Mesevilágom

2012. szeptember 23., vasárnap

30 day challenge

Réku blogján találtam ezt a 30 napos kihívást, amit most szeretnék én is kitölteni. Szeretek ilyesmikkel szöszölni, elszórakoztat :) Aztán persze lehet, hogy nem naponta, hanem két, vagy három naponta töltök ki egy részt, de akár egy nap több kérdésre is adhatok választ. Ez mindig a hangulatomtól és az időmtől fog függeni, de nem fogok velük sokáig elmaradozni, ígérem :)
Szóval íme a játék;

Kedvenc filmek/zenekarok/sorozatok/könyvek/ételek
Öt dolog a kívánság listádról
Egy dal, ami valakire emlékeztet
A legjobb dolog, ami a héten történt veled
Koncertek, amiken voltál már
Írd le egy napodat!
Ha megnyernéd az ötös lottót, mire költenéd a pénzt?
Szépségtrendek, amik nem tetszenek
Helyek, ahova el szeretnél eljutni
Mi a horoszkópod? Mennyire illik rád?
Rossz szokásaid
Kedvenc ruháid, kiegészítőid
Terveid a következő nyárra
Dolgok, amiket szeretsz/utálsz
Hol szeretnél lenni/tartani 5 év múlva?
Van példaképed? Ha igen, miért ő?
Mi a véleményed a tetoválásról, piercingről?
Tudsz főzni? Ha igen, mit?
Milyen számodra a tökéletes nap?
Kedvenc sminktermékek
Dolgok, amik más emberekben irritálnak
Kedvenc időtöltéseid
Blogok, amiket szívesen olvasol
Egy fotó, ami mindig megnevettet
Mik voltak a kedvenc tantárgyaid az iskolában?
Kedvenc koktélod
Ha lenne 3 kívánságod, mit kívánnál?
Álmaid állása
Dolgok, amiben szeretnél jobb lenni
Három fénykép rólad

