Rengeteg filmélmény

Sziasztok!

Rengeteg mozit néztünk meg az utóbbi időben, kicsit el is vagyok csúszva a bemutatásukkal. Most elég sok filmet fogok elemezni, hogy behozzam magam, de ígérem nem írok róluk Habaró és Béka terjedelmű regényeket :P Vagy legalábbis megpróbálom :D A lényeg bennük lesz, ami alapján ki-ki eldöntheti, hogy lesz-e kedve megnézni őket. Lássuk is melyekről van szó.
(a tartalom leírások a port.hu oldalról származnak)

Mad Max - A harag útja

" A világvége olyan régen volt, hogy már alig akad, aki emlékezne rá. Az emberiség egykori dicsőségének hosszú ideje vége, a Föld egyetlen hatalmas sivatag; a kevés életben maradt kíméletlen gyilkossá, fosztogató ragadozóvá vált, és bármire képes, csak hogy egy nappal tovább bírja. De akadnak még olyanok, akik rendbe hozhatnák, ami, úgy tűnik, visszavonhatatlanul elromlott. Ketten vannak, és örök menekülés az életük. Az egyikük Max: hallgatag, harcos férfi, aki felesége és gyermeke halála után már csak a megbékélést keresi a vad káoszban. A másik Furiosa, a katonanő, aki úgy hiszi, túlélésének záloga az, ha eljut a sivatagon túlra, arra a tájra, ahol a gyerekkorát töltötte."

Ezt a filmet elsősorban a férjem miatt néztem meg, ugyanis a tömény akciófilmek nem szoktak lázba hozni. Ennél sem számítottam semmi lélekmegváltóra, de végül egy egész kerek kis mozi alakult ki belőle. Nem lesz a kedvencem, az tény, de azért a rengeteg autós üldözés és homokfelhő között meg lehetett találni a mélyben lapuló szellemi értékeket is. Igen, van egy kicsi feminista felhangja, és a főszereplő egyértelműen Charlize Theron, de azért ezek a tartalmak közel sem nyomják el a filmet. Ezt leginkább azért érzem így, mert Theron anélkül játszotta a nők jótevőjét, hogy közben átbillent volna egy bizonyos határon. Érezhető volt, hogy a brutális környezet ellenére ő egy igazi női karakter, de azért megállta a helyét ebben a kegyetlen világban is. Jó volt.

Maggie

Ehhez a filmhez nem találtam leírást, így most csak az én kritikámat olvashatjátok.

Nagyon kíváncsi voltam erre a filmre, mert Schwarzeneggert drámában látni nem kis dolog. Főleg ha  az alap koncepció a zombifertőzés. Tőle a dirr-durr-csihipuhi a megszokott séma, most egy teljesen új szerepkörben láthattam őt. Nos, sok színészi képességet itt sem mutatott egy-két könnyezésen kívül, de pont ez a fajta száraz ténykezelés lett a történet központi meghatározója. Érezni lehetett a nyomást, ami a férfira nehezedik pont azáltal, hogy nem borult ki, hanem próbált úgy élni, mint azelőtt. A Schwarzi lányát alakító Abigail Breslin szintén remek választás volt a szerepre. Maga a történet nekem nagyon tetszett, teljesen más szemszögből mutatja be a zombikat, emberközelibbé, hihetőbbé, átélhetőbbé tette. Ebben állt a drámaisága. A végkifejletre valahol számítottam legbelül, mégis meglepett és elszomorított. Méltó lezárása volt a filmnek. Nagyon tudom ajánlani.

