volt könnyű, de én hálás vagyok minden nehézségért és veszteségért, amit el kellett szenvednem, mert hála nekik már nem vagyok az a védtelen, sírós kislány, aki egykor voltam. Erősebb vagyok. Az érzékenységem természetesen jellemi sajátosságom, így sohasem leszek jégszívű szörnyeteg - ha megvágnak vérzem, ha megrúgnak érzem a fájdalmat, s ha megbántanak sírok. Ám ezek ellenére már nem zuhanok magamba, ha egy szükséges változás szomorú következményekkel jár. Meggyászolom a veszteséget, majd tovább lépek, mert ez az élet rendje. Egy valami viszont állandó - sosem felejtek. Megszakadhatnak kötelékek emberek között, és véget érhetnek kapcsolatok, amiknek eljött az idejük, de a szeretet, melyet éreztem nem halványul el soha. Akit én egyszer a szívembe engedek, annak ott bérelt helye van. Egy kellemes, békés, meleg zug, ahonnan nem kell elmennie. Így igazából mindenkit megőrzök magamban, aki valaha fontos volt nekem. Talán ezért is megy olyan könnyen az elengedés - mert rájöttem, hogy habár fizikálisan nem lehetek többet együtt az illetővel, de ha a szívemben ott marad, akkor igazából el sem veszítettem. Persze ez a mai materialista világban eléggé szokatlan szemlélet, hiszen amit nem láthatunk, nem érinthetünk, nem érzékelhetünk nap mint nap, az nincs is ott velünk. Én nem így gondolom. Mindenki, akihez valaha közöm volt, akikkel szoros kapcsolatban voltam itt vannak velem. Nem kell őket látnom, megérintenem, érzékelnem ahhoz, hogy a távolból továbbra is szeressem őket :) Igen, el kellett váljanak útjaink, de én attól nem szűntem meg szeretni őket. És habár le kellett szállniuk a vonatomról, nem kísérhetnek el a végállomásig, én mégis mindnyájukról őrzök egy fényképet a képzeletbeli tárcámban. Ez engem boldoggá tesz :)
2012. október 23., kedd
Négy napos programok
Nagyon nagy szükségem volt már erre a négy napos pihenőre, ami nekem még plusz két nappal is kiegészült a betegségem miatt. Sajnos még nem sikerült teljesen helyrejönnöm, de azért így is nagyon jól telt el a szünet.
Szombaton Wasabiba mentünk, ami nálunk egyfajta éves kis program. Általában az éves fordulónkon szoktunk oda menni, de mivel akkor javában az esküvőre készültünk ezért elmaradt. Most pótoltuk, és a hely mit sem vesztett eddigi varázsából. Az ételek egyre változatosabbak, de szerencsére a jól bevált régi finomságokat nem tüntették el. Most voltam olyan bátor, hogy megkóstoljam a thai kókuszos csirkelevest, amitől eddig nagyon tartottam. Azt hittem ugyanis, hogy ez egy édes és sós ízű valami, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet benne a kókusztej, de nagyon finom volt! Kicsit csípős, nagyon enyhén édeskés, és tele volt finom, friss, ropogós zöldségekkel, csirkével és üvegtésztával, nagyon megérte. Ha legközelebb megyünk biztos fogok még ilyet enni. Aztán hogy a szalagról miket eszegettünk össze már nem tudom, de valamivel rendesen elcsaptuk a hasunkat Viktorral, mert miután hazajöttünk mindketten igen sűrűn látogattuk a mosdót. Szerencsére nem lettünk úgy igazán rosszul, másnapra már kutya bajunk se volt, és még így is kellemes élményként emlékeztünk vissza a Wasabizásra.
Vasárnap Viktor keresztszüleinél tettünk látogatást, mert a keresztapukájának most volt a születésnapja. Keresztanyukája most is egy hadseregnek való ételt főzött tökéletes minőségben, úgyhogy itt is ki voltunk szolgálva rendesen. Nagyon szeretem ezeket a családi összejöveteleket, mert olyan hangulatosak. A nagy ebédelés után kávézgatunk, leülünk a kanapékra, beszélgetünk, nevetgélünk, mindenki vált mindenkivel pár szót, és ez nekem olyan kedves dolog. Én sajnos olyan családban nőttem fel, ahol ez hosszú évekig nem volt divat. Mikor kicsi voltam sokat jártunk össze az unokatestvéreimmel, de aztán nagy összeveszések voltak és így a találkozók is megszűntek. Most Viktor családjával újra kiélhetem a társasági életre való vágyamat, és nagyon jól is esik. Jó érzés meghallgatni mi történt másokkal, vagy akár elmesélni, hogy velünk mi újság, szóval úgy általánosságban véve élvezem, hogy szocializálódok és kommunikálok másokkal. Nagy szükségem van arra, hogy néha kimozduljak és társasági életet éljek. Arra is büszke vagyok, hogy sem a Wasabiban, sem Viktor keresztszüleinél nem ettem degeszre magam. Irdatlan mennyiségű étel volt mindkét eseményen, de én megálltam, hogy csak az íz kedvéért egyek még néhány falatot, ráadásul lassan, komótosan ettem, hogy ne csapjam el a gyomrom. Persze a Wasabinál ez nem jött össze (valamelyik tejes levessel lehetett a gond szerintem), de Ildiéknél tökéletes volt az önkontrollom és nem is akartam utána kidurranni. Egy fél napot töltöttünk el náluk nagyon kellemes hangulatban.
