2016. január 14., csütörtök

Lemmy, Bowie, Rickman

Az elmúlt napokban/hetekben ismét szegényebb lett a világ néhány művésszel, én pedig nem tudok szó nélkül elmenni emellett. A metal keresztapja, a Koboldkirály és Piton professzor is örökre távozott közülünk. Most kezdem azt érezni, hogy a régi nagy öregek, akik még valódi értékeket tettek le az asztalra szép lassan elmennek, s a helyükön nem marad más, csak az üresség, amit maguk után hagynak. Furán érzem magam, kicsit úgy, mint aki elveszett és nem találja a helyét. Olyan gyorsan és hirtelen történtek ezek a dolgok, hogy felfogni sem volt időm. Annyit tudok csak, hogy Motörhead-et kell hallgatnom, táncolnom kell az As the world falls down-ra, és meg kell néznem az Értelem és érzelmet.


11 megjegyzés:

  1. Komolyan félek, hogy kik következnek ezután...amúgy mindenféle összeesküvéselmélet nélkül is érdekes, hogy Bowie és Alan Rickman mindketten 69 évesek voltak és rákban haltak meg, Lemmy is épphogy 70 éves lett és szintén rákos...olyan lesz ez lassan, mint a 27-esek klubja. Pont a napokban mondtam az egyik ismerősömnek, hogy ijesztően kevés olyan zenekart tudnék mondani, akik kevesebb, mint 20-25 éve léteznek és azt tudnám rájuk mondani, hogy igen, ez valami. (Nyilván én főként indie meg alternatív kategóriában gondolkodom, máshol nem kizárt, hogy vannak ilyenek.)
    Én David Bowie-n nőttem fel, anya egyik kedvenc énekese volt, az öccse pedig egyenesen fanatikus, mindene volt az az ember, ehhez mérten napok óta sokkban és teljesen maga alatt van - és egy bőven a harmincas éveiben járó felnőtt férfiről van szó. Anya mondta, hogy ő azért ezt kicsit túlzásnak érzi, mire mondtam, hogy ne féljen, ha mondjuk Chris Martin halt volna meg, én is pontosan ugyanígy lennék. Mindig úgy érzem egyébként magam, mint egy anyáék korabeli negyvenes, nekem az igazi zene a U2, Pink Floyd, The Cure, mert ezeket ismerem gyerekkorom óta. Ha megemlítem a legtöbb velem egyidős barátomnak az R.E.M-et, csak néznek rám, hogy miről beszélek...:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a 69-70-es szám nekünk is megfordult a fejünkben ilyen jelleggel, mert nem hiszünk a véletlenekben. Szóval azért nagyon különös a dolog. Én mondjuk ezeket a minőségibb zenéket kamasz korom körül kezdtem megismerni és megszeretni, de attól még ugyanúgy fáj, mintha ezeken nőttem volna fel. Alan Rickman esete pl. különösen elszomorító számomra, komolyan nem tudom elhinni, hogy már nincs köztünk :( Christopher Lee-nél is hasonlót éreztem, pedig ő azért nagyon hosszú életet megélt.

      Törlés
  2. És ma reggel jött a hír hogy C.Dion férje is meghalt rákban. Azt mondták hogy 2016-ban sok végre számíthatunk. De én nem így értelmeztem...ijesztő. Nyugodjanak békében ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemrég olvastam, hogy Wayne Static (Stati-X) felesége is öngyilkos lett. Tekintve, hogy pornó színésznő volt a nő, meg mégis Wayne felesége, számomra ez is szomorú hírértékkel bír :(

      Törlés
    2. Igen, olvastam Dion férjéről is, nagyon elszomorító :( Mondjuk ő már régóta küzdött a rákkal és írták, hogy várható a halála, de attól még nem lesz kevésbé döbbenetes.

      Törlés
    3. Wayne static feleségéről pedig nem tudtam, ez már tényleg borzalmas :( Már Wayne halála is kiakasztott, most meg ez is...

      Törlés
  3. Ez a baj ,hogy mindegyik nagy ember kiöregszik előbb utóbb és ahogy mondod,nem marad más utánuk csak az üresség. Én is kb. ezt érzem napok óta. Nem volt elég szar a tavalyi év, ez is kezdődjön csak rossz dolgokkal. Nagyon kiborított a dolog,mert Alant én nagyon nagyon szerettem ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pontosan így vagyok ezzel én is, Alan halálát képtelen voltam még feldolgozni. Akárhányszor nézem majd a filmjeit, tuti el fogok szomorodni, és persze a Labirintust sem fogom tudni már úgy megnézni, hogy ne szorulna össze a szívem Bowie miatt :(

      Törlés
  4. Alan kamaszkorom legnagyobb kedvence -sőt, most is és örökre is- volt, és el nem tudom mondani, hogy mit érzek most. Ahogy te is írod, borzasztóan üres vagyok belülről, legszívesebben csak ülnék és bőgnék, de nem tudok. A könnyeim elfogytak, csak az a tátongó űr van a mellkasomon. Soha többet nem tudom már úgy végignézni a HP filmeket, a Parfümüt, az Értelem és Érzelmet és még megannyi csodálatos filmet, amiben ez a remek ember maradandót alkotott. Világ életemben mélyreható tiszteletem volt iránta, az alázatossága, kedvessége, hangja, sármja, tehetsége senkihez sem fogható volt. Nyugodjon békében :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek mindazzal, amit leírtál. Zseniális művész volt, egyedi és utánozhatatlan.

      Törlés
  5. Borzasztó tényleg.
    Annyira hirtelen történtek ezek, egyik pillanatban még jó dolgok történtek, aztán csak bámultam magam elé, hogy ez nem lehet.
    Alan Rickman halála rázott meg a legjobban, sokáig sírdogáltam miatta itthon. Még mindig hihetetlen számomra.

    VálaszTörlés