A hetedik fiú

"Egy régmúlt korban gonosz erő készül elszabadulni, mely újra felszítja a háborúságot az emberiség és a természetfeletti erők között. Gregory Mester egy lovag, aki századokkal ezelőtt foglyul ejtette a gonosz erőkkel bíró boszorkányt, Malkin Anyát. Azonban a boszorkány megszökött, és most bosszút forral. Malkin Anya összehívja a követőit minden inkarnációjából, és szörnyű haragját a gyanútlan világra akarja zúdítani. Csak egy valaki állhat az útjába: Gregory Mester. Gregory szemtől szembe kerül a gonosszal, melynek eljövetelétől mindig is rettegett. A következő teliholdig meg kell tennie azt, ami általában évekig tart: be kell tanítania új tanítványát, Tom Wardot, hogy legyőzhesse a semmihez sem fogható sötét mágiát. Az emberiség utolsó reménye a hetedik fiú hetedik fia."

Még anno egy film előzeteseként láttam bemutatót erről a moziról és akkor nagyon szerettem volna moziban megnézni. Mióta láttam, már nem bánom, hogy nem adtam ki rá pénzt. Sajnos a trailer lelőtte az összes jó jelenetet a filmből, a többi csak töltelék volt. A fantasy-s közeg nagyon gyér volt, hiányzott belőle valami plusz, ráadásul a falra másztam attól, hogy mikor volt végre egy értékelhető jelenet, akkor hirtelen bevágtak egy random nyálazós, romantikus(nak szánt) részt. 10 percenként kellett néznem, ahogy a turbékoló gerlicék köröznek egymás körül, flörtölnek és csipkelődnek, miközben én sárkányokra, varázslatra, boszorkányokra vágytam. Utóbbiak voltak benne, de nem kaptak elég lehetőséget a kibontakozásra, mivel a párocskánk elvette tőlük a lehetőséget. Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem sikerült, nektek sem ajánlom :(

Jupiter felemelkedése

"Jupiter Jones (Mila Kunis) éjszaka született, és a jelek az mutatták, kivételesen nagy jövő áll előtte. Ám ez a jövő nem akar megérkezni: a lány hiába álmodozik, csupán vécéket takaríthat. Ám váratlanul megjelenik Caine (Channing Tatum), és mindent megváltoztat. A genetikailag átalakított ex-szuperkatona egyetlen okból jött a Földre: hogy magával vigye Jupitert, akinek genetikus kódja földönkívüli örökséget rejt. A jóslat talán igaz volt. Talán valóra is válik. Ám a világ kibillent egyensúlyát helyreállítani szinte lehetetlen feladat még a kiválasztottnak is."

Sajnos rögtön az elején le kell lőnöm a poént - ez a film olyan szinten vérszegény, hogy az valami borzasztó. Megint azt érzem, hogy a látvánnyal akarták eladni a mozit, közben pedig a történetre nem figyeltek. Pedig sajnos még mindig vannak emberek, akik egy jó történet miatt ülnek be a moziba (ehem, jelen!), és csak emellé szeretnének szép látványt kapni. Csak a látvány nem működik. Viszont megkockáztatom, hogy ha egy sztori jó, akkor még a kevésbé szép látvány sem érdekel. Egy szó mint száz, ez a mozi csak időpocsékolás volt az életemből. Adott volt egy jó kis reinkarnációs ötlet meg egy univerzális méretű tömegmészárlós dílerkedés, de nem dolgozták ki. A fő történetszál megint két ellentétes nemű szupermókus vergődéséről szólt, amitől már az arcomat le bírtam volna kaparni. Viszont! Ami értékelhető ebben a filmben, azok a negatív szereplők. A két hapsi olyan szinten irritált, hogy valami hihetetlen, és a legrosszabb az, hogy ennek örültem a legjobban! Ugyanis egyedül ők tudtak belőlem érzelmi reakciókat kicsikarni a filmes szerepükkel. Nem tudom ajánlani.

A szürke 50 árnyalata

"A szürke ötven árnyalata a világszerte hatalmas karriert befutott bestseller várva várt filmváltozata. Kiadása óta az Ötven árnyalat trilógiát 51 nyelvre fordították le, és több mint 100 millió példányt adtak el belőle nyomtatott és digitális formában, és ezzel a trilógia bekerült minden idők leggyorsabban legnagyobb példányszámban fogyó könyvei közé."

