Szünet

Sziasztok!

Régóta érlelődött bennem az elhatározás, de most eljutottam odáig, hogy egy kis időre szüneteltetem a blogot. Több, mint 5 éve vezetem és írom folyamatosan, azt hiszem egy kis pihenő rám fog férni. Igyekeztem a blogon nem érzékeltetni, de az életem most elég zűrös, nehézkes szakaszában van és így szinte nyűgnek érzem az írást. Márpedig ha az ember nem csinálja szívvel-lélekkel a dolgait, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy valamiben változtatni kell. Persze a blog ettől még nem fog megszűnni, csupán bizonytalan ideig inaktív leszek. Hogy ez mennyi idő lesz, fogalmam sincs - talán hetek, hónapok, akár egy fél év is, ahogy jónak érzem. Szeretném kicsit összeszedni magam minden téren, olyasmikre figyelmet és időt fordítani, amikre régóta nem tettem és ami a legfontosabb, szeretnék kicsit pihenni, hogy utána újult erővel, energiával feltöltődve tudjam tovább vezetni a blogot. Természetesen azért olvasgatni továbbra is fogom mások oldalait és az elmaradt kommentekre is válaszolni fogok, csupán bejegyzések terén lesz most csönd nálam. Néha ilyen is kell :)

Köszönöm szépen a megértéseteket!
Legyen szép napotok! :)

Elhasznált termékek - 9.

Sziasztok!

A mai bejegyzésben ismét néhány kiürült flakon kerül bemutatásra, meg persze a róluk alkotott véleményem. Még decemberben gyűlt össze ez a mennyiség, azóta pedig már egy másik zacskóban gyűjtögetem az újabb adagot. Nézzük is miket sikerült legutóbb elhasználnom:

Balról jobbra haladva:

- Yves Rocher citrom és bazsalikom tusfürdő: még anno beleszerettem az illatába, annyira friss és üde volt. Amúgy is jobban kedvelem a fanyar illatokat, mint az édeseket, így ez nagy telitalálat volt nálam. Igaz, a nagy kiszerelés miatt a vége felé már kissé untam az illatát, de ha újra lehetne kapni, nyáron szívesen beruháznék rá még egyszer.

- Avon Planet Spa olivabogyós hajpakolás: az Avon hajpakolásai közül kizárólag a shea vajasat szoktam használni, ezt pedig csak azért rendeltem meg, mert a nagy kedvencem akkor éppen nem volt kapható. Igazából semmi probléma nem volt vele, remekül tette a dolgát, táplálta, könnyen fésülhetővé és selymessé tette a hajamat, az illata talán kissé karcos volt. Ezt leszámítva remek kis hajpakolás, szívesen fogok visszatérni hozzá, ha a shea vajas éppen nem lesz kapható.

- Balea Banana Dream tusfürdő: elég rég használtam már ezt a tusfürdőt, így az illata nincs teljesen előttem, de emlékeim szerint nem volt tolakodóan édes banán illata. Szerettem vele fürödni, nem szárított, jó illata volt, de a végére ezt is meguntam kissé. Talán az lehetett a baj, hogy tél elején használtam, holott ez kifejezetten nyári illat (és még csomó nyári illatú tusfürdő lapul a fiókomban). Viszont összességében remek kis termék volt, alapjáraton nagyon kedvelem a Balea tusfürdőit, így szívesen veszek tőlük bármit újra. Ezt mondjuk nem valószínű, hogy fogom még látni a drogériák polcain, de örömmel próbálok ki tőlük majd más illatokat is.

- Balea száraz samponok: én mnidig ezt a fajtát szoktam használni és maximálisan meg vagyok vele elégedve. A frissítő hatása remek, a gyorsan zsírosodó hajamból is egész vállalhatót tud varázsolni, és az illatát is nagyon szeretem. Nem tudnám leírni, de kissé parfümös, mégis púderes, ugyanakkor fanyar is. Folyamatosan újraveszem, nektek is jó szívvel ajánlom.

