2015. június 15., hétfő

Díjazás ismét :)




Nem is olyan rég abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy két kedves blogger - név szerint Petra és Bloody Vampire - díjjal jutalmazott, amit nagyon köszönök! ^^

A szabályok:
- írj 10 dolgot magadról
- válaszolj 10 kérdésre
- írj 10 kérdést
- add tovább legalább 5 embernek


Magamról írni már tényleg nehéz feladat, mert lassan kifogyok az infókból, de üsse szikla, tegyünk próbát :P

1. Simán megeszem a görögdinnyét magostul. Sok ismerősömnél hallom, hogy szeretik ezt a gyümölcsöt, de nagyon utálják köpködni a magokat. Nos, én ezt úgy oldottam meg, hogy nem köpködöm őket, szimplán egyben befalom az egészet :D Sosem zavartak a dinnyemagok, sőt, nekem kellenek azok az apró kis fekete izék ahhoz, hogy meglegyen a "görögdinnyét eszem"-érzetem :D

2. Maradjunk kicsit a gyümölcsöknél - azt hiszem kettő darab gyümölcs van, amit soha, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó elfogyasztani, ezek pedig a sárgadinnye és a füge. Egyszerűen annyira émelyítően édesek az én ízlésemnek, hogy már az illatuktól is felfordul a gyomrom.

3. Kicsi koromban édesapám vett magának egy gél állagú kenős dezodort. Nagyon guszta volt a csomagolása, áttetsző volt az egész, a zselés dezodor meg ott ült benne és apró lyukakon lehetett kinyerni a tubusból, engem meg elkápráztatott ez a művelet :D Egyszer kivettem a szekrényből, tekergettem és megbabonázva néztem, ahogy az áttetsző kis gélcsíkok előbukkannak a dezodor tartójából, majd valamilyen játék keretében a karomra kentem az egész cuccot XD Konkrétan három napig masszív férfi illatom volt (voltam hozzá 7 éves) és lemállott minden szőrszálacska a karomról :P

4. Az egyik legviccesebb gyerekkori ténykedésemként van számontartva az alábbi eset. Ovis koromban sokszor a nagymamám hozott el az oviból, majd felmentünk hozzánk és ott vártuk meg anyut. A hazafelé vezető úton a mamám mindig meghívott három gombóc fagyira tejszínhabbal, öntettel, ostyával, mindennel, amit csak kapni lehetett. Egy idő után anyu megelégelte a totális elkényeztetésemet és megmondta a nagyimnak, hogy nem vehet többet nekem ilyen extrás fagyit. Persze a mama nem tudta megállni, azután is vett nekem extrás fagyit, de a lelkemre kötötte, hogy el ne mondjam anyunak. Megígértem. Anyukám hazajött, hallgattam mint a sír. Aztán apukám is hazajött, én meg rohantam elé nagy fontoskodva és közöltem: "Apa, én nem mondom el, hogy vett nekem a nagyi három gombóc fagylaltot tejszínhabbal, öntettel és ostyával!" Édesapám erre nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy "Jól van kislányom, ne mondjad." Ezután mind a hárman fél órán keresztül nevettek, én meg nem értettem semmit. Azt nem mondták, hogy apunak nem mondhatom el :D

5. Bármikor összeütök egy Wellington bélszínt, vagy egy komplett japán vacsorát, de még soha életemben nem főztem paprikás krumplit :D Tudom, elég fura, de mikor főzni tanulgattam, a paprikás krumpli kimaradt a repertoáromból, aztán nem is került elő, mivel Viktor nem szereti. Ellenben én imádom, úgyhogy ildomos lenne lassan készítenem egy kis adagot magamnak :P

6. Alsó tagozatos iskolás lehettem, mikor egy híres cirkuszi társulat érkezett a városunkba. Tesóm egyből felajánlotta anyunak, hogy elvisz engem, aminek hihetetlenül örültem. Nagyon tetszett az előadás, utána pedig a különféle állatkákkal fotózkodni is lehetett. Volt ott cuki kismajom, kutyusok, meg egy óriáskígyó. Na melyiktől olvadt Szilvike tocsogóssá? Hát persze, hogy a kígyótól :P A többi gyerek sikoltozva kerülgette a bácsit, aki a kígyót a nyakában tartva rémisztgette a körülötte elhaladókat, én viszont öles léptekkel mentem hozzá és a nyakamba kértem a kígyót. Az emlékeimben az él, hogy piszok nehéz egy dög volt, de imádtam, hogy rajtam volt és simogathattam ^^

