2015. október 16., péntek

Filmélmények

Sziasztok!

Az utóbbi időben elég sok filmet sikerült megnéznem, de őszintén, némelyik annyira jellegtelen lett, hogy nem szándékozok rájuk betűket pazarolni. Ezeknek a többsége horror, ami kész gyalázat, de sajnos nehéz manapság jókat találni a műfajon belül. Most arról a pár filmről szeretnék említést tenni, amik ilyen-olyan okból, de megmaradtak bennem. Tartalmi leírást most nem biggyesztek melléjük, csak az én véleményemet olvashatjátok majd.

Törésvonal




Ezer meg egy éve nem láttam már jó kis katasztrófa filmet. Ezt a műfajt is nagyon szeretem, de kevés belőle a minőségi, élvezhető példány. A Törésvonal olyan is-is kategória. Élveztem, mert kifejezetten pörgős volt (mit pörgős, rohamtempóban jöttek a földrengések) és persze nagyon látványos, ugyanakkor hagyott bennem egy kis meh-érzést is. Chris The Rock-ot egyszerűen imádom. Nem lesz sosem színészóriás (bár óriásnak már most is az), szóval itt sem a színészi tehetsége volt kidomborítva, de még ennek ellenére is nagyon kedvelem és örültem, hogy ő volt a főszereplő. Kivételesen nem az izmaival akart érvényesülni, ami dicséretes próbálkozás, én értékelem, ha valaki ki akar kerülni a sztereotíp köreiből. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ez az ember már csak a fizikai valójával lehengerli a nézőt, ugyanis nem egy olyan jelenet volt, ahol a képernyő 40%-át Szikla orbitális méretű háta töltötte ki. Maga a film nagyon mozgalmas és látványos, drámának is van bőven helye, és nagyon örültem, hogy a Percy Jackson filmekből megismert Alexandra Daddario itt kicsit komolyabb színészi szerepet kapott. Most láttam őt először egy lazább szerepben, ahol önfeledten mosolygott és nem csak szigorúan nézett. És azt kell mondjam, a hölgyike egész tehetséges, bár a szemei így is földöntúliak. Összességében szerintem teljesen jó kis hétvégi mozifilm lehet, szórakoztató, feszült légkört teremtő, de azért nem olyan nagyon kiemelkedő alkotás. Ettől függetlenül tudom nektek ajánlani.

Minionok




Ó igen, mindenki kedvencei. Nagyon vártuk már a filmet, bár nálunk főleg Viktort a rajongó. Én nem igazán értem a Minionok körüli hisztériát, sőt, ezen film után kifejezetten irritáltak is a kis sárga lények, de ne rohanjunk ennyire előre. Igazság szerint a Minionok aranyosak, viccesek és rettentően gügyék is egyszerre - ez teszi őket ellenállhatatlanul népszerűvé. Nálam az utolsó jellemvonásból volt egy kissé túl sok, ugyanis ki nem állhatom a filmekben lévő gáz jeleneteket, és mivel a Minionok egész lénye kis nyomi, ezért nem is lettek a szívem csücskei. Ettől függetlenül a mozi kedves, aranyos, szerethető, bár a legtöbb poént és jó jelenetet a trailerben le is lőtték. Számomra egyszer nézhető volt, most sem lettem rajongó (akkor már inkább Gru-t kedvelem jobban), de hétvégi kikapcsolódásnak bárkinek tudom ajánlani, aki lazítani szeretne egyet.

Poltergeist




Iszonyatosan vártam már ezt a filmet, mivel nagy elvárásaim voltak feléje. Az eredeti verziót egyszerűen imádtam. Annak olyan hangulata, olyan atmoszférája volt, amit nem is maga a film ad, hanem az, hogy emlékszünk rá kicsi korunkból és az akkori érzelmeinket éljük újra minden egyes alkalommal, mikor megnézzük. Volt valami az eredetiben, ami megmagyarázhatatlanul feszültté tette a légkört filmnézés közben, talán erősebb volt benne a spirituális/misztikus felhang. Az új verzió nekem legalább annyira tetszett, mint a régi, ugyanis ezen százszor jobban féltem. Persze ehhez hozzá jöttek a modern technikai vívmányok, a hangeffektek, meg az a hülye bohóc, amitől a hideg kiráz. Határozottan éreztem, hogy az új film alatt a félelem volt bennem erősen, míg az eredetinél inkább a feszült figyelem és a döbbenet. Ez a remake számomra kiemelkedő, mert egy régi kedvencet keltettek vele újra életre, vagyis új ruhába öltöztették. Nekem bejött az új változat, bár érzelmileg nem ugyanazt kaptam tőle, mint az eredetitől, de ezt nem is lehet elvárni. A kislány viszont nagyon irritált, nagyon idegesítő volt a feje. Mindenképp ajánlom, mert remek mozi, de az eredetit nem übereli.

