2017. február 19., vasárnap

Hello, it's me



Sziasztok!

Több, mint egy hónap hallgatás után ismét itt vagyok, bizony :) Jó érzés újra klaviatúrát ragadni, bár nem tagadom, hogy kicsit sem bánkódom a hosszas kimaradás miatt. Nem azért, mert így terveztem, vagy mert jól esett mellőzni a blogolást, hanem mert olyan sűrű heteim voltak, hogy tényleg csak hálni járt belém a lélek. Azért nem bánkódom, mert szükségem volt a feltöltődésre, úgy meg nem szeretek írni, hogy fásultságomban lefejelem a billentyűzetet. Megvártam, míg lecsengenek a kemény idők és most ismét itt vagyok, frissen, üdén (ez itt az irónia helye) :P
Rengeteg, de tényleg reeeeengeteg mindent történt velem az elmúlt időkben, most röviden ezekről szeretnék mesélni. Talán felsorolva nem tűnik majd olyan soknak, de nekem valamiért nagyon keménynek tűntek ezek a hetek. Az energia tartalékaim eléggé megcsappantak, szabályosan éreztem, hogy lemerül bennem az elem és csak azokra a dolgokra van energiám, amiket előzőlegesen bevállaltam, így a blog most picit háttérbe szorult. A munkahelyemen lecsengtek a nagy tennivalók, táncos fronton is most lesz egy kis pihim, szóval szeretnék visszatérni a blog szférába.

Nézzük csak mi is történt velem ezidáig.
A munkahelyi dolgok azért voltak húzósak, mert készültünk a farsangra. Nálunk ez minden évben nagy banzáj, idén pedig három produkcióban is közreműködtem a gyerekekkel. Tavaly erre nem volt példa, idén viszont sógorostul jött minden, de nagyon élveztem :) Két osztállyal csináltunk egy közös táncot a Singing in the rain-re, ezt én koreografáltam és tanítottam be, nagyon élveztem :) Ügyesek voltak a gyerekek és igazán türelmesek is, mert mindig szó nélkül jöttek próbálni még akkor is, mikor már unalomig ismételtük a lépéseket. Nagyon boldog voltam, hogy együtt táncolhattam velük, és a visszajelzések is azt mutatták, hogy megérte ennyit készülni. Végül másodikok lettünk a farsangi vetélkedőn ezzel a táncunkkal, szóval irtó büszke voltam a kicsikre ^^

Ezen kívül a tánc szakkörben is felléptem, ahol egy hip-hop ihletésű táncot mutattunk be a felső tagozatosokkal. A poén az egészben az volt, hogy a fiúkkal táncoltam, így nekem is fiúvá kellett válnom. Volt körszakállam, borostám, fuxom, baseball sapkám, abszolút átszellemültem :P Persze a gyerekek teli szájjal nevettek rajtam, de mi másról is szólna a farsang, ha nem arról, hogy a felnőttek hülyét csinálnak magukból a gyerekek kedvéért? :P Minden esetre ezt is nagyon élveztem, ügyesen lenyomtuk a táncot, utána pedig átszellemülten bohóckodtunk a kollégákkal és gyerekekkel egyaránt.
Aztán a farsang napján beszerveztek az alsósok táncába is, szóval oda is gyorsan beálltam :P

Hastánc fronton is voltak ám események. Némelyik még novemberre nyúlik vissza, de akkor valamiért nem meséltem róla, úgyhogy most pótolok mindent.