- Nivea Invisible fújós dezodor: nagyon megkedveltem a Nivea dezodoráló termékeit, ha tehetem csak ezt vásárolom. Igaz, most épp Dove-okat használok, de leginkább azért, mert ajándékba kaptam őket. Ha azok elfogynak biztos ezt veszem újra, mert jól teszi a dolgát, nem hagy foltot a ruháimon és még az illata is kellemes.

- Himalaya Herbals Neem maszk: hatalmas szenzáció volt ez a termék anno és én is rögtön megkedveltem. Jó darabig élveztem a használatát, hiszen remekül tisztította az arcomat, de aztán egy időben elkezdtem megunni, hogy folyton pacsmagolnom kell vele és hogy aztán még le is kell mosni. Így végül mikor elhasználtam nem vettem újra, bár ennek az is az oka, hogy a bőröm általában jó állapotban szokott lenni, így nincs szükségem ilyen erős tisztításra. Néha felteszek egy mitesszertapaszt (annak a leszedését pl. rettentően élvezem :P) és ezzel le van tudva az orrom, mint problémás terület. Ettől függetlenül nagyon tudom ajánlani mitesszerekkel küzdők számára, mert remek kis termék.

- Ebelin vattakorongok: csak mert jók, ezen nincs mit ragozni. Folyton újraveszem.

- Hajfestékhez járó balzsam: mert ezek a legjobb balzsamok, tényleg kár, hogy ezekből nem csinálnak nagyobb kiszerelést. Én tuti feltankolnék belőlük.

- Nivea Pure and Natural aloe verás kenős dezodor: leírhatatlanul imádtam ennek a dezodornak az illatát. Olyan tiszta és friss, élénkítő és mégis virágos volt, hogy reggelente percekig szagolgattam :P Persze a hatása is remek volt, nálam teljesen jól bevált. Szerettem volna újravenni, de mivel ajándékba kaptam Dove termékeket, így most azok vannak használatban, de aztán vissza szeretnék térni a Niveához. Nem valószínű, hogy ilyen illatban fogok még találni, mert ezt is elég rég vettem, de valami hasonlónak örülnék.

- Fructis hajolaj: szintén állandó szereplője a hajápolási rutinomnak, folyamatosan újraveszem. Csodásan selymes, könnyen fésülhető és táplált lesz tőle a hajam, ráadásul a száraz hajvégeimet is nagyon szépen rendbe rakja.

- Fructis Densify sampon és balzsam: régóta használom ezt a fajta Fructis termékcsaládot és nagyon meg vagyok velük elégedve. Dúsabb hatást ígérnek, amit nálam be is váltanak, bár fenékig érő hajnál nincs az a sampon, ami 2-3 nap elteltével is dús hatást tudna biztosítani. Viszont hajmosás után érezhetően teltebb tapintású a hajam, másnap pedig még mindig érzem a hatását. Nem világmegváltó termék, de nekem bevált, így azóta is ezeket veszem újra.

- Naturia testradír feketeribizli illatban: remek testradírokat csinál a Naturia, eddig több illatot is próbáltam már és minddel meg voltam elégedve. Ennek a ribizlisnek kissé fanyar aromája volt ugyan, de nekem nagyon bejött, a radírozó hatása pedig verhetetlen. Aki szereti az alapos, erős radírozó hatással bíró termékeket, azoknak ezt ajánlom.

- Astor Big Boom szempillaspirál: az örök kedvenc spirálom. Még nem találtam ennél jobbat, ez ugyanis remekül dúsít, hosszabbít és szét is választja a pillákat, nincs pókláb hatás. Igaz, ez a termék is jobbá válik, ha kissé besűrűsödik, de ezt leszámítva számomra tökéletes. Újra is vettem és újra is fogom.