Hahaha, nem ússzátok meg nálam sem ezt a kritikát :D Tudom-tudom, szinte mindenki írt már róla, de engedtessék meg, hogy én is fröcsögjek pár sort. Eredetileg egy teljes bejegyzést szántam ennek a szutyoknak, de végül úgy döntöttem, hogy nem ér annyit. 1-2 mondatban is le tudom írni milyen pocsék volt ez a film. És igen, elolvastam előtte a könyvet - vagyis fogjuk rá, a lényeget ismerem (sajnos a sokadik "szent szar" és ajakharapdálás kikezdte az idegeimet és idő előtt feladtam a harcot a könyvvel). Már a könyvet is egy rakás ganénak tartottam, de amikor megnéztem belőle a filmet rájöttem, hogy van annál még lejjebb is. Ez a film pocsék. De nem csak a színészi játék miatt, hanem mert az alapjául szolgáló sztori is minősíthetetlenül rossz. Sajnos az élőszereplős verzió sem lendített sokat a dolgon - Ana iszonyatosan szerencsétlen és az én szememben minden vonzó tulajdonságot nélkülöz. Christian pedig minden, csak nem dögös. Az a krampuszos kis vigyor, amit néha bevillant engem röhögésre késztetett - ki az, aki ettől beindul? Úgy nézett ki ez a hapsi, mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak azon, hogy elcsen egy kekszet a dobozból. Ráadásul egyáltalán nem működött a két ember között a kémia. Ha meglett volna mindez, nem kellett volna eljátszaniuk a vonzalmat, de mivel nem volt meg, színészkedni kellett, az pedig egyiküknek sem erőssége. Az alá-fölérendelt viszonyt is pocsékul mutatták be, komolyan mondom az egyik Dr. House részben jobban ráéreztek a dominancia lényegére, mint itt. Senkinek nem ajánlom.

A lázadó

"A beavatott-sorozat: A lázadó emeli a tétet: Tris (Woodley) szövetségeseket és válaszokat keres a futurisztikus Chicago romjai között. Négyessel (James) együtt menekülniük kell a műveltek csoportjának hataloméhes vezetője, Jeanine (Winslet) elől. Az idővel versenyt futva Trisnek rá kell jönnie, hogy családja milyen titok miatt áldozta fel életét és miért próbálja meg a műveltek vezére megállítani őket mindenáron. Múltbeli választásai kísértik, de megtenne mindent azért, hogy megvédje szeretteit. Trisnek Négyessel az oldalán lehetetlen feladatok sorával kell szembeszállnia, hogy feltárja a múlt igazságát."

Nagyon vártam már, hogy megnézhessem ezt a filmet, mert az első rész kifejezetten tetszett. A másodikkal sem volt gond, hacsak annyi nem, hogy kevesebb volt benne az akció. Viktor ezt nehezményezte is, neki emiatt nem tetszett a dolog, nekem viszont igen, mivel sok elgondolkodtató, elmélkedős rész volt benne, amiket nagyon szeretek. Tris karaktere még mindig szimpatikus, tetszik rövid hajjal is, Négyes viszont csak töltelék volt ebben a filmben. Imádtam a szimulációkat, nagyon kreatívan oldották meg az emberi elme kivetüléseit. Volt benne jó pár drámai jelenet, amiknél izgultam rendesen, a végén pedig ott volt a csattanó, ami annak ellenére is ütött, hogy már tudtam róla. Jó kis mozi volt, tudom ajánlani.