Szóval novemberben volt egy jótékonysági fellépésem, ahol egy olyan óvodát támogattunk, ahová csupa hátrányos helyzetű gyermek jár. Talán szakmai ártalom, de ha már gyerekekkel foglalkozok a hétköznapokon is, úgy éreztem szívügyem ebben is részt venni és jelentkeztem fellépőnek. Kivételesen nem arclerobbantós táncot terveztem vinni, inkább valami misztikusat, de könnyedet. Eivor Í Tokuni című száma régóta nagy kedvencem, szerintem ennek a nőnek zseniális és különleges hangja van, így végül erre a nótára táncoltam. Általában utolsó pillanatban dobom össze a koreóimat, de ez annyira megihletett, hogy elég hamar elkészültem vele. Kicsit sámános hangulatú dolgot képzeltem el sok modern mozdulattal, és a végeredmény egész jó is lett, én legalábbis elégedett voltam vele. Hoztam néhány fotót az estéről és videót is a táncomról:










A videón az én táncom 1:15:45-től kezdődik, de javaslom, hogy nézzétek meg a többi előadót is, remek táncokat láthattunk aznap este :)


Ugyanezt a koreót eltáncoltam még Tóth Réka Anna egyik estjén is, ami egy családias hangulatú előadás volt. Erről nincsenek fotóim, de itt is nagyon jól éreztem magam :) 

Aztán január elején volt a David Bowie emlékest is, amire szintén jelentkeztem fellépőnek. A No Control-ra táncoltam és bevallom, ez volt táncos pályafutásom eddigi legnehezebb kihívása. Ahhoz vagyok hozzászokva, hogy kemény, ütemes, ritmusos zenékre táncolok, na de amikor egy igazán elvont művészlélek muzsikáját kell átültetni hastáncba, na az igazi kihívás. Bevallom, szenvedtem is a koreóval rendesen. Persze utolsó percig húztam-halasztottam, így nem volt időm rendesen kigyakorolni, ami végül meg is látszott az előadásomon. Kétszer is lefagytam tánc közben - konkrétan kikapcsolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Az eleje még rendesen ment a koreónak, aztán jött egy rész, amivel az otthoni gyakorlásaim során is rendesen küzdöttem, élesben pedig szépen belesültem. Jöttek a sablon mozdulatok, mondván valamit csak táncikáljak már, aztán visszataláltam a koreóhoz. Néhány ütemmel később azonban megint elvesztem... Van már ugyan színpadi tapasztalatom, de az ilyen lefagyás újdonság volt számomra, sosem tapasztaltam ilyesmit. Mégis mit csináljak? Tekeregjek random, hogy ne csak ott álljak, mint egy birka, vagy imprózzak valamit, ahonnan esélyem sincs visszatalálni a koreómhoz? Végül tekeregtem, hogy aztán az utolsó néhány ütemre ismét visszataláljak. Mit ne mondjak, nem ez volt életem legsikerebb fellépése, nem is voltam büszke magamra. Jó tanuló pénz volt, akkor megfogadtam, hogy többé egyetlen táncot sem hagyok az utolsó pillanatra. 

És a legutolsó táncos élményem ismét Tóth Rékához kötődik, ugyanis megrendezte a szokásos táncszínházi előadását, mely a Rituálé címet viselte. Imádtam a témát, mágia, boszorkányság, misztikum! Remek lehetőségek voltak, amiket el lehetett táncolni, pl. megelevenedett a boszorkányégetés, a főnixek, a succubusok, a démonok, a karma, az élet fája, csupa spirituális dolog. Én voodoo papnőként léptem színpadra, és azt kell mondjam, ez a fellépésem is nagy kihívásnak bizonyult. Mikor felötlött bennem a téma nem gondoltam arra, hogy erre nem hozhatom a tőlem jól ismert táncot és hangulatot, valami egészen mást kell mutatnom. Bele kellett csempésznem az igazi voodoo hangulatot, az afrikai hatást, a New Orleans-i ágazatot, meg kellett értenem ennek a vallásnak a hátterét ahhoz, hogy megfelelően színpadra tudjam vinni. Rengeteg ragga táncos videót néztem és igyekeztem leutánozni a mozdulatokat. Szerencsére a kosztümömmel sok teendő nem volt, a nadrág és a felső a novemberi fellépésemből pont jó volt hozzá, ahhoz már csak egy felső ruházatot varrattam, na de a kiegészítők... Szerettem volna cilindert. Láttam néhány videót a youtube-on, hogy miként lehet jóga matracból cilindert csinálni, de annyira nem volt hozzá türelmem, hogy hagytam a fenébe :D Végül a meglévő kalapjaim egyikét turbóztam fel, elég jóra sikerült szerencsére. Tollakat, koponyákat, egyéb apróságokat ragasztottam rá, közben pedig rendesen anyáztam, mert a ragasztópisztoly és én nem vagyunk jó barátságban :P Volt egy botom is, amire a maradék csontokat és tollakat kötözgettem, összhatásában nagyon ütős kis összeállítás lett. 