Holnapolisz




Érdekelt ez a film, mert szimpatikus volt a trailere. Egyértelműen érezhető volt, hogy tinimozi, de az a futurisztikus felhang csábító volt benne. Nos, ez olyan "jó, de nem annyira nagyon jó" film volt. Tetszett az ötlet egy új dimenzió, egy új jövő lehetőségéről, és hogy a nagy álmodók segíthetnek ezt létrehozni. Tetszett az is, hogy a jövő egyes részei és elemei megjelentek a jelenünkben is ezzel próbálva befolyásolni a jövőt, de az egész nekem kicsit összecsapottnak tűnt. Kaptunk egy ígéretes kezdést, számítottam volna egy jó kis modern sci-fi-re, de helyette csak fél lábbal léptünk ki a valóság talajáról, mert a komor tanulság visszarángatott minket. A film csattanója akár elgondolkodtató is lehetne, sőt, az is, mert jó gondolatokat ültet el az emberben. Nekem egyedül a megvalósítással vannak problémáim, mert ebből az alapanyagból sokkal többet ki lehetett volna hozni. Persze ettől még izgalmas, látványos és kifejezetten humoros, laza film volt (a főszereplő lány dumája nagyon jópofa volt, tetszett, hogy végre van egy hiteles főhősünk). Clooney-ról nagyon nem tennék külön említést, mert nekem nem adott semmi pluszt a játéka, ellenben nagyon tetszett a kis android, Athena. A brit akcentustól még mindig heveny hányingert kapok, de ő nagyon jól csinált mindent a filmben, így ez elvonta a figyelmemet a beszédéről. Kellemes kikapcsolódás lehet bárkinek, tudom ajánlani.

Barbi in Rock'N'Royals




Bizony, újabb Barbie film. Sajnos azt érzem, hogy ezek a régen úgy imádott meséim kezdenek már a gagyi színvonal alá esni, ugyanis ez a mese rettentő khm... érdekes volt :D A történet két nyári tábor körül forgott, az egyikbe hercegnők járnak, a máskba pop sztárok. Nekem már itt felszaladt a szemöldököm, amint elképzeltem Katalin hercegnét egy ilyesfajta táborban mondjuk :D Szóval kicsit fura a történet, de lépjünk ezen túl. A főszereplők véletlenül tábort cserélnek, a hercegnő megy a zenészek közé, a zenész meg a hercegnők közé. Ebből is adódik, hogy rengeteg zene volt a mesében, ezek közül néhány egészen kellemes volt, de az állítólagos pop sztárunk hangja olyan volt, mintha egyszerre kellett volna Britney-sen és macskásan énekelnie. Persze a mondanivalók most is helyükön voltak, miszerint a csapatmunka jó dolog, és hogy egy idegen közegben is lehet barátokat szerezni, de összességében nem ez lesz a kedvenc mesém Barbie-éktól. Aki látta az eddigi részeket biztos megnézi ezt is, de kihagyható.

Anna és a király




Ez ugyan nem mai film, de nekem most adódott lehetőségem megnézni, és ó, de jól tettem! Eleve imádom a kosztümös filmeket, de ahol ráadásul két idegen kultúra találkozik azt még jobban szeretem. Egy angol úrihölgy kisfiával (aki történetesen Draco Malfoy, nagyot néztem én is) nekilódul Sziámnak, hogy ott a királyi családot tanítsa. Sok surlódás van a kultúrák idegenségéből adódóan, de én pont azt élveztem a legjobban, hogy a szereplők miként oldják meg ezeket a helyzeteket, milyen kompromisszumokat képesek kötni és hogyan találják meg az egyensúlyt a két világ között. Közben Anna és a király között szerelem szövődik, ami egyáltalán nem az a lángoló fajta, inkább tartózkodó, hiszen kapcsolatuknak semmi jövője nincsen. Sziám királya nagyon érdekes karakter volt - istenként tisztelték és rendkívül tiszteletteljesen fordultak hozzá. Ezzel szemben Anna sokat megélt, karakán, talpra esett nő volt, aki férfi támasz nélkül vágott neki a nagy útnak, hogy új életet kezdhessen. Habár ez a film nem egyértelműen hepiend, nekem mégis nagyon tetszett. Teljesen átérezhető a történet mögötti dráma és imádtam a kultúrák ötvöződését is. Csak ajánlani tudom, fantasztikus.