Hamupipőke

"A klasszikus mese élőszereplős feldolgozása a fiatal Ella (Lily James) történetét meséli el, akinek kereskedő apja újból megnősül Ella édesanyjának halála után. A lány szeretettel fogadja új mostohaanyját (Cate Blanchett) és lányait, Anastasiát (Holliday Grainger) és Drisellát (Sophie McShera). Azonban, amikor édesapja is váratlanul meghal, a lány hirtelen egy féltékeny és kegyetlen családban találja magát, új rokonai kénye-kedvének kiszolgáltatva. Bár a legmegalázóbb feladatokat bízzák rá és cselédként tartják a háznál, Ella nem adja fel a reményt és mindig édesanyja utolsó szavai lebegnek a szemei előtt: "légy bátor és kedves". Ezért fogát összeszorítva tűri, hogy mostohaanyja és lányai lépten-nyomon kihasználják. Amikor találkozik egy jóképű idegennel az erdőben, Ella nem is tudja, hogy egy álruhás herceggel (Richard Madden) sodorta össze a sors, akiben igazi társra lel. Amikor a királyi udvar meghívókat küld szét a birodalom összes hajadonjának, Ella reménykedni kezd, hogy ismét találkozhat a sármos Kittel. Azonban gonosz mostohaanyja megtiltja a lánynak, hogy részt vegyen a bálon és még ruháját is szétszaggatja. De persze, ahogy a tündérmesékben lenni szokott, a segítség sem várat magára sokat. Egy kedves koldus öregasszony (Helena Bonham Carter) néhány egér és egy hatalmas sütőtök segítségével örökre megváltoztatja a fiatal lány életét."

Először is emeljük poharunkat Hálivúdra, ahol rájöttek végre, hogy a Disney mesék élő szereplős feldolgozásai jó ötletnek tűnnek! Hurrá! 

Ezt a filmet is epedve vártam és nem is kellett benne csalódnom. Szigorúan eredeti szinkronnal tessék nézni, ugyanis Helena Bonham Carter, mint tündérkeresztanya valami halálos :D Olyan szövegei vannak és olyan hangjátéka (az alapvető zseniális színészi játékán túl), hogy majd bepisiltem a nevetéstől :D Ez a film nagyon ügyesen egyensúlyoz a komikus és komoly helyzetek között, alapjáraton érezzük, hogy nem veszi magát komolyan a mozi. Nem akart feltétlenül álomszép és romantikus lenni, pont annyi humort és iróniát tartalmaz, amitől élvezhetővé válik egy ilyen tipikus hercegnős mozi is. Cate Blanchett egyszerűen zseniális a gonosz mostoha szerepében, olyan tökéletesen alakította ezt a figurát, hogy nála jobban senkinek sem menne. Volt benne valami negédes álszentség, ami aztán tömény irigységgel átitatott rosszindulattá torzult. Na és az arcjátéka! Galadriel faarca és semleges mosolya után most olyan arcokat láthatunk tőle, amitől ismét röhögőgörcsöm támadt :D A főszereplőnk is remekül helyt állt (habár a nagy színészek mellett azért kicsit eltörpült), ugyanis szép volt, bájos és kedves, de emellett mutatott valódi, emberi érzelmeket is. A látvány mesébe illően szép volt, Pipő ruhája maga az álom, a herceg viszont ronda. Más belekötni valóm nincsen, tessék megnézni :)

The Duff

Ehhez sem találtam leírást, de annyira nem is szükséges. Miről is szól ez a film? Adott egy lány, Bianca Piper, aki tökéletesen láthatatlan két csini barátnője mellett. Utálja a szomszéd srácot, Wes-t, aki a suli legmenőbb pasija, s aki ráadásul nem átallott azt mondani rá, hogy ő egy pótkerék - az a csaj, aki kilóg a baráti társaságból, mert rondább, kövérebb és láthatatlanabb, mint a többi. Bianca ezután nemes egyszerűségel ráborítja a kóláját Wesley-re, később viszont arra kéri a fiút, hogy segítsen neki "valakivé" válni. Szeretné, ha észrevenné őt az a fiú, aki tetszik neki (még véletlenül sem Wes), cserébe pedig Bianca korrepetálja az élsportoló, ám nem túl agytröszt srácot. Közösen töltött óráik alatt azonban kiderül, hogy sokkal több közös vonásuk van, mint gondolnák, és hogy a csini pofi nem mindig elég ahhoz, hogy valaki szimpatikusnak tartson. 