- Max Factor színezett ajakápoló: anno még nyertem ezt a terméket, és emlékszem mennyire be voltam zsongva tőle. Nagyon szép, erőteljes piros színt adott az ajkaimnak, így simán elmehetett volna akár egy gyengébb fedésű rúzsnak is, a hidratáló hatása viszont nem volt túl jó. Viaszos réteget képzett a bőrön, nem szívódott be, így nem lettünk barátok. Végül úgy használtam el, hogy az iskolai mikulás ünnepségen ezzel varázsoltam pírt a gyerekek arcára :P

- Yankee Candle Aloe Water: jaj, nagyon imádtam ezt az illatot! Mostanában megkedveltem a tiszta, friss, üde illatokat, így ez is nagy kedvencem volt. Nem tudom egészen pontosan körülírni az aromáját, de olyan, mint mikor a tavaszi reggeleken kiszimatolsz a levegőbe és érzed a friss harmatot a füvön. Tavasszal lehet újravásárolom, hacsak nem leszek kíváncsi más, ki nem próbált illatokra.

- Yankee Candle Gingerbread Maple: fogalmam sem volt mire számítsak ennél az illatnál, mert fólián keresztül semmi mézeskalács illatot nem éreztem. Nem is ez volt a fő illatjegye, inkább csak átsejlett az aromája, viszont a juharral és a sütemények édes párájával keveredve az egyik legfinomabb illatot alkották, amit valaha szimatoltam. Téli időszakra tökéletes, lehet újra is veszem, ha még később kapható lesz.

- Yankee Candle Red Apple Wreath: a legnagyobb kedvenc karácsonyi illatom volt ez az illat. Egyszerűen akkora telitalálat volt, hogy szinte azonnal elégettem volna az egészet, de inkább beosztottam, hogy minél tovább érezhessem a zamatát. Lédús, édes-fanyar almaillat keveredve a fenyőgyanta tiszta aromájával, mennyei.

- Yankee Candle Ginger Dusk: féltem ettől az illattól, mert fólián keresztül eléggé erős volt, de égetés után ráeszméltem mennyire kellemes és finoman egzotikus az aromája. Nem tolakodóan gyömbéres, inkább csak kellemesen fűszeres. 1000%, hogy újravásárolom, mert nagyon megnyugtató az illata.

- Yankee Candle Fluffy Towels: egy tiszta, ózonos illat, mely a frissen mosott ruhák karakteres, mégis melengető aromáját tárja elénk. Nekem nagyon tetszett, kellemes, kissé csípős illata volt, bár nem estem szerelembe, így újra nem fogom venni.

- Balea grapefruitos sminklemosó kendő: sok jót olvastam erről a termékről, melyet amúgy ajándékba kaptam, de sajnos nálam nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az első 1-2 használatnál még rendben volt, de aztán rettenetesen csípte a szememet, így csak az arcom tisztítására használtam. Ezután az arcbőrömet szárította ki veszettül, így nagyon örültem, mikor elfogyott és nem is vettem újra. 

- Astor Already dry (zöld címkés) fedőlakk: nálam ez a kedvenc, már 3-4 üvegcsét elhasználtam belőle. Pár másodperc alatt betonkeményre szárad, az ecsete nagyon jól kezelhető, a kupak kézreáll, nekem más kívánságom nincs egy fedőlakk felé. Újravettem és fogom is a későbbiekben.

- Ebelin szivacsos körömlakklemosó: ő is állandó résztvevője ezeknek a bejegyzéseknek, mivel nagy hasznát veszem. Jóval könnyebbé teszi a lakkok lemosását, főleg a homok és csillámos lakkoknál áldom a meglétét. Két hátránya van, az egyik, hogy hamar tönkremegy a benne lévő szivacs, emiatt gyakori újravásárlásra szorul, illetve eléggé szárítja a bőrömet, de elnézem ezeket neki, mivel sokat segít a makacs lakkok eltávolításában. Már újra is vettem.

Használtatok valamit a fenti termékek közül?

Mi a véleményetek róluk?