Az életmódváltás folytatódik

Az utóbbi időben jóformán csakis esküvővel kapcsolatos dolgokról írtam, lévén az foglalkoztatott leginkább. Ez gondolom érthető és senki nem csodálkozik rajta. Viszont amióta lecsengett a nagy esemény, kezdek visszazökkenni a régi hétköznapokba. Sokan panaszkodnak, hogy miután lement az esküvőjük, hirtelen nem tudtak mit kezdeni a szabadidejükkel, szinte hiányzott nekik a szervezkedés, mert ez tennivalókkal töltötte meg a napjaikat. Hát a magam részéről én nem süppedtem bele az unalomba, hiszen az esküvőn kívül rengeteg minden foglalkoztat, rengeteg minden érdekel, és ennek szellemében bőszen hódolok a kedvenc hobbijaimnak, időtöltéseimnek. És habár hobbinak csöppet sem nevezhető, az egészséges életmódra való törekvésem is kitölti a napjaimat, pláne mert egy nagyon szervezett, tudatos dologról van szó, amire oda kell figyelni. Azt hiszem kb. egy, vagy két hónapja kezdtem el változtatásokat hozni az életembe, mert megelégeltem az akkori állapotomat. Nos, erről szeretnék most egy kis beszámolót tartani, hiszen ennyi idő után talán érdemes összegeznem, hogy miben haladtam előre és mi az, amire még jobban oda kell figyelnem. Az első, amit fontos megemlítenem, hogy végre nem csak a ruháimon, de a mérlegen is látom a változást. Szép eredményt hozott ez a pár hét, ugyanis 7 kilótól sikerült megszabadulnom anélkül, hogy vért izzadtam, vagy koplaltam volna. A nadrágjaim fele már lötyög rajtam, nem győzök öveket venni, és rengetegen jegyzik meg, hogy látványos a fogyásom. Az esztétikai részének is örülök, hiszen melyik nő ne akarna csinos lenni, de ami még fontosabb, az a belső egészségem. Amióta odafigyelek magamra kevesebbet vagyok beteg, és a súlyos tüdőproblémám is stagnáló állapotban van. Talán a pozitív hozzáállás, talán maga az életmódváltás tett jót, talán mindkettő, de kétségtelen, hogy remek eredményeket értem el, amikre büszke vagyok. Persze főleg a folyamat közben derültek ki dolgok, pl. hogy mit tudok hosszú távon megvalósítani és mit nem. A cukor elhagyása nagyon könnyű volt, főleg míg tartott a nyár, hiszen a tikkasztó hőségben ki akar nehéz csokoládét enni, ha helyette ott a sok finom, lédús gyümölcs? (na jó, lehet, hogy vannak, akik olyankor is ették, de én nem tartozom közéjük) Aztán a pékáruk kiiktatása sem volt nehéz. Bent a munkahelyemen abonettet fogyasztok reggelire és uzsonnára, nagy ritkán vettem magamnak barna, vagy rozskenyeret, de ez egy idő után elmaradt, ugyanis annyira elenyésző mennyiséget eszek belőle, hogy nem érdemes kiadni rá a sok száz forintot. Inkább lopok a félbarna kenyérből 1-1 szeletet kéthavonta, annyi még szerintem belefér. Viszont cukros, szószos péksüteményeket szinte egyáltalán nem fogyasztok. A Fornettis, Princess-es standokat nagy ívben elkerülöm, már az illatuk sem csábít. Néha, nagy ritkán megengedek magamnak egy pici kis kalácsot, de ez is szökőévben egyszer, ha előfordul. Szóval pékáruk, cukor kiiktatva, tésztákból csakis durum, krumpliból a lehető legkevesebb, inkább rizst, vagy párolt zöldséget fogyasztottam helyette. Egy kicsit nehéz helyzetben vagyok az ételekkel, mert a férjem imádja a jóféle magyaros, nehéz kosztot, én viszont irtózom a zsíros ételektől. Viszont hogy a kedvére tegyek csinálok olyan ételeket is, amit nagyon szeret, és persze zsírral, viszont eddig nem nagyon főztem külön magamra, így én is kénytelen voltam azt enni, amit neki főztem. Na ennek most lesz vége. Nem kötelező Viktornak velem együtt életmódot váltania, nem is tudnám róla elképzelni, hogy sovány csirkét és salátát egyen, viszont nem fogom tovább mérgezni magam a nehéz ételekkel. Ha kell, inkább elkészítem ugyanazt az ételt a magam zsírszegény, light-os verziójában, pl. a zsírban sült sertéshús helyett én csak grillezett csirkemellet fogok enni, és köretnek mindig lesz itthon vagy friss, vagy párolt zöldség. ez inkább kreativitás és energia kérdése, de nálam egyikkel sem lesz gond, hiszen könnyedén ki tudok találni ételeket az itthon lévő alapanyagokból - olyat is, amilyet Viktor szeretne, és olyat is, amilyet én. Ami pedig az energiát illeti, abból nincs hiány - valamiért a főzés tökéletesen kikapcsol, megnyugtat, nagyon élvezem. Szívesen főzök csak magamra is, mert úgy gondolom, ennyi luxus nekem is jár. Ez persze még folyamatban van, most fogom majd kipróbálni, hogy miként válik be, de remélem menni fog. A kisebb adagok már nagyon jól működnek, direkt kicsi tányérra szedek mindent, hogy becsapjam az agyamat, és szinte teljesen figyelmen kívül hagyom a bolti édességeket, helyettük joghurtot, müzlit választok, vagy inkább gyümölcsöt. A tél ilyen szempontból kicsit nehezebb lesz, hiszen nem lesz túl széles a gyümölcs választék, de nem fogok meginogni. Mondjuk most is volt, hogy néhányszor engedtem a csábításnak és bűnöztem egy kicsit, de ezekért a ritka alkalmakért azt hiszem még nem kell guillotnie alá tartanom a fejem :) Legtöbbször azért elég erős az akaratom, ritkán hagyom el magam.
A másik, amiben változást érzek magamba/magamon, az a sportoláshoz való hozzáállásom. Sokkal jobban érzem magam a bőrömben, amióta napi szinten végzek valamilyen kisebb-nagyobb testmozgást, fittebbnek, könnyebbnek, hajlékonyabbnak érzem magam. Azt hiszem ebben sokat segít az, hogy a harmadik emeleten lakunk Viktorral, és mivel nincs lift, ezért gyalog kell felküzdenünk magunkat. Minden nap minimum kétszer lépcsőzgetek, de van, hogy többször is, ha gyorsan le kell szaladnom valamiért a boltba, vagy nagy bevásárlásból hozzuk fel a szatyrokat. Aztán ezen kívül igyekszem minden nap valamiféle tornát, mozgást végezni itthon is. Néha szobabiciklizem, zumbázom, jógázom, de leggyakrabban törzsi hastáncolni szoktam. Az utóbbi időben rengeteg dvd-hez sikerült hozzájutnom, amiket nagy lelkesedéssel csinálok végig, illeve csatlakoztam a Magyar Gótikus Hastáncművésznők csapatához, ahová heti egy alkalommal járok másfél órát táncolni. A tanárnőnk, Burány Judit rendkívül inspiráló személyiség, mivel nem csak, mint táncos tanít minket, hanem mint edző is, ugyanis szablyavívással is foglalkozik, nagyon sportos egyéniség. Az ő hatására valahogy nem tűnik olyan nehéznek semmi sem, erőt és kitartást merítek a hozzáállásából. Sajnos nem mindig jutok el hozzá, vagy legalábbis nem olyan gyakran, mint szeretném, de közben sem lustálkodom, mert addigis itthon gyakorolok, míg újra el nem jutok hozzá. Ezen kívül szeretném kihasználni az őszi jó időt (pláne hogy jövő hétre megint meleget mondanak), és mennék kirándulni, piknikezni Viktorral. Remélem tudunk erre is időt szakítani, mert nagy igényem van a szabad levegőre és a természetben való járkálásra. Aztán amik még apróságok, de szerintem ezek is hozzátartoznak a sikerhez - igyekszem még a leghétköznapibb helyzetben is kihasználni az alkalmat egy kis plusz kalória égetésre. Ha időm engedi legyaloglok egy villamosmegállót, sétálok a mozgólépcsőn, és ha éppen nem fáj a lábam a magassarkú cipőmben, akkor inkább állok a tömegközeledésen. Tudom, nem nagy dolgok, de sok kicsi sokra megy.
Ezen kívül igyekszem magam minden percben lefoglalni, ugyanis megfigyeltem, hogy ha unatkozom, akkor sokkal hamarabb megkívánom a rágcsálnivalókat. Amint érzem, hogy csak punnyadok a gép előtt, és emiatt megkívánom a nasikat, azonnal keresek valami elfoglaltságot magamnak. Ez lehet akár olvasás, táncolás, írás, hímezgetés, de még blogolás is - ez a bejegyzés mondjuk nem unaloműzésből született :P Szóval a lényeg az, hogy nagyon oda kell figyelnünk magunkra, mert amíg nem rögzülnek az új szokások, addig hajlamos az ember visszasüppedni a régi, egészségtelen életmódjába.Én még egyelőre ott tartok, hogy koncentrálnom kell bizonyos dolgokra, néha meg is kell makacsolnom magam, mert bizony a lustaság sokszor legyűr engem is, de az a lényeg, hogy nem adom fel és küzdök a rossz szokások ellen. Tudtam, mikor belevágtam, hogy ez nem lesz rövid és könnyű folyamat, de az igazán tartós dolgokhoz idő kell. Az eredmény már most látható, nem is fogom feladni. Továbbra is küzdök önmagam ellen, és egyszer eljön majd az a nap, mikor az egészséges életmód már nem egy elérni vágyott cél lesz, hanem a mindennapjaim része :)