Eljött a fellépés napja, úgy éreztem teljesen fel vagyok készülve, itt már nem lesz semmi baj. Kimentem elpróbálni a táncomat, ahol egy kellemetlen dologgal szembesültem - az otthon kigyakorolt bot-letétel ennél a nagy színpadnál nem egészen úgy jön ki, ahogy elterveztem. Míg otthon pont a szoba elejére került a bot (s így volt helyem táncolni), a helszínen kb. a színpad közepére került, így tánc közben folyamatosan át kellett ugrálnom rajta... Bele is sültem a próbán a táncba, mert folyamatosan azt néztem, hogy tudom kerülgetni az a kib... khm, nyavalyás botot. Pedig már a próbán is nyomták nekem a többiek a zaghareet-et, olyan jó volt hallani, erre a felénél lefagytam. El tudtam volna süllyedni szégyenemben. Azt gondoltam, hogy velem ez nem történhet meg megint. A Bowie est is olyan kellemetlenül jött ki számomra, de itt, nagy színpadon nem fagyhatok le. Így aztán a backstage-ben folyamatosan nyomattam a koreómat, próbáltam átvariálni úgy, hogy a bot a színpad elejére kerüljön. Kicsit meg is változott, de mikor eljött az én időm sikerült a színpad elejére letenni a botot... és akkor leesett a kalapom XD Komolyan nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik velem! :D Ha nem a bottal szerencsétlenkedek, akkor a kalapom hullik le a fejemről, fantasztikus. Na de lélekjelenlét meg volt, gyorsan visszacsaptam a fejemre, ennek következtében az összes hajam az arcomba tódult, így úgy néztem ki, mint Samara a Körből. Csináltam tök jó koponya sminket is, hát abból egy darabig nem sok látszott. Mikor végre eldobhattam a kalapot kisöpörtem a hajamat az arcomból és végre felszabadultan táncolhattam. Megint jött a zaghareet (ez afféle biztatás a törzsi hastáncban, elismerés a többi táncostól, hihetetlenül fel tudja spanolni az embert), én nyomtam a ragga fúziót, és igen, sikeresen eltáncoltam a koreómat. A kis gikszer ellenére büszke voltam magamra, jól sikerült a fellépés, utána pedig annyi, de annyi elismerő bókot kaptam a többi táncostól, hogy azt hittem mentem szárnyakat növesztek :) Még a meghívott külföldi előadóval is szóba elegyedtem, aki már a tavalyi ördöghalas produkciómat is imádta, leírhatatlanul jó érzés volt ennyi kedves bókot kapni :) Na de elég a szócséplésből, hoztam nektek erről is képeket. Videó még sajnos nincs, de ha lesz mindenképpen megosztom veletek.