Telefon(tosság)

A technika kétség kívül nagyobb teret hódít, mint valaha. Egyre több készülék szolgálja a kényelmünket, egyre több eszköz van a mindennapos dolgaink megsegítésére, s ilyen eszköz a telefon is. Nagyon hasznos kis kütyü. Kapcsolatban tudunk általa maradni szeretteinkkel, rokonainkkal, ügyeket tudunk lebonyolítani vele, egyszóval sokoldalúan szolgálja ki az ember igényeit. Manapság pedig már szinte meg sem tudunk lenni telefon nélkül.

A minap munkába menet kapkodnom kellett és a telefonomat sikerült otthon felejtenem. Mikor a buszon észrevettem a hiányát, kitört rajtam a pánik. Soha, egyetlen egy napra sem maradtam még telefon nélkül, mindig kéznél volt, ha kellett. Igaz, sok funkcióját nem használom, de a biztonságérzetemhez sokat hozzátett, hiszen ha bármi történik velem, a telefon segítségemre van. Az egész nap folyamán olyan érzésem volt, mintha egy részemet elhagytam volna. A vicc az egészben az, hogy pont aznapra volt lebeszélve egy találkozóm és az egyeztetés végett jó lett volna, ha nálam van a telefonom. Másnap az első dolgom volt bedobni a készüléket a táskámba. Aztán elgondolkodtam azon, vajon tényleg joggal pánikoltam be, vagy túlreagáltam a dolgot? Hiszen végül is meg tudtam oldani a találkozót és semmi olyasmi nem történt, ami miatt telefont kellett volna használnom. Nem állt meg az élet nélküle. Vannak azonban olyanok, akik szinte össze vannak nőve a telefonjukkal. Hogy miből látom ezt?

Vegyünk egy példát. Adott egy baráti társaság, egy összejövetel, ahol végre az emberek beszélgethetnek egymással. Ehelyett mit látok? Azok, akik ezer éve nem látták egymást mesélés helyett a telefonjaikat nyomkodják. Böngészik az ismerőseik legújabb facebook bejegyzéseit, vagy éppen vicces személyiségteszteket töltenek ki, esetleg játszanak. Csak nekem furcsa mindez? Végre beszélgethetnénk egymással, de ehelyett az intsát böngésszük, mintha pár óra kihagyás miatt világméretű dolgokról maradnánk le, vagy azon ügyködünk, hogy tökéletes fényviszonyban tudjuk lefotózni az ebédünket. Lassan már ott tartunk, hogy mikor lehetőségünk lenne beszélgetni, nem fogunk tudni miről. Nem tudunk majd felhozni témákat, nem tudunk érdeklődni és nem tudunk jó hallgatóság lenni. Mert ehhez figyelni kell a másikra. Azonban ha mindenki fél percenként a telefonját bújja és ott éli a társasági életét, akkor ez nem fog megvalósulni. Miért fontosabb az interneten való élet, mint a valódi? Évről évre jobban elszigeteljük magunkat a világtól, egyre jobban bezárjuk magunkat abba a térbe, ahonnan nem mozdulunk ki. A metrón ülve telefonok fölé görnyedő embereket látok, és csak elvétve olyat, aki könyv fölé hajol. Még kevesebb a beszélgető, nézelődő ember, és ez szerintem nem jó irány.

Bevallom, nekem mai napig nincsen instám, twitterem, bloglovinom, meg fene tudja még milyen profilom - azt se tudom, hogy ezek némelyike mire valók. A facebook is sokszor nyűg számomra, nem hogy még ilyenekkel is foglalkozzak. Plusz annyi más hobbim és teendőm van a nap folyamán, hogy időrablásnak érezném az értékes perceimet ilyesmire használni. Helyette inkább írok pár levelet a barátaimnak, de még jobb, ha személyesen találkozhatok velük munka után. Esetleg olvasgatok, színezek, alkotok valamit. De hogy tíz percenként csekkoljam a telefonomon ezeket az oldalakat, ki van zárva.