Hétfőn Barbi barátnőméknél tettünk látogatást, meghívtak minket magukhoz ebédre, meg egy kis beszélgetésre. Hát meg kell mondjam a leányzó nagyon kitett magáért, mert isteni finom ebédet főzött (és persze a Krissz által reszelt répa saláta is tökéletes volt (:P), illetve a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy az én gyümölcskenyerem sem volt olyan borzasztó (végülis mind elfogyott). Ebéd után beszélgettünk, vízipipáztunk, sütőtököt eszegettünk és filmeztünk, nagyon jól éreztem magam :) Ezek mellett még egy új munkával is elláttam az én drága barátnőmet, ugyanis karácsony előtt lesz a legelső fellépésem törzsi hastánccal, amihez két váltás kosztümre lenne szükségem.
Mivel Barbinak van szuper varrógépe és nagy ambíciói a varrásra, őt kértem meg, hogy készítse el nekem ezt a két ruhát. Úgy láttam rajta, hogy nagyon örült a dolognak, és persze én is, hiszen az ő ízlésében feltétlenül megbízom, a kézügyessége pedig mindig is remek volt, biztos csodaszép ruhákat fog nekem készíteni :) Még meg kell terveznem őket, aztán persze meg is mutatom majd a blogon, és remélhetőleg egy hónap alatt meg tudjuk őket alkotni közösen Barbival. Az övet és a melltartó díszítését mindenképpen én szeretném csinálni, hiszen ez amolyan szokás a törzsi hastáncosoknál, meg egyébként is jó móka :) A fellépés miatt egyébként rendesen izgulok, hiszen ez lesz nekem a legelső szárnypróbálgatásom. Nagyon jól is esett, hogy a tanárnőm rám is gondolt, mikor jött ez a lehetőség, úgyhogy szeretnék mindenképpen maximumot nyújtani, hogy büszke lehessen rám - no meg persze én is magamra :)
Ma pedig édesanyámékhoz megyünk át ebédre meg egy kis beszélgetésre, szóval ez a négy nap a társas kapcsolatokat ápolásáról szólt és remekül éreztem magam közben. Anyutól el fogjuk még hozni a keresztszemeseimet és goblenjeimet, mert drága apósom van olyan tünemény, hogy bekeretezi őket nekem, és végre a csupasz falakat feldíszíthetem az alkotásaimmal :) A tündérkémmel is haladni kéne, talán ma rá is szánom magam, hogy folytassam, de csak ha vége a látogatósdinak. Utána végre összezuhanhatok és punnyadhatok egy kicsit itthon is :P
Remélem mindenki másnak is kellemesen telt a négy napos hétvége!
Szombaton Wasabiba mentünk, ami nálunk egyfajta éves kis program. Általában az éves fordulónkon szoktunk oda menni, de mivel akkor javában az esküvőre készültünk ezért elmaradt. Most pótoltuk, és a hely mit sem vesztett eddigi varázsából. Az ételek egyre változatosabbak, de szerencsére a jól bevált régi finomságokat nem tüntették el. Most voltam olyan bátor, hogy megkóstoljam a thai kókuszos csirkelevest, amitől eddig nagyon tartottam. Azt hittem ugyanis, hogy ez egy édes és sós ízű valami, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet benne a kókusztej, de nagyon finom volt! Kicsit csípős, nagyon enyhén édeskés, és tele volt finom, friss, ropogós zöldségekkel, csirkével és üvegtésztával, nagyon megérte. Ha legközelebb megyünk biztos fogok még ilyet enni. Aztán hogy a szalagról miket eszegettünk össze már nem tudom, de valamivel rendesen elcsaptuk a hasunkat Viktorral, mert miután hazajöttünk mindketten igen sűrűn látogattuk a mosdót. Szerencsére nem lettünk úgy igazán rosszul, másnapra már kutya bajunk se volt, és még így is kellemes élményként emlékeztünk vissza a Wasabizásra.
