2015. szeptember 23., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Stresszkezelés




Érdekes témát kaptunk megint a VKP keretein belül.
A mindennapok során elég sok stressz szokott érni, amit összességében igyekszem jól kezelni. Nem vagyok az a típus, aki egyből megy a plafonnak, ha valami problémába ütközik, de ha sokáig húzzák az agyamat, akkor nagyot tudok robbanni. A munkahelyi stresszel nincs problémám, mert hazajövök és kipihenem magam (többnyire). Az már más kérdés, hogy a hétköznapok hülye emberei mennyire tudnak stresszelni. Míg a munkámban birkatürelmű tudok lenni, addig az utcára kilépve már közel sem mondható el ugyanez rólam. Ha igazságtalanul beszólogatnak nekem, nem fogom szótlanul tűrni, mindig megmondom a magamét. Sokáig tűrtem, hogy az emberek gúny tárgyává tegyenek, de jó ideje már nem hagyom magam. Rájöttem, hogy elég éles nyelvem van ahhoz, hogy vissza tudjak vágni, amire az emberek se köpni, se nyelni nem tudnak. Szóval kicsit kétféle módon kezelem a dolgokat. Olyan helyzetben, amikor a stresszhelyzet vélenlenül alakul ki, nagyon türelmes és megértő tudok lenni, ezen kívül megbírkózom az akadályokkal. De mikor valaki szánt szándékkal feszültséget generál, na azt nem bírom és nem is tűröm. Azok az idők már rég elmúltak. Nem szeretem, mikor valaki a békességet csak azért bolygatja meg, mert nincs jobb dolga, vagy mert szimplán rosszindulatú. Az ilyen esetekben igenis felszólalok és akár heves vitába is keveredek másokkal. Szerencsére erre ritkán van példa, nem szeretek veszekedni senkivel, de ha muszáj, megteszem. A hétköznapokban sajnos sokszor volt már rá példa - főleg tömegközlekedésen -, hogy jobb állapotot megélt emberek beszólogattak nekem, és miután a sokadik szép szóra sem álltak le csak még inkább eldurvultak, na akkor én is bedurvultam. Erős igazságérzettel vagyok megáldva, ez van. Számomra az is egyfajta stressz, ha vadidegenek kötözködnek velem, de azt sem tudom tétlenül nézni, ha mással tesznek hasonlót. Szinte érzem olyankor, hogy apránként megy a csillagos égig a vérnyomásom és egy idő után így is-úgy is kifakadok.
Az a fajta stressz, ami nagy nyomásnál jön létre még nem történt meg velem sokszor. A munkahelyemen igyekszem rutinosan helyt állni, az új szituációkat pedig gördülékenyen venni. Nem mondom, hogy nem stresszelek mondjuk egy külsős eseményen, ami épületen kívül történik, de úgy vagyok vele, hogy minden alakul a maga módján, én pedig sodródom az árral. Azzal semmire nem megyek, ha tövig rágom a körmeimet azon aggódva, hogy jaj, vajon mi lesz... Mivel még meg sem történt, fölösleges rajta izgulnom, inkább a jelenre koncentrálok, hogy aztán a nap végén egy kellemes sóhajtással emlékezhessek meg arról, ami már elmúlt :)

Nektek mi a véleményetek erről a témáról?


4 megjegyzés:

  1. Komoly problémákkal küzdök ebben a témában.
    A stressz rövid távú és hosszú távú hatásainak feldolgozásával egyaránt nehézségeim vannak.

    Egy munkahelyem által szervezett tréningen azt tanultam, hogy légzéstechnikával akut stresszhelyzetet elméletileg lehet kezelni...ez nálam úgy néz ki, hogy benne vagyok a szituban, többnyire egy velem szemben álló, ellenségesen, fenyegetően közelítő partnerrel, és érzem, amint a vérnyomásom az égbe szökik, és elkezdek egyre erősebben lihegni. Ha ekkor tudatosan próbálom a légzésemet lelassítani, mélyíteni, akkor még idegesebb leszek, mert azt érzem, hogy mindjárt szétpattan az agyam és a szívem. Nem tudom lenyugtatni magam, csupán arra törekszem, hogy visszafogjam, kontrolláljam ilyenkor a viselkedésem, hogy ne hergeljem be még jobban magam, de ez frusztrációval jár, visszanyelem az "epét" magamba.

    Hosszú távon alvászavarokat tapasztalok, mielőtt elaludnék, folyton bevillannak a stresszes helyzetek, tépelődöm.
    Gyakran fáj a fejem.

    Az utóbbi időben volt két pánikrohamom.

    Tele van a polcom pozitív könyvekkel, igyekszem magam körbevenni szép, hasznos és pozitív dolgokkal, gondolatokkal, de egyre inkább azt érzem, hogy magam nem tudom megoldani ezt a problémát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bandita!
      Szomorúan olvastam a kommentedet, mert a tartalma egészen ledöbbentő :( Nagyon sajnálom, hogy ilyen kellemetlen érzéseket okoz neked a stressz, sajnos ezt mindenki másképp tűri. Én mai napig is tünetmentes pánikbeteg vagyok, bár az okaim mások, mint nálad. Nekem az segített, hogy szembenéztem a pánikom okával, mivel mindig mi gátoljuk meg azt, hogy egy számunkra negatív szituációból kikerüljünk. Ugyan nem vagyok szakember, de ez a hozzáállás segített rajtam. A heves pulzust és fejfájást én is ugyanúgy tapasztalom stresszhelyzetben, de szerintem a legjobb, amit tehetsz az az, hogy nem nyomod el a benned felgyülemlő érzelmeket, hanem hangot adsz nekik. Nyilván kontrolálni kell, mert az ember pl. a főnöke fejét nem üvöltheti le, de diplomatikusan, ugyanakkor határozottan el lehet mondani a véleményedet és akkor máris nem emészt fel belülről a felgyülemlő frusztrációd. Az elfojtott érzelmek nagyon rossz hatással vannak az emberre, véleményem szerint ezek a pszicho-szomatikus tünetek a legrosszabbak közül valók. Én azt tanácsolnám neked, hogy ne nyelj le mindent. Nyilván mérlegelni kell, hogy mikor, mit és hogyan mondjunk, de magadban semmiképp se tartsd az érzelmeid. Pontosan azokhoz a borzalmakhoz vezet, amiket jelenleg is átélsz, és ez nem egészséges. Alvászavar és gondolatnyugtatás terén még két ötletem van, ami jót tehet neked. Az én idegeimet remekül lenyugtatják a felnőtt színezők, bizonyára hallottál róluk. Alváshoz pedig legjobban az ASMR videókat tudom ajánlani, csodát tudnak tenni az emberrel. Remélem tudtam némiképp segíteni neked, drukkolok, hogy találj megoldást az állapotodra! <3

      Törlés
    2. Utánanézek a két javasolt dolognak, nagyon köszönöm, hogy válaszoltál, és a biztatást is! :)

      Törlés
    3. Remélem sikerült velük segítenem kicsit :)

      Törlés