7. Szintén általános iskolás koromban történt, hogy egyik hajlanban keserves sírásra ébredtem. Kinéztem az ablakon és a házunk előtti útszakaszon egy kölyökkutyát láttam botladozni. Nagyon korán volt, egy lélek sem járt odakint, a kis jószág meg egyre csak sírt és sírt. Felkeltettem anyut és lerohantunk a kutyushoz, akiről kiderült, hogy egy fajtatiszta németjuhász volt. Sokáig kellett édesgetnünk magunkhoz, nagyon félt az emberektől (bele sem merek gondolni milyen körülmények között került oda hozzánk), de végül fel tudtuk vinni magunkhoz, megetettük, megitattuk és biztonságba helyeztük nálunk. Elvittük állatorvoshoz, aki megállapította, hogy teljesen egészséges, de nem tudni ki lehet a gazdája, valószínűleg kidobták az utcára. A szomszédunk hallot az esetről, és nagy kutyabarát lévén egyből körbetelefonálta az ismerőseit, hátha valaki be tudná fogadni a kutyust, és konkrétan másnap délutánra már volt is gazdija a kutyusnak. Vidékre került egy hatalmas kertes házba. Fájó szívvel váltam meg tőle, de boldogított a tudat, hogy megmentettem egy kis életet és hogy ahová került, ott igazán jó dolga lesz. Ezután viszont menthetetlenül beleszerettem a kutyákba :)

8. Imádom az élesztő illatát :P Ez onnan jött, hogy minden nap, mikor utaztunk haza isteni finom illatot éreztünk egy ponton - mint mikor édesanyám a puha vajhoz natúr kakaóport kever. először kakaóvajnak is hittük ezt az illatot, de kiderült, hogy a budafoki élesztőgyárból jönnek az isteni aromák.

9. Kislány koromban imádtam a Pöttyös könyveket és mai napig is szívesen olvasom őket újra :) Azok még igazi ifjúsági irodalmak voltak fölösleges nyál és giccs nélkül.

10. Szintén általános iskolához kötődik egy igen kínos emlékem. Esküvőre voltunk hivatalosak, engem pedig felkértek koszorúslánynak. Nagyon szerettem volna egy szép kék ruhát, amolyan hercegnőset, de mikor megérkeztünk a kölcsönzőhöz, az eladónő a létező leggusztustalanabb kék ruhát próbálta rám tukmálni. Hatalmas puffos ujjai voltak gazdagon hímezve gyöngyökkel és csipkével, ráadásul nyakig be voltam öltöztetve, semmi levegő nem érte a bőrömet. Édesanyám el volt tőle ájulva, azt mondta gyönyörűen nézek ki benne, de én úgy éreztem magam, mint egy Csernobilból szalajtott óriás habcsók...


Petra kérdései:

1. Mit csináltál 3 órával ezelőtt?

Édesdeden aludtam :P


2. Színház vagy mozi?

Régen színház, most mozi. Gimiben rengeteget jártam színházba, mivel a suli kulturális szervezője mindig hozott jegyeket. Ma már inkább moziba járok, mivel az van közel és a jegyvásárlás ott kényelmesebb, habár nagyon hiányzik a színházba járás élménye...


3. Volt már paranormális élményed? Mesélj róla, ha volt!

Rengeteg volt, de nem szeretnék róluk mesélni :)


4. Van valami furcsa, mások számára talán különös szokásod?

Hm, nézzük csak... Ezt ugyan egyik ismerősöm sem tapasztalhatja meg, mivel itthoni dologról van szó Viktor és köztem, de elég furcsának mondható (és szerintem meséltem is már). Szóval amikor az óra elüti a 22:22-t, akkor van egy kis mantrám, amit gyorsan eldarálok és hiszek abban, hogy ha elégszer modogatom ilyen dupla számoknál, akkor teljesülni fog a kívánságom ^^


5. Mi az, amit szerinted gyakran félreértenek veled kapcsolatban az emberek?

Hát azt hiszem a jellememet. Kívülről ugyanis - mások elmondása alapján - eléggé sznobnak tűnök. Állítólag határozott resting bitchface-em van, miközben utazom, de erről nem tehetek, szimplán ilyen fejem nőtt :D Miközben emberek között kényszerülök létezni nem tudok kedvesen bájos pofival beleolvadni a környezetembe (azt csak a mikróba tett kaméleon tudja). Olyankor kikapcsol az agyam és elmerülök a gondolataimba, ebből pedig az következik, hogy az arcizmaim nyugalmi állapotba kerülnek. Magyaránt nem mosolygok, és amikor nem mosolygok, akkor határozottan olyan pofát vágok, mint aki felsőbbrendűnek tartja magát mindenki másnál, holott ez nagyon nem így van :D


6. Mit csinálsz, ha ideges vagy? Hogyan küzdöd le?

Régen minden dühömet, haragomat elfojtottam, eltároltam magamban, amik aztán egy váratlan pillanatban zúdultak egy gyanútlan emberen. Erről szerencsére sikeresen leszoktam. Azóta ha felhúzzák az agyamat, akkor egyből robbanok XD Sajnos a végletek embere vagyok. Ha nyugis vagyok, akkor olyan szinten vagyok nyugis, hogy akár halottnak is lehetne nézni, de ha felbosszantanak, akkor fusson ki merre lát, mert olyan erővel tör ki belőlem az önérzet, hogy jobb fedezékbe vonulni. Számomra ez vált be, ki kell adnom a dühömet ahhoz, hogy utána ne főjjek meg a saját levemben.