Előre le kell szögeznem, hogy habár ez egy tipikus tinifilm, azok közül is egy nagyon-nagyon jó kis tinifilm! Igen, meg vannak benne a tipikus karakterek (menőcsaj-menősrác, csúnyácska, szürke egér típusú, nagyszájú leányzó), de ennek ellenére mégis nagyon élvezhető. Ez természetesen Bianca karakterének köszönhető, aki végre valahára nem szemüveges, csöndes kiscsaj és nem is lázadó kívülálló, hanem egy hús-vér lány. Szereti a klasszikus horror filmeket, jó tanuló, kissé ironikus és halál laza. Nem egy klasszikus szépség, de nem is csúnya, egyszóval simán beleképzelhetjük magunkat a helyébe. A sztori konfliktusa klasszikus, a láthatatlan csaj szeretne "valakivé" válni, akit nem csak úgy emlegetnek, hogy XY barátja. Ezt a csodát Wesley-től várja, aki amellett, hogy az ügyeletes menő csávó, még a lány szomszédja is. Közös élményeik során jobban megismerik egymást és persze a végén kiderül, hogy még a menő csávó is szívesebben választ olyan lányt, akivel jókat lehet röhögni, mint egy szép, de belül annál gonoszabb lányt, aki csak kirakatbabának való. Közben nagyon jó poénokat és helyzetkomikumokat láthatunk, úgyhogy ezt a filmet is jó szívvel tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az ilyen műfajt :)

Hős6os

"A Hős6os-ban minden megvan, amit a nézők elvárnak a Walt Disney Animation Studios nevével fémjelzett kedves és humoros animációs alkotástól. Az akciódús kaland a robotok építésével foglalkozó, zseniális Hiro Hamada körül forog, aki barátai segítségével megtanulja kiaknázni brilláns agyának minden egyes tekervényét. Ebben segítségére van testvére, a szintén lángész Tadashi, az adrenalintól csöpögő kalandok megszállottja Go Go Tamago, a mindig rendkívül precíz Wasabi No-Ginger, a kémiazseni Honey Lemon és Fred, a rajongó. Amikor egy váratlan fordulat miatt egy veszedelmes összeesküvés közepén találják magukat - amely San Fransokyo gigantikus városát fenyegeti - Hiro legközelebbi bizalmasához, egy Baymax nevű robothoz fordul, csapatából pedig modern kütyükkel felszerelt hősöket farag, hogy képesek legyenek felderíteni a rejtélyes szervezkedést."

Még az iskolában kezdtük el nézni ezt a mesét a gyerekekkel, én pedig itthon folytattam, mert kíváncsi voltam a végkimenetelre. Mit is írhatnék róla? Vicces és bájos, pont amilyennek egy mesének lennie kell. A modern téma nagyon aktuális, hiszen a mai srácok odavannak a kütyükért, ugyanakkor sok klasszikus érzelmi helyzetet is taglal a film, ami szerintem nagyon fontos egy tanító célzatú mesénél. A benne lévő dráma engem is mélyen megérintett, majd a gyerek és robot közti kapcsolat is meglágyította a szívemet. Nagyon korrektül összerakott kis mese ez, a karakterek is szerethetőek, és habár a történet kissé sablonos, van azért benne olyan csavar, amin én is meglepődtem. De lehet, hogy csak naiv vagyok :D Öszességében tudom ajánlani ezt a mesét gyereklelkű felnőtteknek, mert jó kikapcsolódás :)

Jurassic World

"Steven Spielberg producerként tér vissza nagy sikerű, úttörő sorozatának legújabb részével, a Jurassic World rendkívül látványos, torokszorítóan izgalmas, nagyszabású kalandjával, melyben újra megnyílik a híres sziget őslény parkja."