Vasárnap Viktor keresztszüleinél tettünk látogatást, mert a keresztapukájának most volt a születésnapja. Keresztanyukája most is egy hadseregnek való ételt főzött tökéletes minőségben, úgyhogy itt is ki voltunk szolgálva rendesen. Nagyon szeretem ezeket a családi összejöveteleket, mert olyan hangulatosak. A nagy ebédelés után kávézgatunk, leülünk a kanapékra, beszélgetünk, nevetgélünk, mindenki vált mindenkivel pár szót, és ez nekem olyan kedves dolog. Én sajnos olyan családban nőttem fel, ahol ez hosszú évekig nem volt divat. Mikor kicsi voltam sokat jártunk össze az unokatestvéreimmel, de aztán nagy összeveszések voltak és így a találkozók is megszűntek. Most Viktor családjával újra kiélhetem a társasági életre való vágyamat, és nagyon jól is esik. Jó érzés meghallgatni mi történt másokkal, vagy akár elmesélni, hogy velünk mi újság, szóval úgy általánosságban véve élvezem, hogy szocializálódok és kommunikálok másokkal. Nagy szükségem van arra, hogy néha kimozduljak és társasági életet éljek. Arra is büszke vagyok, hogy sem a Wasabiban, sem Viktor keresztszüleinél nem ettem degeszre magam. Irdatlan mennyiségű étel volt mindkét eseményen, de én megálltam, hogy csak az íz kedvéért egyek még néhány falatot, ráadásul lassan, komótosan ettem, hogy ne csapjam el a gyomrom. Persze a Wasabinál ez nem jött össze (valamelyik tejes levessel lehetett a gond szerintem), de Ildiéknél tökéletes volt az önkontrollom és nem is akartam utána kidurranni. Egy fél napot töltöttünk el náluk nagyon kellemes hangulatban.
Hétfőn Barbi barátnőméknél tettünk látogatást, meghívtak minket magukhoz ebédre, meg egy kis beszélgetésre. Hát meg kell mondjam a leányzó nagyon kitett magáért, mert isteni finom ebédet főzött (és persze a Krissz által reszelt répa saláta is tökéletes volt (:P), illetve a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy az én gyümölcskenyerem sem volt olyan borzasztó (végülis mind elfogyott). Ebéd után beszélgettünk, vízipipáztunk, sütőtököt eszegettünk és filmeztünk, nagyon jól éreztem magam :) Ezek mellett még egy új munkával is elláttam az én drága barátnőmet, ugyanis karácsony előtt lesz a legelső fellépésem törzsi hastánccal, amihez két váltás kosztümre lenne szükségem.
Mivel Barbinak van szuper varrógépe és nagy ambíciói a varrásra, őt kértem meg, hogy készítse el nekem ezt a két ruhát. Úgy láttam rajta, hogy nagyon örült a dolognak, és persze én is, hiszen az ő ízlésében feltétlenül megbízom, a kézügyessége pedig mindig is remek volt, biztos csodaszép ruhákat fog nekem készíteni :) Még meg kell terveznem őket, aztán persze meg is mutatom majd a blogon, és remélhetőleg egy hónap alatt meg tudjuk őket alkotni közösen Barbival. Az övet és a melltartó díszítését mindenképpen én szeretném csinálni, hiszen ez amolyan szokás a törzsi hastáncosoknál, meg egyébként is jó móka :) A fellépés miatt egyébként rendesen izgulok, hiszen ez lesz nekem a legelső szárnypróbálgatásom. Nagyon jól is esett, hogy a tanárnőm rám is gondolt, mikor jött ez a lehetőség, úgyhogy szeretnék mindenképpen maximumot nyújtani, hogy büszke lehessen rám - no meg persze én is magamra :)
Ma pedig édesanyámékhoz megyünk át ebédre meg egy kis beszélgetésre, szóval ez a négy nap a társas kapcsolatokat ápolásáról szólt és remekül éreztem magam közben. Anyutól el fogjuk még hozni a keresztszemeseimet és goblenjeimet, mert drága apósom van olyan tünemény, hogy bekeretezi őket nekem, és végre a csupasz falakat feldíszíthetem az alkotásaimmal :) A tündérkémmel is haladni kéne, talán ma rá is szánom magam, hogy folytassam, de csak ha vége a látogatósdinak. Utána végre összezuhanhatok és punnyadhatok egy kicsit itthon is :P
Remélem mindenki másnak is kellemesen telt a négy napos hétvége!
