2015. szeptember 29., kedd

Könyvélmények: Csitt, csitt, Vaspróba

Sziasztok!

Ismét egy dupla könyvkritikával jövök, ugyanis az utóbbi időben szinte falom a könyveket. Egyik sem tart két napnál tovább (úgy, hogy csak buszon, utazás közben olvasom kétszer 40 percig), és most ott tartok, hogy könyves válságban szenvedek - nincs mit olvasnom. Persze visszatérhetnék a régi, jól bevált kedvencekhez, de mindegyik sok kötetes, márpedig Glamour napokon szándékomban áll feltankolni a készleteimet. Szóval most böjtölök könyvek terén, de addig is megosztom veletek a véleményemet a címben szereplő két történetről.

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt




Ajánlásra vettem meg ezt a könyvet, mondván bukott angyalokról szól és hogy milyen jó. Persze az ifjúsági irodalom kategória mindig kicsit zsákbamacska, hiszen vannak köztük remekművek, de olyanok is, amik egyáltalán nem érik meg a pénzüket. A Csitt, Csitt valahol a kettő között lavírozik. A sztori tetszett, örültem, hogy végre nem vámpír a főszereplő, de igazából az is lehetett volna. Ugyanazok a külső és belső tulajdonságok, ugyanazok az agyon csócsált párbeszédek és lelki vívódások vannak benne, és hogy őszinte legyek kicsit kiakasztott a kötetből töményen áradó tinihormon áradat. Én már csak a fejemet fogtam, mikor a főhősnő attól is begerjedt, hogy a srác rálehellt a nyakára és sunyi félmosolyra húzta a száját. Amúgy tényleg minden rosszfiúnak csak az egyik oldalán működnek az arcizmai? Egyik sem képes normálisan mosolyogni? És persze mind rohadtul misztikusak és titokzatosak, amik rohadtul vonzzák a tökéletesen átlagos, ám mégis szuperszexi főhősnőket. Nem kertelek, ezek már rettenetesen untatnak. Állandóan csak két kiéhezett tinit kapok misztikus köntösbe bugyolálva, akik a lihegésen, félmosolygáson és gerjedésen kívül mást nem nagyon csinálnak. És kár ezért a sztoriért, mert az alap történet, amit kitaláltak hozzá nagyon jó és érdekes. De annyira nagy hangsúlyt kapott a párocska szexuális túlfűtöttsége és a szerencsétlen közeledési próbálkozásaik, hogy néhol nehéz volt élvezni. Próbáltam nem túl komolyan venni ezeket a "romantikus" jeleneteket és inkább az angyalos háttérre koncentráltam, de... hát, nem ez életem nagy élménye. Ettől függetlenül gyanítom, hogy meg fogom venni a többi kötetét is, mert kíváncsi vagyok mit tud még kihozni ebből az angyalos szálból az írónő. Ajánlani azoknak tudom, akiket nem zavar a béna flörtölés és az ellenkező nemmel való első ismerkedési próbálkozások, mert az emögött lévő tartalom kifejezetten érdekes. Ám ahhoz kitartóan át kell evickélni a hormontengeren.


Holly Black és Cassandra Clare: Iron Trial




Eleinte nem igazán hozott lázba ez a történet, őt is hagytam utoljára a nyári könyvkupacból, amiket beszereztem. A könyveboltban persze szimpatikus volt, kicsit Harry Potter érzetet keltett bennem, mégis a többi történet háttérbe szorította őt. Hát, nem kellett volna idáig tolnom az elolvasását, mert eszméletlenül jó kis ifjúsági regény. Az egyik legjobbnak érzem a műfajában, tekintve hogy manapság inkább olyanok kerülnek polcra, mint a fenti feromonfelhő. Hogy miért jobb? Mert tényleg eredeti története van, a szereplők életszerűek és közel sem tökéletesek. Én speciel most először találkoztam olyan főhőssel, aki mozgássérült. Tetszett ez az újfajta megközelítés, és tetszett az is, hogy Callum jelleme ebből adódóan kissé magába forduló, szarkasztikus volt. Ahogy egyre jobban haladtam a történetben úgy kezdtem érezni, hogy ennek kb. semmi köze nincs a HP-hez, ellenben az Avatar anime sokszor beugrott a lelki szemeim előtt, miközben ezt a könyvet olvastam. Sőt, néha Percy Jacksonos és Man in Black-es érzéseim is támadtak. Imádtam az elemekkel való mágiát, a tanítási folyamatokat, a karaktereket és a szép lassan kibontakozó háttérsztorit is. Talán az tetszett a legjobban, hogy nem a jófiú lett a főhősünk, hanem az esendő, hibákat elkövető, minden téren sérült Call, akit néha legszívesebben fenékbe billentenénk, mert lükén viselkedik. Igaz, egy ilyen karakteres szereplővel nem tud mindenki azonosulni, de én ennek ellenére is nagyon megkedveltem őt. A végén lévő csavar pedig tényleg meglepőre sikeredett, én legalábbis álmomban nem gondoltam volna arra a végkifejletre, amit kaptam. Ebből adódóan nagyon izgalmas folytatásra számítok és már alig várom, hogy megjelenjen a második kötet. Mindenkinek szívből tudom ajánlani, aki kedveli az ifjúsági irodalmat, és abból is az igényes, jól kidolgozott verziót. Ez a könyv nálam remekül teljesített, mondhatni csillagos ötös. 


