Nevezetesen: influenza. Olyan szinten döntött le a lábamról a betegség, amire már rég volt példa. Lassan három hete küzdök ezzel a nyavalyás takonykórral, ami kicsit sem könnyíti meg az életem. Mikor múlt vasárnap elhatároztam magam örültem, mert jobban éreztem magam és már aznap tornáztam is. Nagyon jól esett. Aztán másnap, mikor mentem dolgozni kb. a nap negyede után olyan erővel tört ki rajtam ismét a betegség, hogy azt hittem nem jutok haza a saját lábamon. Szédültem, émelyegtem, a lábaim remegtek, mint a kocsonya, a derekam pedig majd leszakadt. Ennek tetejébe teljesen elment a hangom, szúrt és fájt a torkom, az orromból pedig ismeretlen eredetű, biológiai fegyvernek is beillő izék távoztak. Lüktetett a homlokom, az arcom, a fülem és az állam alatti rész és mindennek tetejébe még a havi férfarkas kór is felütötte nálam a fejét. Olyan csodásan éreztem magam, hogy ihaj. Hab a tortán, hogy az egész hetet félájult állapotban nyomtam le, pénteken pedig Viktornak úgy kellett feltámogatnia a lépcsőn, mert rendre összecsuklottam. Az ájulás kerülgetett, pillanatokra elsötétült minden, szóval na, voltam már jobban is. Persze a csütörtöki táncóráról nem voltam hajlandó lemondani, hiszen április 11-én verseny van és nagyon le vagyok maradva a csoportos koreó betanulásával. Úgyhogy még oda is elmentem, ahonnan persze izzadtan és kimelegedve távoztam a mínusz fokokba... tudom, ügyes vagyok. Szóval nem tett jót nekem ez a múlt hét. A vasárnapi tornát és a csütörtöki 2 órás táncot leszámítva nem sportoltam, de nem is bírtam volna, így a kezdeti bűntudatom hamar el is múlt (főleg mikor rájöttem, hogy járni nincs erőm, nem hogy ugrabugrálni). Betegen az embernek muszáj kímélnie magát, viszont az ételekre próbáltam odafigyelni. Hát, ez a "fotózzunk le mindent" ötletem jónak indult, de sok esetben megvalósíthatatlan. A reggeli tönkölykenyeres szendvicskéimet még a buszon nyomom be, ott pedig nem állok neki fényképezkedni, ebédnél meg valószínűleg furán néznének rám a kollégáim, ha nekiállnék kattintgatni. De lényegében úgy szokott kinézni a napi menüm, hogy reggelire eszem egy tönkölyös, vagy rozsos-magvas kenyérből álló szendvicset (ebbe valamilyen kence, sonka és zöldség kerül), bent a melóban pedig lehörpintem a kis üvegnyi kávémat, amit xilittel ízesítek és laktózmentes tejjel iszom. Tízórai gyanánt általában valamilyen gyümölcsöt fogyasztok, most a héten almáztam, ebédre pedig valamilyen zöldségalapú levest és egy átlagos másodikat fogyasztok. Mivel előző hétvégén görög kajákat készítettem, azokból vittem ebédet is, amikor pedig már nem tudok otthoni ételt vinni, rendelek az egészségkonyháról. A vacsora lett számomra az, amikor kísérletezhetek a különféle ízekkel és alapanyagokkal, de természetesen követve Norbi tippjeit, miszerint ilyenkor már csak fehérjét és zöldségféléket fogyasszak. Mivel eléggé ráuntam a csirkehúsra ezért a héten a tojás volt főszerepben nálam, illetve a brokkoli. Lehet furán hangzik, de nekem a brokkoli nagyon sokáig kimaradt az életemből. Édesanyám sosem készített, ő a hagyományos magyar konyhát részesítette előnyben, így csak azóta fedeztem fel magamnak ezt a fantasztikusan finom zöldséget, mióta külön élünk Viktorral. Ezen a héten elég rendesen rá voltam kattanva, csak úgy, mint előtte a cukkinire. Ez azért is érdekes, mert mindkét zöldség elég semleges ízvilágú, szóval én magam sem tudom mit imádok bennük annyira - talán azt, hogy zöld ízük van :D Minden esetre most a brokkoli szinte minden vacsorámnál fellelhető volt.