Persze félreértés ne essék, én is szeretek pinteresten nézelődni, youtube-on videókat nézni, és élvezem az internet előnyeit. Viszont nem vagyok mértéktelen, mivel tudok határt szabni magamnak. Este, mikor van 1-2 szabad órám, akkor nézelődök, de napközben nem nyomkodom fél percenként a telefonomat. Arra sem törekszem, hogy minél tökéletesebb képet mutassak az életemből vadidegenek számára. Jó, nyilván vannak, akik ezt nem hobbi szinten művelik, hanem komolyabb céljaik vannak velük, de még az ilyen esetekben is lehet néha azt mondani, hogy pihi van. Persze a közösségi oldalak használata alapjáraton jó dolog. Értem az insta mögött megbúvó rajongást, hiszen én is szeretek szép képeket nézegetni. Értem a facebook összetartó erejét, kapcsolattartó és teremtő jellegét. Értem, hogy miért szeretik ezeket annyian, és nem is azzal van a baj, hogy sokan használják őket. A baj ott kezdődik, hogy lassan ez a virtuális világ lesz az életünk fő vonala, nem pedig a valóság.

Én úgy gondolom, hogy addig nincs baj, míg az ember egészséges határon belül marad és nem nő össze a telefonjával. Viszont ha már késztetést érez valaki arra, hogy minden adandó alkalommal csekkolgassa a profiljait, meg hogy megnézze a legújabb feltöltött fotókat/élményeket/eseményeket, akkor lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodni néhány telefonmentes napon. Egy ismerősöm meg is csinálta mindezt, a nyaralása alatt kikapcsolta a telefonját és inkább a körülötte lévő természetet élvezte. Ott volt vele a készülék, hiszen ha bármi történik jól tud jönni, de amíg nem volt rá szüksége, nem is használta. Érdekes módon sokkal nyugodtabb, felszabadultabb lett tőle. Talán pont ezt a görcsölést kellene elengednie azoknak az embereknek, akik túlságosan a telefonjaik függőjévé váltak. Mert ez lényegében egyfajta rabság, ami nem engedi, hogy az ember ellazuljon és másra is kényelmesen odafigyeljen. Én magam is tervezek néhány ilyen napot tartani, hiszen hazudnék, ha azt állítanám, hogy engem ez a probléma semmilyen szinten nem érint. De, érint. Mert ha csipog a messenger egyből meg kell néznem, és ha emailt kapok a blogra érkezett kommentek miatt, azonnal el kell olvasnom őket. Viszont én szeretnék ezen változtatni. A kérdés igazából az, hogy akik nálamnál komolyabb függőségi problémával rendelkeznek vajon akarnak-e változtatni? Mert a változás sosem könnyű, de az esetek igen nagy százalékában a javunkat szolgálja.

Tudom, ismét kényes témát boncolgattam és még most, a bejegyzés végén is azt érzem, hogy mennyi mindent lehetett volna még írni a témához. Annyiféle módon meg lehet mindezt közelíteni! De nem szeretném tovább szaporítani a szót, hiszen a lényeget megfogalmaztam. Továbbra is állítom, hogy a telefonozásnál is fontos a mértéktartás, és hogy a virtuális világnak nem szabad háttérbe szorítania a valódit, a személyest, a kézzel tapinthatót. Mert mindannyian tudjuk, hogy élőben minden sokkal szebb :)

Nektek mi a véleményetek a témáról?

Életmód project - 24.

Sziasztok!

A legutóbbi életmódos bejegyzésem óta két hét telt el, én pedig eközben rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Ha még emlékeztek rá, ott elég őszintén és nyíltan beszéltem a jelenlegi egészségi állapotomról, illetve elhatározásra jutottam, hogy a továbbiakban rátérek a tiszta étkezés útjára, illetve afféle paleo/szénhidrátszegény életmódba kezdek. Bevallom eléggé féltem attól, hogy milyen hiányérzeteim lesznek, ha elhagyok bizonyos ételtípusokat (burgonya, rizs, fehér liszt, hagyományos tészta), illetve hogy fogom bírni az esetleges éhséget, de megdöbbentően pozitív volt az egész. Nézzük tételesen lebontva őket:

- a kezdeti erős éhségérzet kb. 2-3 nap alatt elmúlik. Az első pár nap valóban nehéz, mikor a melletted ülő ember péksütit majszol, te pedig tízóraira csak zöldséget ropogtattál, de mindez szép fokozatosan egyre elviselhetőbb lesz, a végére pedig teljesen megszűnik az éhségérzet.

