(kéretik mélységesen átélni az alul írottakat)
.....
Hősnőnk bágyadtan hordozta végig fáradt tekintetét kopár lugasának falai közt, kutatva a legkisebb jelet, a legapróbb utalást arra, mi segítséget nyújthatna számára reménytelen helyzetében. Remegő ajkakkal, reszkető kezekkel hajolt papirosa fölé, s közben kétségbeesetten keresett, kutatott emlékei között, ám enyhülést nem talált gyötrelmére. Oly sokszor elszenvedte már a kínt, oly sokszor kényszerült újra és újra üres tekintetének mélységeibe vetni magát, hogy a sötétségben valami új után kutasson. Páni félelem suhant át elméjén, mikor rájött, ismét megtalálta őt démona, s addig nem hagyja nyugodni, míg parancsát nem teljesíti. A leány egyre elhagyatottabbnak érezte magát - oly sokszor futotta már végig e köröket, hogy biztosra vette, a feladat, mely elé állítják lehetetlen. Kifogyott a válaszokból. Ernyedten rogyott össze, válla rázkódott a zokogástól, könnyei kiapadhatatlan záporként törtek elő, s ő megsemmisülten adta át magát a tehetetlen fájdalomnak. Ám pár perc szenvedés után a leány elhallgatott. Könnyei tova tűntek, arcán immár nem lemondás, hanem elszántság tükröződött. Felkelt hát a földről, kihúzta magát, állát büszkén s harcra készen felszegte, hogy újra nekiveselkedjen a lehetetlennek tűnő feladattal, melynek neve:
7 dolog magamról
A leány újult erővel készült szembeszállni a feladattal, s érezte, ezúttal is képes lesz újra megismételni a megismételhetetlen. Mindenre elszántan nézett teendője elé, s mikor minden remény szerte foszlani látszott, akkor ő erőt vett magán és...
Ó, elnézést... azt hiszem, kicsit elragadtattam magam...
Ha valaki nem tudná, a fenti kis intermezzo csupán vicc volt :P Ezzel szerettem volna érzékeltetni, hogy bizony ismét meghívtak egy ilyen 7 dolgos játékra, méghozzá ezúttal Alice Zelmyra Hodgins, ami minden egyes jelölés után egyre nagyobb és nagyobb kihívást jelent számomra. Néha úgy érzem magam, mint a fent említett tragikus sorsú hősnő, aki szinte lehetetlenre vállalkozik, de nem, én akkor is ügyes leszek és juszt is találok magamról még hét dolgot, amit ti unott fejjel átgörgethettek, vagy elolvashattok, ha érdekel :P
1. Iszonyodom attól, ha egy nő kifesti a lábkörmeit. Tudom-tudom, most mindenki hátrahőkölt döbbenetében, de ez van, én valamiért undorítónak találom... Mert a lábunk... hát az láb :D Oda nem való lakk. Nem tudom megmagyarázni nektek ezt a fura fóbiát, de akárhányszor meglátok egy lakkozott lábkörmű nőt, bukfencezik egyet a gyomrom. A magam részéről csak akkor nyúlok a lábamhoz, ha nagyon muszáj, pl. a havi körömvágásom alkalmával, de amúgy elkerülöm a vele való érintkezést. Amúgy is messze van, mit foglalkozzak vele? :D
2. Sokkal könnyebben ráérzek a bonyolult ételek főzésére, mint az egyszerűbbekére. Életem egyik legelső konyhaművészeti remeke a Wellington bélszín volt, amit mondhatni tökéletesre sikerült csinálnom, ezzel szemben évekig nem tudtam rizst főzni, vagy éppen főzeléket. Szerencsére azóta ezekkel sincs problémám, de annyira röhejes, hogy ennyire Rák vagyok, én még ezt is fordítva csinálom :P
3. Veszettül imádom a velőt :D Kiskoromban édesanyám gyakran főzött egész tyúkból levest és a fejét is benne hagyta nekem a levesben, hogy aztán én szépen kiszopogathassam belőle a velőt :P Ó, istenek, az a mennyei íz! Érdekes, mikor a legtöbb ismerősömnek mesélek erről, mindegyik undorodva húzódik hátrébb tőlem, pedig a velő nagyon finom! Kérdezzétek csak meg Hannibál Lectert!
4. Minden vágyam, hogy egyszer sikerüljön beszereznem magamnak egy dugig glitteres bakancsot. Komolyan. Régen a Humanic kirakatában láttam meg a fent említett szépséget, és szinte könyörögtem Viktornak, hogy vegye meg nekem. De a férfi szíve kőből van, én mondom nektek. Én, akit elhurcoltak a kirakat elől és aki hiába borult férje lábai elé, nem kapott bakancsot. Na de majd egyszer...