Hétfőn tükörtojás volt a menü, és mivel nem találtam itthon abonettet, most két kis szelet magvas tönkölykenyérrel ettem. A háttérben a gigamega adag házi kefirem látható, az is része a vacsoráimnak - irtó laktató!
Kedden is volt tükörtojás, de mellé jött egy kis grillezett párizsi is némi brokkolival. Hihetetlen mennyire fel tudja dobni egy kis zöldség az összképet :O
Szerdán elhagytam a tojást és bazsalikomos mozzarellára cseréltem.
A csütörtöki vacsorámról sajnos nem készült kép, mert olyankor van táncom, ami annyit jelent, hogy csak kutyafuttában veszek valamit éhhalál ellen, amit óra előtt bepuszilok. Mivel az utam során csak mekivel találkozom, ezért ott vettem egy grillezett csirkés salátát. Meglepően finom volt.
.jpg)
Pénteken habzsidőzsi volt, mivel találkozóm volt Barbival - tartottam egy csaló étkezést, mivel a Starbucksban nem lehet megállni, hogy az ember ne kóstoljon meg valami fincsi sütit - én végül almás pite és karamellás macchiato mellett döntöttem. Ja, az a cuki kis bögre pedig Barbi ajándéka ^^
Vacsorára Viktor rendesen ellátott, mivel előtte volt a majdnem elájulásom és ezt ő úgy ítélte meg, hogy sürgősen szükségem van egy kis energia utánpótlásra. Brokkolis rántotta volt zöld paprikával és virslivel, meg négy kis szelet rozsos pirítóssal. Nem sikerült mindent megenni, viszont nagyon finom volt, és az erőspaprika jót tett az influenzámnak is.
Tegnap este pedig elkészítettem életem első guacamoléját, ami meglepően finomra sikerült. Az első találkozásom ezzel az avokádó krémmel nem volt túl jó, ízetlen és jellegtelen volt, amit kaptam, de aztán az ATS workshopon az egyik lány megvendégelt minket egy olyan isteni finom változattal, amiről alig bírtam leválni. Az én verzióm kicsit pikánsabb lett, mert nem sajnáltam belőle a Tabasco-t és a fokhagymát, de nekem nagyon ízlett :) Abonettel is isteni.
Ma pedig valószínűleg ismét brokkolis estét fogok tartani, mert nagyon megkedveltem és még csomó van a hűtőben elfogyasztásra várva. Hogy milyen lesz a jövő hetem még nem tudom. Valószínűleg tornázni még mindig nem fogok tudni, mert sokszor folyik össze a világ, de az ételekre továbbra is megpróbálok figyelni. Most sajnos jópárszor volt pár szelet kenyér is vacsorára, még ha meg is pirítottam - ezt szeretném elhagyni és inkább zöldséggel helyettesíteni. Nagyon várom már azt az igazi tavaszt, amikor már sokféle zöldség és gyümölcs közül válogathatok. Azért én örülök, hogy legalább ennyire sikerült tartanom magam az elhatározásomhoz, lesz ez még jobb is. Kezdésnek jó volt ez, kipróbáltam milyen minden este mást vacsorázni és rájöttem, hogy nem szabad sajnálnom magamtól az időt. Nem is fogom a jövőben sem :) Addig is bőszen kúrálgatom magam és bízom benne, hogy holnap a doki ad valamit, mert házi módszerekkel sajnos nem sokra megyek - harmadik hete döglődni nem normális dolog, úgy hiszem.
Habár nem számítok túl sok hozzászólásra (ez amúgy is egy "önző" rovat) azért megérdeklődném, hogy ti mit szoktatok vacsorára fogyasztani?