2012. szeptember 15., szombat

Itt az ősz!

Amióta megérkezett az ősz, mintha az időjárással együtt engem is kicseréltek volna - sokkal vidámabb, felszabadultabb a hangulatom. Sokaknak ez furcsának tűnhet, de én azon emberek nem túl népes táborát gazdagítom, akik a hűvösebb időket kedvelik. Számomra a hideg időnek van egyfajta romantikája, amit mindennél jobban imádok. A legtöbb embert lehangolja az esős, borongós idő, meg a korai sötétedés, de engem valamiért felvillanyoz és nagy boldogsággal tölt el, szinte ki tudnék ugrani a bőrömből, olyan jól érzem magam. Azt hiszem azért tudom az őszt és a telet is annyira szeretni, mert meglátom bennük azt a szépséget, amit mások nem - ezt a képességemet egyébként nagyon szeretem, mert mindig pozitív tudok maradni általa, és szinte semmi nem hangol le. Alig várom, hogy ismét térdig gázolhassak a falevelekben, hogy forró teát iszogassak akár itthon, akár egy kellemes teázóban, miközben odakint esik az eső, hogy a takaróm tengerébe bugyolálva olvasgassak, vagy hogy újra élvezni tudjam a forró, habos, illatos fürdőket. Kicsit olyan merengős hangulatom támad tőlük - minden lelassul, nincs már akkora rohanás, tömeg, mint nyáron, amikor mindenki kiszabadult az utcákra. A hideg időben leginkább azt szeretem, hogy olyan békés, nyugodt és legfőképpen csöndes. Nem zsibonganak az emberek, mert aki csak teheti behúzódik a négy fal közé, én viszont ilyenkor élek csak igazán. Kimegyek az utcára, sétálgatok, nézelődök, és szimplán jól érzem magam.
Hamarosan le is cserélem a ruhatáramat, a könnyed nyári darabokat felváltják a pulóverek és kardigánok, előkerül a kedvenc blézerem és a bordó sálam is, és végre újra hordhatok csizmákat :) Arról nem is beszélve, hogy megint tudom magam normálisan sminkelni, mert a melegben szinte minden leolvadt rólam, most viszont ismét jöhetnek a kedvenc sötét színeim és nem kell leminimalizálnom magam csupán egy szempillaspirálra. Szóval minden téren örülök, hogy végre beköszöntött az ősz, ki is élvezem minden percét!

2012. szeptember 13., csütörtök

Néhány új kép

Barbi blogján bukkantam rá néhány új esküvős fotóra, gyorsan le is lopkodtam őket utólagos engedelmével :P Egyébként szombaton kapunk vagy 900 képet, úgyhogy még biztosan mutatok párat. Addig is íme;