- a napi 5x-i étkezés teljes jóllakottságot biztosít. Ezt akár az előző ponthoz is hozzávehetjük, ugyanis az éhség tényleg csak addig tart, míg a szervezet meg nem szokja az újfajta tápanyagokat és azoknak a kisebb mennyiségét. Kb. az 5. napon kezdtem el azt érezni, hogy megszoktam az új étkezési szokásaimat, és ha időben elfogyasztom a reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát, akkor a köztük lévő pár órában kicsit sem vagyok éhes.

- a nyers zöldségek és gyümölcsök rendkívül laktatóak. Régebben nem figyeltem arra, hogy nyers ételeket is fogyasszak napközben, de mióta ezt megszoktam azt tapasztalom, hogy sokkal telítettebbnek érzem magam, mintha gyorsan felszívódó szénhidráttal tömtem volna teli magam. Olyannyira bevált ez a módszer, hogy az ebédemet jócskán le kellett redukálnom, mert képtelen voltam levest és másodikat is fogyasztani egymás után. Így most már csak egy tányér levesből áll az ebédem, mellyel tökéletesen jóllakok.

- az első két/két és fél hétben az anyagcsere jelentősen felfokozódik (remélem értékelitek, hogy milyen szépek fogalmaztam meg ezt a jelenséget :P). Ez némi problémát tud okozni, hiszen aki napközben dolgozik az ebben a rövid időszakban elég sokat fogja látogatni a mosdót, de szerencsére a dolog csak átmeneti. Mivel a testünk (sajnos) nincs hozzászokva a rostokban gazdag, lédús táplálékokhoz, ezért afféle méregtelenítő mechanizmus indul be. Mindez semmiféle fájdalommal nem jár, csupán kipucolódunk.

- az étrend rendkívül változatos. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy jobbnál jobb recepteket találjak a neten, és magam is megdöbbentem mennyiféle finomságot lehet készíteni pl. zöldségekből. Végre nem kell leragadnom a rizs-krumpli-tészta szentháromságánál, ha köretről van szó, mert a zöldségek nagyon sok variációt rejtenek magukban. Főzve, párolva, sütve, pürésítve, mindenféle formában remekül felhasználhatók.

- nem kívánom a gyárilag készült műanyag ételeket és édességeket. Habár ezekről igyekeztem a régebbi időkben is megszabadulni, most sikerült úgy elérnem ezt a célomat, hogy nem is fogok visszaesni. Ugyanis azt vettem észre, hogy ha a pinteresten böngészek, akkor a ragacsos karamellás sütik, a krémes finomságok és a tésztahegyek már közel sem mozgatják meg úgy a fantáziámat. Már nem zavar, ha valaki péksütit eszik a közelemben és az sem jelent gondot, hogy a kávézóban ott hagyjam a különféle tortákat a pultnál.

- ha mégis megkóstolok valami gyárit, rosszul leszek tőle. Ezen döbbentem meg a legjobban, de tényleg igaz. Egyszer ittam pár korty kólát, 10 perc elteltével azonban olyan betegnek éreztem magam, mint mikor gyomorrontása van az embernek. Hányingerem volt, szédültem, kavargott a gyomrom, egyszóval kutyául voltam. Akkor fogadtam meg, hogy soha többet gyári lónyálakat, mert hiába csak egy-két korty, engem már az is hazavágott. Jó lesz nekem a víz és a tea is.

