Régóta adós vagyok nektek ezzel a beszámolóval, de a karácsonyi készülődés annyi időt vesz igénybe, hogy csak most hétvégén tudtam nekiülni és megcsinálni ezt a bejegyzést. Mondjuk jobb később, mint soha :P
Nem szeretnélek titeket sok szöveggel fárasztani, inkább a képek és a videó beszéljenek helyettem. Röviden csak annyit, hogy ismét remekül éreztük magunkat és most még jobban kilógtunk a sorból, mint eddig :P Ugye yurei szellemekké váltunk, akiket a japán horrorokból jól ismerhetünk - gondoljunk csak Samarára vagy Sadako-ra a Körből és Átokból. Hosszú, fekete haj és halott fehér arc, hozzá földig érő fehér ruha és furcsa, szaggatott mozgás jellemzi őket. Az ember azt gondolná, hogy lehetetlen ezeket a karaktereket hastáncos keretek közé préselni, és annyira nem is tévednek, akik így gondolják. Nagyon nehéz dolgunk volt és mindannyian megállapítottuk, hogy sokkal, de sokkal több időre lett volna szükségünk ahhoz, hogy ez az egész produkció úgy nézzen ki, ahogy azt elterveztük.
A koncepció azt volt, hogy komplett táncszínházi előadást hozunk létre. A hastáncon kívül színházi elemeket is raktunk a produkciónkba, ettől lett igazán különleges az egész. A sztori szerint új lakó költözik egy japán lakásba, ami tele van letakart bútordarabokkal. A lakó megérkezik, gyönyörködik új otthonában, de sajnos nincs egyedül. A házban elhunyt szellemek még mindig jelen vannak és nem nézik jó szemmel, hogy valaki betolakodott közéjük, így minden erejükkel megpróbálják őt elüldözni. Nos, ezek a szellemek lettünk volna mi. Úgy gondolom, hogy az ötletünk formabontó és szuper lett volna, ha a megvalósítás is úgy jön össze, ahogy terveztük. No persze nem lett rossz az előadás, sőt, mi a körülményekhez képest kihoztuk magunkból a legtöbbet, de mindannyian éreztük, hogy több időre lett volna szükségünk a gyakorláshoz, finomításhoz. Ennek ellenére elégedettek voltunk a teljesítményünkkel, hiszen egyetlen hónap alatt hoztuk össze ezt az összetett előadást. Az biztos, hogy nem hagyjuk annyiban a dolgot, később még elővesszük és kigyakoroljuk olyanra, amilyenre alapból terveztük volna, s ha lesz rá lehetőségünk újra előadjuk. A hastánc mozgást meg kell erősíteni, a színházi elemeket pedig pöccre pontosan kell tudni, szóval lesz még vele dolgunk, az biztos. Azért én megmutatom nektek a videót és persze lesznek képek is. Biztos vagyok benne, hogy sokan furcsa szemmel fogjátok végignézni ezt az előadást, kevésbé fogjátok hastáncnak értékelni, talán nem is nagyon fog tetszeni nektek, és nem is fogok hibáztatni érte senkit. Ez egy nagyon formabontó, újszerű táncszínházi produkció volt, nagy falat még nekünk is, ami sok gyakorlást igényel még, de nagyon örültünk, hogy csupa pozitív visszhangot kapott az ottani fellépők körében, és hogy a közönség is hangos hujjogással és tapssal jutalmazott minket :)
És ami még fontos: ha megnyitjátok a videót, akkor meg tudjátok nézni az est többi fellépőit is, akik mind gyönyörű és színvonalas táncot mutattak be. Sajnos most senkit nem tudtunk megnézni kívülről, de utólag nézve is káprázatosak voltak az előadások :) Ezúton is köszönjük Tóth Réka Annának a meghívást ^^
Készülődünk :P
Horváth Attila fotói
Bosnyák László fotói
És a videó:
Mit szóltok hozzá?
Kedvelitek a formabontó előadásokat, vagy jobb szeretitek a megszokott mozgáskultúrát egy adott táncstíluson belül?
