Négy napos programok

Nagyon nagy szükségem volt már erre a négy napos pihenőre, ami nekem még plusz két nappal is kiegészült a betegségem miatt. Sajnos még nem sikerült teljesen helyrejönnöm, de azért így is nagyon jól telt el a szünet.

Szombaton Wasabiba mentünk, ami nálunk egyfajta éves kis program. Általában az éves fordulónkon szoktunk oda menni, de mivel akkor javában az esküvőre készültünk ezért elmaradt. Most pótoltuk, és a hely mit sem vesztett eddigi varázsából. Az ételek egyre változatosabbak, de szerencsére a jól bevált régi finomságokat nem tüntették el. Most voltam olyan bátor, hogy megkóstoljam a thai kókuszos csirkelevest, amitől eddig nagyon tartottam. Azt hittem ugyanis, hogy ez egy édes és sós ízű valami, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet benne a kókusztej, de nagyon finom volt! Kicsit csípős, nagyon enyhén édeskés, és tele volt finom, friss, ropogós zöldségekkel, csirkével és üvegtésztával, nagyon megérte. Ha legközelebb megyünk biztos fogok még ilyet enni. Aztán hogy a szalagról miket eszegettünk össze már nem tudom, de valamivel rendesen elcsaptuk a hasunkat Viktorral, mert miután hazajöttünk mindketten igen sűrűn látogattuk a mosdót. Szerencsére nem lettünk úgy igazán rosszul, másnapra már kutya bajunk se volt, és még így is kellemes élményként emlékeztünk vissza a Wasabizásra.

Vasárnap Viktor keresztszüleinél tettünk látogatást, mert a keresztapukájának most volt a születésnapja. Keresztanyukája most is egy hadseregnek való ételt főzött tökéletes minőségben, úgyhogy itt is ki voltunk szolgálva rendesen. Nagyon szeretem ezeket a családi összejöveteleket, mert olyan hangulatosak. A nagy ebédelés után kávézgatunk, leülünk a kanapékra, beszélgetünk, nevetgélünk, mindenki vált mindenkivel pár szót, és ez nekem olyan kedves dolog. Én sajnos olyan családban nőttem fel, ahol ez hosszú évekig nem volt divat. Mikor kicsi voltam sokat jártunk össze az unokatestvéreimmel, de aztán nagy összeveszések voltak és így a találkozók is megszűntek. Most Viktor családjával újra kiélhetem a társasági életre való vágyamat, és nagyon jól is esik. Jó érzés meghallgatni mi történt másokkal, vagy akár elmesélni, hogy velünk mi újság, szóval úgy általánosságban véve élvezem, hogy szocializálódok és kommunikálok másokkal. Nagy szükségem van arra, hogy néha kimozduljak és társasági életet éljek. Arra is büszke vagyok, hogy sem a Wasabiban, sem Viktor keresztszüleinél nem ettem degeszre magam. Irdatlan mennyiségű étel volt mindkét eseményen, de én megálltam, hogy csak az íz kedvéért egyek még néhány falatot, ráadásul lassan, komótosan ettem, hogy ne csapjam el a gyomrom. Persze a Wasabinál ez nem jött össze (valamelyik tejes levessel lehetett a gond szerintem), de Ildiéknél tökéletes volt az önkontrollom és nem is akartam utána kidurranni. Egy fél napot töltöttünk el náluk nagyon kellemes hangulatban.

Hétfőn Barbi barátnőméknél tettünk látogatást, meghívtak minket magukhoz ebédre, meg egy kis beszélgetésre. Hát meg kell mondjam a leányzó nagyon kitett magáért, mert isteni finom ebédet főzött (és persze a Krissz által reszelt répa saláta is tökéletes volt (:P), illetve a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy az én gyümölcskenyerem sem volt olyan borzasztó (végülis mind elfogyott). Ebéd után beszélgettünk, vízipipáztunk, sütőtököt eszegettünk és filmeztünk, nagyon jól éreztem magam :) Ezek mellett még egy új munkával is elláttam az én drága barátnőmet, ugyanis karácsony előtt lesz a legelső fellépésem törzsi hastánccal, amihez két váltás kosztümre lenne szükségem.

Mivel Barbinak van szuper varrógépe és nagy ambíciói a varrásra, őt kértem meg, hogy készítse el nekem ezt a két ruhát. Úgy láttam rajta, hogy nagyon örült a dolognak, és persze én is, hiszen az ő ízlésében feltétlenül megbízom, a kézügyessége pedig mindig is remek volt, biztos csodaszép ruhákat fog nekem készíteni :) Még meg kell terveznem őket, aztán persze meg is mutatom majd a blogon, és remélhetőleg egy hónap alatt meg tudjuk őket alkotni közösen Barbival. Az övet és a melltartó díszítését mindenképpen én szeretném csinálni, hiszen ez amolyan szokás a törzsi hastáncosoknál, meg egyébként is jó móka :) A fellépés miatt egyébként rendesen izgulok, hiszen ez lesz nekem a legelső szárnypróbálgatásom. Nagyon jól is esett, hogy a tanárnőm rám is gondolt, mikor jött ez a lehetőség, úgyhogy szeretnék mindenképpen maximumot nyújtani, hogy büszke lehessen rám - no meg persze én is magamra :)
Ma pedig édesanyámékhoz megyünk át ebédre meg egy kis beszélgetésre, szóval ez a négy nap a társas kapcsolatokat ápolásáról szólt és remekül éreztem magam közben. Anyutól el fogjuk még hozni a keresztszemeseimet és goblenjeimet, mert drága apósom van olyan tünemény, hogy bekeretezi őket nekem, és végre a csupasz falakat feldíszíthetem az alkotásaimmal :) A tündérkémmel is haladni kéne, talán ma rá is szánom magam, hogy folytassam, de csak ha vége a látogatósdinak. Utána végre összezuhanhatok és punnyadhatok egy kicsit itthon is :P
Remélem mindenki másnak is kellemesen telt a négy napos hétvége!