5. A legtöbb nővel ellentétben kicsit sem tud megmozgatni Johnny Depp. Én nem tudom miért van úgy oda mindenki érte, nekem egyáltalán nem a zsánerem, mint férfi, de színészként nagyon kedvelem.
6. Egyáltalán nem zavar, ha egy kutya a maga sajátos módján ad nekem puszit. A legtöbb ember fujdorog, ha egy kutyus megnyalja őket, de én egyenesen imádom! Simán hagyom, hogy végig csutakolják az arcom a nyelvükkel (van szappan, meg lehet mosni), és én is előszeretettel puszilgatom meg őket. Viktor az ilyen esetek után, még mosakodás után is több méter távolságot tart tőlem :P
7. Egy hős vagyok, hogy ismét kitöltöttem ezt a feladványt! :D
Na hát ennyi lenne mára, zárul Szilvi mókatára. A borzasztóan béna poénjaim a fáradtságnak tudhatók be, meg a vasárnapi traumának, miszerint holnap ismét egy dolgos hét vár rám...
A legközelebbi viszont olvasásig legyetek jók és vidámak, no meg szobatiszták!
1. Iszonyodom attól, ha egy nő kifesti a lábkörmeit. Tudom-tudom, most mindenki hátrahőkölt döbbenetében, de ez van, én valamiért undorítónak találom... Mert a lábunk... hát az láb :D Oda nem való lakk. Nem tudom megmagyarázni nektek ezt a fura fóbiát, de akárhányszor meglátok egy lakkozott lábkörmű nőt, bukfencezik egyet a gyomrom. A magam részéről csak akkor nyúlok a lábamhoz, ha nagyon muszáj, pl. a havi körömvágásom alkalmával, de amúgy elkerülöm a vele való érintkezést. Amúgy is messze van, mit foglalkozzak vele? :D
2. Sokkal könnyebben ráérzek a bonyolult ételek főzésére, mint az egyszerűbbekére. Életem egyik legelső konyhaművészeti remeke a Wellington bélszín volt, amit mondhatni tökéletesre sikerült csinálnom, ezzel szemben évekig nem tudtam rizst főzni, vagy éppen főzeléket. Szerencsére azóta ezekkel sincs problémám, de annyira röhejes, hogy ennyire Rák vagyok, én még ezt is fordítva csinálom :P
3. Veszettül imádom a velőt :D Kiskoromban édesanyám gyakran főzött egész tyúkból levest és a fejét is benne hagyta nekem a levesben, hogy aztán én szépen kiszopogathassam belőle a velőt :P Ó, istenek, az a mennyei íz! Érdekes, mikor a legtöbb ismerősömnek mesélek erről, mindegyik undorodva húzódik hátrébb tőlem, pedig a velő nagyon finom! Kérdezzétek csak meg Hannibál Lectert!
4. Minden vágyam, hogy egyszer sikerüljön beszereznem magamnak egy dugig glitteres bakancsot. Komolyan. Régen a Humanic kirakatában láttam meg a fent említett szépséget, és szinte könyörögtem Viktornak, hogy vegye meg nekem. De a férfi szíve kőből van, én mondom nektek. Én, akit elhurcoltak a kirakat elől és aki hiába borult férje lábai elé, nem kapott bakancsot. Na de majd egyszer...
5. A legtöbb nővel ellentétben kicsit sem tud megmozgatni Johnny Depp. Én nem tudom miért van úgy oda mindenki érte, nekem egyáltalán nem a zsánerem, mint férfi, de színészként nagyon kedvelem.
6. Egyáltalán nem zavar, ha egy kutya a maga sajátos módján ad nekem puszit. A legtöbb ember fujdorog, ha egy kutyus megnyalja őket, de én egyenesen imádom! Simán hagyom, hogy végig csutakolják az arcom a nyelvükkel (van szappan, meg lehet mosni), és én is előszeretettel puszilgatom meg őket. Viktor az ilyen esetek után, még mosakodás után is több méter távolságot tart tőlem :P
7. Egy hős vagyok, hogy ismét kitöltöttem ezt a feladványt! :D
Na hát ennyi lenne mára, zárul Szilvi mókatára. A borzasztóan béna poénjaim a fáradtságnak tudhatók be, meg a vasárnapi traumának, miszerint holnap ismét egy dolgos hét vár rám...
A legközelebbi viszont olvasásig legyetek jók és vidámak, no meg szobatiszták!