- lehet nasizni, csak okosan. Sokan a rágcsákról és édességekről nem tudnak lemondani, de az egészséges életmód nem is ezt jelenti. Igaz, bolti somlói galuskát már nem ehet az ember, de ha mondjuk tízóraira elropogtatunk egy kis marék olajos magvat, vagy eszünk valami finom gyümölcsöt, máris meg van az édességünk. Ha pedig sós ropogtatnivalóra vágyunk, akkor ott vannak a remek mártogatósok, vagy a házi zöldségchipsek alaposan fűszerezve.

- az ételekre sok időt kell szánni. Igen, ez azt hiszem egy kicsit negatívum, ugyanis mióta kizárólag magamnak készítek minden ételt sokkal kevesebb időm jut az egyéb teendőimre. Napi másfél órát lefoglal az, hogy főzicskézek másnapra, utána pedig már nem sok mindenre marad időm, de ezzel sajnos nem tudok mit kezdeni. Valamit valamiért.

- étkezés után nincs fáradtság érzet. Régen egy hétvégi ebéd után másra sem vágytam, csak egy ágyra meg párnára, úgy lefárasztott az étkezés. Azonban mióta másfajta ételeket eszem már közel sem szívódik úgy le az energiám, sőt! Inkább energikusabbnak érzem magam tőle.


Nos, ez alatt a két hét alatt ennyi minden megváltozott az életemben. Szerintem ez nagyon jó, hiszen ilyen rövid idő leforgása alatt már érzékelhetőek a minőségi változások, amiknek a zöme teljes mértékig pozitív. Nagyon örülök, hogy belevágtam és továbbra is kitartóan folytatom az utamat, hiszen ennyi pozitívum után mi tántoríthatna el? :)

Persze most sem fognak elmaradni a kajás képek sem, elég sokat sikerült fotózgatnom. Ha valakit érdekli bármelyik étel receptje jelezze kommentben és szívesen leírom.

Sült csirke újhagymás bulgurral és joghurtos salátával

Szezámmagos tőkehal zöldborsó pürével

Banános zabkása

Köményes gombaleves

Újhagymás rántotta muffin formában sütve

Tízóraira egy kis mangó

Uzsonnára koktélparadicsom és újhagyma

Milánói gluténmentes tésztával, mozzarella sajttal és diabetikus hetchuppal. Az érdekessége ennek a képnek az, hogy ez a kaja bűnrossz lett :D Sikerült valami olyan gluténmentes tésztát kifognom, aminek fűrészpor íze volt és fél óra alatt sem főtt meg rendesen (gyanítom a benne található útifűmaghéj miatt volt olyan egyedi íze), a ketchup pedig műanyag és ecetízű volt, fujj. Soha többet. Szerencsére azóta találtam normális ketchupot és tésztából is vettem másfajtát, de gondoltam megosztom a kevésbé jól sikerült ételeimet is, elvégre én is kísérletezem még.

Uszonnára egy kis ananász

Lenmaglisztes kakaós csiga (Norbi update, néha ilyen is belefér), hozzá banánturmix. Hétvégi reggelinek tökéletes.

Házi gyros édesburgonyával, joghurtos salátával. Az édesburgonya ugyan nem lesz a kedvencem, de sült krumplinál jó helyettesítő. Az íze átmenet a krumpli és a sütőtök között, nekem sós ételekhez túl édes, de fűszerezéssel fel lehet dobni.

Frankfurti leves pur kenyérrel

Zúzapörkölt bulgurral és édesítőszeres káposztasalátával

Tojástortilla sajttal, sonkával, avokádóval és salátával

Pomelo uzsira

Lecsós virsli bulgurral

Tudom, nem túl esztétikus a kép, de olyan finom lett ez a kaja, hogy muszáj kiraknom :D Rakott zöldséget (cukkini és brokkoli) készítettem fűszeres pulykamellel, fokhagymás tejföllel. Valami mennyei volt, és egyáltalán nem hiányzott belőle a rizs, vagy más "töltő" étel.