Death comes to Pemberley




Austen rajongóként felkutatok minden eme témában készült alkotást, így találtam rá erre a kis sorozatra is. A történet Lizzy és Darcy későbbi éveibe enged bepillantást engedni, láthatjuk miként él ez a látszólag két különböző személyiség és hogyan oldják meg nehéz helyzeteiket. Szerintem mi, rajongók számtalanszor elképzeltük, hogy vajon mi történik kedvenc párosunkkal az esküvő után, de most láthatjuk is. A címből tudható, hogy haláleset történik Darcy-ék birtokán, a történet ezt a nyomozást követi végig. Rettenetesen izgultam és agyaltam a lehetőségeken, teljesen magába szippantott a történet, szerintem remekül lett felépítve. Izgalmas, szövevényes, de abszolút nyomon követhető volt, és ami a legfontosabb, a romantika is kellemesen lett belefűzve a krimibe. Igaz, először Lizzy személyén kissé ledöbbentem, hiszen a sorozatból a csodaszép, bájos Lizzyt ismerhettük meg, itt pedig kevésbé volt szép az őt játszó színésznő, de idővel megbarátkoztam vele és megértettem, miért választották erre a szerepre - nagyon jól visszaadta Lizzy talpraesett jellemét. Ezt a sorozatot azoknak tudom ajánlani, akik szintén Austen rajongók, ugyanakkor nem vetik meg azt, ha kedvenceik nem feltétlenül romantikus környezetben vannak, hanem drámaibb, krimisebb helyzetekben. Szerintem zseniális és rendkívül izgalmas történetet fog kapni az illető.

The haunting of Helena




Nagyjából ez volt az egyetlen értékelhető horrofilm, amit az elmúlt időkben láttam. Sőt, ez kifejezetten jó kis horror lett, abból is a misztikus fajtát képviseli. Az ember azt hinné, hogy kap egy szokásos sablon Fogtündéres sztorit, de aztán olyan csavart tolnak a képünkbe, amire tényleg nem számítottam. Kitaláltak már sok furcsaságot a horrorokban, de ami itt történt az kifejezetten zseniális volt, legalábbis számomra. Nagyon eredeti, újszerű volt, ami horror témában ritkaságnak számít, hiszen újra és újra ugyanazokat a csontokat rágcsálják az alkotók. Itt viszont zsenge, új, ropogós történetet és végkimenetelt kaptunk. Nem is szeretném lelőni a poént, sőt, még csak a sztoriba sem megyek bele, mert túl szövevényes lenne, inkább azt javaslom minden horror kedvelőnek, hogy nézze meg ezt a filmet. Szerintem remek lett, nálam a többször újranézős kategóriába esik.


Láttátok a fenti filmeket? Ha igen, mi a véleményetek róluk?

9 megjegyzés:

  1. Jelentem, én például utálom a minionokat:D

    VálaszTörlés
  2. A Minionok és a Holnapolisz még hátravan, egyikért sem kaparom a falat. A Törésvonal nekem tetszett, mindig ment, mindig történt valami, lekötött, és nem volt unalmas.
    A Poltergeist eredetije nekem jobban tetszett, ezt én nem tartottam ijesztőnek, vagy izgalmasnak.
    Az Anna és a király még amikor bejött hozzánk annak idején, akkor tetszett. Kellemes kis film.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát semmit nem veszítesz velük, nyugodtan kihagyhatod őket. Mondjuk a holnapolisz legalább lekötött, de a Minionok nem az én világom.
      Az Anna és a király nekem valamiért eddig váratott magára, de nagyon megszerettem :)

      Törlés
  3. Minyonok! *.* Én imádtam a mesét. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nekem olyan szódával elmegy kategória, de Viktor imádta :P

      Törlés
  4. Mdollas nails,véletlenül kitöröltem a hozzàszólàsodat,ne haragudj. Remélem tetszeni fog a film,én nagyon élveztem.

    VálaszTörlés
  5. Én sokáig azt se tudtam eszik vagy isszák a Minionokat :D De valahogy nem érdekel ez a sok sárga izé . :)
    A Poltergeist a csajos Halloween esti filmezés fő attrakciója lesz a terveim szerint, az előzetes is baromira bejött, remélem nem fogok csalódni a filmben, nagyon kiváncsi vagyok már rá. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg tudom érteni, engem is hidegen hagynak :P
      A Poltergeist remélem tetszeni fog, de ha borzongani akartok csapjátok hozzá a The Haunting of Helenát is, nem fogtok benne csalódni :P

      Törlés