Néhány telefonos kép









Amúgy kicsit sajnálom, hogy nem készültek rólam "mozgalmasabb" fotók, pedig elég extra mozdulatokat csempésztem a táncomba, de úgy látszik azokat nem sikerült lencsevégre kapni. Oda se neki, majd ha lesz videó lehet látni mindent :) Nagyon élveztem a fellépést, iszonyat jó volt a hangulat megint, és alig várom, hogy ismét együtt táncolhassak a haza törzsis közösséggel :)

Ja, amúgy mostanában felcsaptam cikkírónak is. A Törzsi Szelence nevű oldalon jelent meg néhány cikkem és hamarosan írok majd oda újat, pont a Rituálés előadásról. Jól esik, hogy ilyen téren is részese lehetek a hazai törzsi szférának, úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család :) Aki érdeklődik a törzsi hastánc iránt, annak szívből ajánlom, hogy böngéssze át az oldalt, biztos fog találni kedvére való dolgokat - sok-sok háttérinfó, események, cikkek találhatók az oldalon tele érdekességekkel. Aki pedig nem ismeri még ezt a táncműfajt, annak pont ezért ajánlom az oldal nézegetését :P

No azt hiszem mostanra befejezem a szócséplést. Aki volt akkora hős és végig olvasta mindezt, annak jár egy piros pont. Hamarosan ismét jelentkezem, szépen visszaszállingóznak a megszokott bejegyzések a blogra, addigis mindenkinek szép napokat kívánok! :)

10 megjegyzés:

  1. Jó volt végigolvasni, nagyon szép, amit írtál a gyerekekről - én nem igazán tudok mit kezdeni a gyerekekkel, és nincs igazán türelmem se, de nagyon becsülöm az ilyesmit, és hát a barátom is gyerekeket tanít, na mindegy, szóval kevés szebb dolog van, mint gyerekeket tanítani, még ha én soha nem is fogom ezt csinálni.

    A táncos dolgaidat is jó olvasgatni, habár én sajna utálok táncolni, de a kosztümeidet, azokat őszintén értékelem. Egy picit el is gondolkoztam, miért utálok annyira táncolni, már attól eltekintve, hogy a mozgáskultúrám nagy-nagy nulla, de az óvodai néptáncot se szerettem igazán, amikor ötödikben meg valami hiphopra irattak be, na azt szívből utáltam. Ott azt hiszem, a zene is nagy faktor volt, de a társaság se volt jó. De nem a szereplésről van szó, mert szinjátszós is voltam, azt meg szerettem, szóval ki tudja?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a beszámoló ^^ Én nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni, még ha sokszor nem is könnyű, de ez az a hivatás, amit a magaménak érzek :)
      Egyébként anno álmomban nem gondoltam volna, hogy nekem a tánc ilyen nagy szerepet fog játszani az életemben. Én is népi táncoltam, de nem igazán szerettem, aztán tini koromban jött a tribal fusion kattanás és nem tudtam nem beleszeretni. Akkor azt gondoltam, hogy majd a négy fal között eltáncikálok a saját magam szórakoztatására, aztán felbátorodtam és minden negatívum ellenére folytattam. Nem tudom pontosan mi hajtott előre, talán az önkifejezés, meg az, hogy megmutassam, plus size méretekkel is lehet szépen táncolni :) Egyébként én is színjátszóztam régen, és pont ez a jó ebben a táncműfajban, hogy egy kis színészkedést is bele tudok csempészni :) Szerintem neked is érdemes lenne kipróbálnod valamilyen táncot, amit közel érzel magadhoz, mert sokszor csak kezdő löket kell, bátorítás és kiderül az emberről, hogy tök ügyes és még élvezi is amit csinál ^^

      Törlés
  2. Ajha, ez aztán tényleg mozgalmas időszak volt! Gratulálok a sikerekhez, és a koponyás smink már maga is megérne külön bejegyzést, nem semmi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valóban eseménydús volt, de nagyon élveztem :) Mondjuk közben volt pár betegségem is, azok kimaradhattak volna :P
      Köszönöm a kedves elismerést, jól esik ezt olvasni mind a tánc, mind a smink kapcsán :)

      Törlés
  3. De jó hallani felőled :)