Olvastátok már valamelyiket?
Ha igen, mi a véleményetek róla?

8 megjegyzés:

  1. Nem akarom elvenni a kedved a csitt csitt folytatásától...de semmit...xD
    Negyediket nem olvastam csak még, de nem vitt rá, hogy pénzt adjak ki rá...de valaki csak meglep vele...x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát tudod, közben én is rájöttem, hogy nem fogok érte több pénzt kiadni. Vannak ennél sokkal jobb könyvek, amiket olvashatok.

      Törlés
  2. Vele.. Bocsánat véletlen elkuldtem telefonrol.. XD

    Mindegy remélem neked jobb tapasztalatod lesz a Csitt csittel...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hehe, nem gond :) Amúgy ha nem is figyelmeztetsz, akkor sem vettem volna meg, mert átgondoltam és annyira azért nem varázsolt el, szóval semmiképp nem áldoztam volna be a folytatásra.

      Törlés
  3. Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt című kötetet annak idején gimis pályafutásom alatt egyik osztálytársam kölcsönadta (ő is nagyon szerette egy másik, volt osztálytársammal egyetemben), hogy olvassam el, mert tuti, hogy tetszeni fog. Sajnos nem volt időm rá, így visszaadtam úgy, hogy egy oldalt sem olvastam el belőle, szégyen szemre. Utólag sajnálom is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig hidd el, nem vesztettél vele sokat. Vagyis hát nem tudom milyen regényeket kedvelsz, de ez olyan kis tinitörténet, engem már nem kötött le annyira. Ha a háttérsztori nagyobb teret kapott volna az esetlen flörtölés helyett talán jobban tetszett volna nekem is.

      Törlés
  4. Szóval én nagyon sok "ifjúsági/tini/stb" irodalmat olvasok, mindent, ami YA kategóriában fut, és úgy, de úgy utálom az ilyen Csitt, csitt-szerű könyveket... Itt elég sok minden részletezi, miért.

    Az Iron Trials-t fontolgattam, mert annak ellenére, hogy nem szeretem Cassandra Clare-t, arról jókat hallottam.

    Amit mostanában olvastam, és nagyon tetszett, az Alexandra Bracken The Darkest Minds-sorozata. Lazán véve poszt-apokaliptikus thriller, és tényleg nagyon izgalmas, keményen ott a sztori, romantika nincs túlzásba véve, egy jó csomó érdekes karakter van. Köztük a főhősnővel, ami szerintem sokszor hibádzik az ilyen könyvekben. (Szerintem neked tetszene, és ha tényleg kedved támad elolvasni, én azt javasolnám, ne nagyon olvasgass összefoglalókat/ajánlókat/fülszövegeket, hanem csak kezdd el, mert nagyon szépen bontakoznak ki az elején az előzmények.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket a Csitt, csitt fajtájú, tinirománctól túlfűtött verziókat én sem kedvelem. Ijfúságiból is inkább a fantasy részleget kedvelem, ami megmozgatja az ember fantáziáját és más világba repíti. Lehet benne romantika, de csak fűszerezés jelleggel.
      Az Iron Trials-t nagyon tudom ajánlani, szerintem élveznéd. Én már tűkön ülök a folytatásáért.
      Amit ajánlottál annak meg utána fogok nézni, köszi :)

      Törlés