Mondanom sem kell, ezt a filmet is nagyon vártam. Moziban néztük és nagyon megérte, ezeket a monumentális sztorikat mindenképpen ott kell megnézni. Nagyon nosztalgikus volt újra hallani a jól ismert "dínó dallamot", jó volt újra látni az őslényeket és összességében korrekt kis film lett ez, de... És itt jön a de. Sajnos nem vagyok maradéktalanul elégedett. Maga a központi téma, miszerint a mai embereket már nem nyűgözik le a dinoszauruszok engem személy szerint felháborított. Oké, hogy egyre modernizáltabb társadalomban élünk, na de azért egy dínó látványa már csak nem válik hétköznapi dologgá. Itt mégis azt sugallják nekünk, hogy egy dínó önmagában nem elég a lenyűgözéshez, szabadidő parkot kell köréjük építeni, hogy még jobban kiélvezhessék az emberek a dínókkal töltött időt. Vérlázító volt látni a kis Triceratopsokon lovagoló gyerekeket (a pónik körbe-körbe futtatását sem tartom állathoz méltó, egészséges dolognak), na meg a génmanipulált dínót - mert egy eredeti dínó már nem elég lenyűgöző. Őszintén, én mai napig le tudok döbbenni, ha mezei nyulat látok rohanni a mezőn, vagy ha katica röppen a kezemre - hogy a francba ne lenne elég egy "sima" dínó látványa?! Aztán ott van még Raptorszelidítő Owen. Magával a színésszel nincs bajom (arról nem tehet, hogy alig kapott szöveget), igaz, nem gerjedek rá, mint sokan mások, viszont ismét csak dühítőnek tartom, hogy a raptorokat odáig alacsonyították, hogy egy ember meg tudta őket "szelidíteni". Vagy legalábbis kezelni tudja őket. Az első három részben azért imádtam a raptorokat, mert vadak voltak, veszélyesek és bitang okosak. Most, ebben a filmben csak azt láttam, hogy ezeket a csodás, hátborzongató lényeket egy ember manipulálni tudja. Érzitek, hogy ezzel elveszítik a raptorok a varázsukat? Pont az volt bennük a jó, hogy csúcsragadozók, könyörtelen zsenik, most meg hirtelen hallgatnak az emberre és mellette trappolnak, hogy közösen vadásszanak. Nem, nem és nem. Ez a része nagyon nem jött be a dolognak. Ugyancsak negatívum, hogy a két töltelék gyerekkarakter teljesen észrevétlenné vált. Jó lett volna, ha az egyikük lány, és jó lett volna, ha nem azon bosszankodom öt percenként, hogy az idősebb srác más csajokat stíröl, miközben otthon várja a rajongó barátnője. Claire karaktere viszont tetszett - sikeres üzletasszony volt, bár nem hibátlan. Furcsa volt az észjárása, de szerintem neki már csak dollár bankók lebegtek a szeme előtt. A tűsarkúban futkosás nekem is feltűnt, bár őszintén, ezt tartottam a legkevésbé zavaró dolognak - a természet tiszteletének hiánya jobban bosszantott. Ha Malcolmot betették volna a filmbe, helyettem is károgott volna. Viszont, hogy tényleges pozitívumot is említsek - a látvány szuper volt, mint mindig, a zenéjét imádtam és jó volt, hogy állandóan pörgött a film, egy percig sem unatkoztam. Ja, és ki kell emelnem a Mosasaurust - bitang jól nézett ki! Végre vízi dínókat is láttunk, jeee! Összességében tudom ajánlani, bár aki hozzám hasonló tisztelettudattal rendelkezik, készüljön fel a keserű szájízre a mozi után. 

Láttátok valamelyiket?

Nektek hogy tetszettek?