    Örülök, hogy minden oké és "csak" elfoglalt voltál. Már nagyon vártam, milyen táncos élményekről számolsz be :) örülök, hogy eszerint szépen haladsz előre önállóan, igazán inspiráló. És fantasztikusan nézel ki a képeken :)
    A lefagyás miatt nem kell szégyenkezned - komolyan mondom, bárkivel előfordul, és még csak az sem kell hozzá, hogy friss legyen a tánc. A hétvégén velem is előfordult, a legstabilabb koreó közben, el sem akartam hinni, annyira kínos érzés :/ engem Bogi azzal vigasztalt, hogy ilyenek egyszerűen kellenek, mert bármikor előfordulhat, hogy ront az ember (dekoncentrált az ember, elvonja valami a figyelmét, lefagy stb), és ezt meg kell tanulni kezelni, sajnos hozzátartozik. Valószínűleg a random tekergés jó megoldás, még nem volt érkezésem a videóhoz, de amilyen az előadásmódod általában, a közönségnek talán fel sem tűnt :) Tudom, hogy még ezek tudatában is szörnyű érzés és az ember úgy érzi, hogy nem ér fel a saját mércéjéhez, de ha sikerül kicsit elengedni, az nagyon jó érzés :) a hétvégén bennem is az tartotta a lelket, hogy sikerült elhessegetni a gondolataimat és képes voltam magabiztosan visszamenni a színpadra a következő táncra, kicsit mintha legyőztem volna magam.

    Jaj, láttam a neved a Szelencében ^^ annyira jó kezdeményezés szerintem is, tök jó, hogy a része vagy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jó tudni, hogy van, aki még erre téved :)
      Igen, tánc terén most elég mozgalmas időszakom volt, nagyon szerettem, de most jól esik egy kis pihi.
      Hát ez a lefagyás nagyon kellemetlen volt nekem is, először tapasztaltam ilyet, de jó tanuló pénz volt. Legalább improvizáltam valamit ott közben :D Mondjuk a videón, amin táncolok pont az a koreó van, amit szépen letáncoltam, a lefagyósról nincs vidi, de nem is bánom, nem szívesen mutogatnám. Eleve nagyon nehéz volt arra a zenére táncolnom (még ha imádom is Bowie-t), későn lettem kész az egésszel, szóval jobb túllenni rajta kompromittáló megörökítések nélkül. Biztos lesz még ilyen nálam is, hogy lefagyok, ezer oka lehet az ilyennek. Akkor és ott nagyon bánkódtam, mert nem ez jellemző rám, de utána ott volt a sikeres voodoo-s fellépés, ami kicsit helyrebillentette a lelki békémet (még a bakik ellenére is). Biztos vagyok benne, hogy te is ügyesen kezelted a lefagyós helyzetedet, a csoporttársakról mindig lehet lesni, én legalábbis anno csokat lestem a többiekről, ha valamiben bizonytalan voltam :P
      Köszi, örülök, hogy olvasod a Szelencét, nagyon szeretem én is és külön öröm, hogy írhatok oda cikkeket :)

      Törlés
  4. Szuper, hogy megint lehet olvasni téged :) Én is örülök, az elmúlt időszak sikereinek :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olyan jó olvasni, hogy örültök nekem, már ezért megérte megírni ezt a beszámolót :) A későbbiekben igyekszem kicsit aktívabb lenni :P

      Törlés
  5. Jujjj azok a fotók annyira szépek! *.*
    Nagyon örülök Neked, épp mostanában gondoltam rá, hogy írok és érdeklődöm merre vagy és mi jót csinálsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, ha tetszenek ^^
      Most már igyekszem kicsit rendszeresíteni a blogos aktivitásomat, mert nem szeretném, hogy eltűnjön a süllyesztőben ez az egész, csak le kellett tudnom ezt a mozgalmas időszakot. De nagyon kedves tőled, hogy érdeklődsz felőlem, jól esik ezt tudni ^^

      Törlés