30 day challenge - Tizenegyedik nap
Rossz szokásaid
Na abból van egy pár! :D
- ha ideges vagyok, rágom a számat, tépkedem a körmöm melletti bőrt, vagy csak kapargatom az ujjam
- képtelen vagyok valaki mellett bal oldalon menni
- ha valakitől kérek valamit, és az nem csinálja meg azonnal, inkább fogom magam és a tettek mezejére lépek (magyarul türelmetlen vagyok :D)
- nem szeretem, ha a megszokott konyhai eszközeimet szanaszét pakolják, mindennek meg van a maga helye
- gyakran kiroppantom a csípőmet, vagy a fölötte lévő csigolyát, mert becsípődik (habár ez eléggé egészségtelen szokás)
- nem szeretek letérni a megszokott útvonalaimról
- néha még elcsábulok a mű-ételek felé (de erről már nagyon erősen leszokóban vagyok!)
- ha valaki rosszul mond, vagy ír valamit, rögtön ki kell javítanom
Most hirtelen ennyi jut eszembe, de biztos van még vagy fél tucat rossz szokásom :P
Na abból van egy pár! :D
- ha ideges vagyok, rágom a számat, tépkedem a körmöm melletti bőrt, vagy csak kapargatom az ujjam
- képtelen vagyok valaki mellett bal oldalon menni
- ha valakitől kérek valamit, és az nem csinálja meg azonnal, inkább fogom magam és a tettek mezejére lépek (magyarul türelmetlen vagyok :D)
- nem szeretem, ha a megszokott konyhai eszközeimet szanaszét pakolják, mindennek meg van a maga helye
- gyakran kiroppantom a csípőmet, vagy a fölötte lévő csigolyát, mert becsípődik (habár ez eléggé egészségtelen szokás)
- nem szeretek letérni a megszokott útvonalaimról
- néha még elcsábulok a mű-ételek felé (de erről már nagyon erősen leszokóban vagyok!)
- ha valaki rosszul mond, vagy ír valamit, rögtön ki kell javítanom
Most hirtelen ennyi jut eszembe, de biztos van még vagy fél tucat rossz szokásom :P
2012. október 22., hétfő
30 day challenge - Tizedik nap
Mi a horoszkópod? Mennyire illik rád?
Nos, a pontos horoszkópomat talán nem közlöm most itt, mert rettentően hosszú és részletes, de gondolom a kérdés elsősorban a napjegyünkre irányul. Én Rák vagyok, és teljes mértékig igazak rám eme jegy tulajdonságai. Anyáskodó, babusgató típus vagyok, gyermeki lélek, naiv és hiszékeny, emellett pedig borzasztóan érzékeny és empatikus. Ez a jegy duplán is megtalálható bennem, ugyanis az aszcendensem is Rák, ugyanakkor a Hold-jegyem Vízöntő, s ebből is sok vonást érzek magamban. Ilyen például, hogy szeretek kicsit különc lenni, belevágni új dolgokba, fejest ugrani az ismeretlenbe, vidám természetű vagyok, és hatalmas igényem van a függetlenségre. Ez alatt persze nem azt értem, hogy csapodárkodni akarok, hanem néha jól esik, ha kapok egy kis teret, amikor csak magammal foglalkozhatok. Szerencsére ebben Viktor tökéletes partner, mert neki is legalább akkora szüksége van az egyedüllétre, mint nekem.
Nos, a pontos horoszkópomat talán nem közlöm most itt, mert rettentően hosszú és részletes, de gondolom a kérdés elsősorban a napjegyünkre irányul. Én Rák vagyok, és teljes mértékig igazak rám eme jegy tulajdonságai. Anyáskodó, babusgató típus vagyok, gyermeki lélek, naiv és hiszékeny, emellett pedig borzasztóan érzékeny és empatikus. Ez a jegy duplán is megtalálható bennem, ugyanis az aszcendensem is Rák, ugyanakkor a Hold-jegyem Vízöntő, s ebből is sok vonást érzek magamban. Ilyen például, hogy szeretek kicsit különc lenni, belevágni új dolgokba, fejest ugrani az ismeretlenbe, vidám természetű vagyok, és hatalmas igényem van a függetlenségre. Ez alatt persze nem azt értem, hogy csapodárkodni akarok, hanem néha jól esik, ha kapok egy kis teret, amikor csak magammal foglalkozhatok. Szerencsére ebben Viktor tökéletes partner, mert neki is legalább akkora szüksége van az egyedüllétre, mint nekem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)