Hétvégi majdnem bűnözős ebéd - szénhidrátcsökkentett kenyérből melegszenyó (benne milánói sonka, újhagyma, sovány sajt), mert ezer éve nem ettünk már. Itt próbáltam ki a steviás ketchupot, jelentem nagyon finom, illetve light majonéz van még rajta. Legközelebb utóbbit megpróbálom házilag elkészíteni.

Avokádós-tántottás szendvics anyósom féle diabetikus kenyérrel, hozzá retek és egy kis mangó. Reggelire ettem, és du. 2-ig eltelített.

Zabpelyhes-joghurtos palacsinta. Hétvégén szerettem volna kicsit kizökkenni a banánpalacsinta megszokott ízéből, így készült ez a zabpelyhes verzió, és isteni finom lett!

Cukkini krémleves zabpehellyel (még mindig a legnagyobb kedvencem krémlevesek terén)

Sült csirkecomb karfiolpürével

Nem is szaporítom tovább a szót, így is hosszú lett a bejegyzés. 

Két hét múlva ismét jelentkezem, addig pedig mindenkinek kitartást kívánok az életmódjához és jó egészséget! :)

Képválogatósdi

Beleveszek ebbe a tájba

Ha bírnék futni, tuti ilyenben tenném :P

Imádom az ilyen kreatív művészetet :)

Mióta ráálltam a tisztább étkezésre, valahogy a pinterest sütidömpinges képei nem hatnak meg. Ellenben ez a tál eper heves nyálelválasztási reakciót váltott ki nálam :P

Ha egyszer lesz gyerekem, csinálnom kell neki egy ilyet *.*

Grumpy cat immáron fülben is hordható :D

Bezony :P

KELL!!! *.*

Tudom, hogy baromi hideg van, de ezekre akkor is jó ránézni :P

A legszebb dolog a világon a fekete és a fehér kontrasztja

Valahogy ez a szürkés-taupe-os árnyalatú nappali nagyon begyere

Táncos smink :)

Soba tészta és gomba - nyerő páros :)

Kell egy süni *.*

Tökéletes szett, legalábbis számomra :)

A hétköznap is sminkelő nők mondata :P

Gyönyörű ez a színkombó ^^

Csodaszép *.*

Volt kedvencetek? 

Mani-acs - Égitestek

Sziasztok!

Kis késéssel ugyan, de én is hozom a Mani-acs csapat legújabb témáját, az égitesteket. Nagyon tetszett ez a témakör, mivel kicsi korom óta bolondulok a világűrért, a bolygókért (ez a Sailor Moon-nak is köszönhető) és az űrkutatásért, úgyhogy izgatottan vetettem bele magam az inspiráció keresésbe. Valamiért nem kattant be semmi egyből, ezért pinteresten garázdálkodtam, majd megláttam ezt a fotót és rögtön tudtam, hogy egy Holdas, hullócsillagos manikűrt fogok készíteni. Nagyon tetszett az eredetiben az, hogy a fűben ott ül egy ember, aki valószínűleg a hullócsillag láttán kíván valamit. Annyit változtattam csak, hogy a fát a két körmöm szélére festettem, így ha közvetlenül egymás mellé szorongattam az ujjaimat egy fának lehetett látni a kettőt. Illetve az álmodozó alakot is a fa alá festettem, így romantikusabbnak éreztem a dolgot. Éééés a munkámban hatalmas segítséget jelentett a három új, csodaszép ecsetem, amit Karolinától kaptam a napokban (ugyanis volt olyan kedves és rendelt nekem ebay országból egy kis készletet). Ezúton is szeretném neki még egyszer megköszönni, hogy megszánt engem és meglepett ezekkel a szuper ecsetekkel, végre tudtam normálisan pingálni :D

Természetes fényben

Vakuval

Nekem nagyon tetszett a végeredmény, olyan igazi álmodozó, romantikus hatást kelt és a színvilága is kellemes számomra. Az ücsörgő emberkém ugyan nem tökéletes, de a körvonalaiból nagyjából lehet tudni mi a szerepe a manikűrben :P

Remélem nektek is tetszeni fog! ^^