7. Van tetoválásod vagy piercinged? Ha nincs, tervezel egyet?

Csak a fülem van kilövetve, tetoválásom pedig nincs (a szemöldököm nem hiszem, hogy annak számít). Egyébként egyiket sem szeretnék, nem az én stílusom az ilyesfajta testmódosítás, de nem ítélek el senkit, aki kedveli ezeket.


8. Ha egy lakatlan szigetre vetődnél, mi lenne az a 3 dolog, ami mindenképp nálad lenne?

Egy mobiltelefon, amivel elintézném, hogy jöjjenek értem, és hogy addig se unatkozzak, magammal vinném a negyedik Harry Potter könyvet meg egy kis élelmet :P


9. Ha lenne egy halom kincsed, hol rejtenéd el őket?

Valószínűleg egy biztos helyen, aminek a hollétét senkinek nem kötném az orrára.. :P


10. Van olyan szó, amit utálsz?

Minden, ami cuki nyelvezeten íródott, pl. undi, napszemcsi, cukker, édibédi és társaik...



Bloody Vampire kérdései:

1. Van példaképed? És ha igen, ki az?

Többféle területen van példaképem, de akit a legnagyobbnak tartok az az édesanyám. Az, ahogy és amilyen szellemben felnevelt minket a testvéreimmel igazán elismerésre méltó, illetve olyan erkölcsi dolgokat tanított meg nekem, amik jobb emberré tettek engem is. Emellett nagyon jó humora és páratlanul kedves, szerethető személyisége van, amivel nem lehet betelni :)


2. Mi a véleményed a rasszizmusról?

Ez egy nagyon erős kérdés. Én úgy gondolom, hogy mi mindannyian emberek vagyunk bőrszíntől függetlenül, mindannyiunkban ott dobog a szív, az élet ajándéka, a vérünk egyformán piros és a könnyeink is egyformán hullanak, ha veszteség ér minket. Számomra a lélek az, ami számít, a külső burok, a test, mely átmeneti otthont ad nekünk csak a felszín. Mélyebbre kell nézni egy emberben ahhoz, hogy valóban meglásd őt magát. Amíg csak színeket látsz, addig nem ismered magát az embert - de önmagadat sem.


3. Kedvenc festőd?

Vermeer és Mucha.


4. Melyik évszak illik a legjobban a személyiségedhez?

Nos, a kedvenc évszakom a tél, és mondhatni illik is a személyiségemhez, főleg a karácsonyi időszak. De az ősz is közel áll hozzám, mivel az a borongós, esős, kicsit szomorkás hangulat rám is nagyon jellemző.


5. Mi a véleményed a drogokról? Kipróbáltál már valamit?

Fölösleges baromságnak tartom. Sosem próbáltam és nem is fogom, lévén nincs szükségem tudatmódosító szerekre ahhoz, hogy élvezzem az életet. Pont olyan fölöslegesnek tartom, mint a dohányzást és a mértéktelen alkohol fogyasztást. Ezek csak tönkreteszik az embert, hiába várunk tőlük segítséget.


6. Hogy jössz ki a veled ellentétes nézeteket valló emberekkel?

Az élni és élni hagyni elvet részesítem előnyben, így amíg a másik fél tiszteletben tartja az én véleményemet, addig én is tiszteletben tartom az övét. Mindig lesznek különbségek emberek között, ütközhetnek a véleményeink, de én úgy gondolom, hogy nem ott kell leragadni, amiben különbözünk, hanem amiben hasonlítunk. Mindenkiben találok valami olyasmit, ami bennem is meg van, amit én is kedvelek és a további ismeretségünket erre alapozom.


7. Ha egy napig legálisan lehetne gyilkolni, élnél vele?

Nem. Képtelen lennék kioltani egy életet még akkor is, ha adva lenne hozzá a lehetőség. Nem mondom, hogy ne lennének olyanok, akik ezt megérdemelnék, mert vannak. De az én kezem nem tudna senkire lesújtani.


8. Mit gondolsz az öngyilkosságról?

Hajdanában danában én is megpróbáltam elkövetni jó párszor. Nincs értelme. A problémákkal szembe kell nézni, nem pedig a hátunk mögé söpörni őket és feladni. Az életnek pont az az értelme, hogy küzdjünk, fejlődjünk, legyünk jobbak napról napra. Állítólag minden ember pontosan annyi terhet kell cipeljen a vállán, amennyit elbír.


9. Hiszel a szellemekben?

Teljes mértékig.


10. Van valami titkos félelmed?

A legtöbb félelmemet már említettem itt a blogon, nem hiszem, hogy tudnék újat mesélni.


A 10 általam fogalmazott kérdést most kihagynám, és tovább adni sem szándékozom a díjat, ugyanis akiknek adtam volna már mind megkapták. Ellenben nagyon köszönöm a lányoknak, hogy gondoltak rám, nektek pedig, kedves olvasók remélem nem volt fárasztó ennyi mindent olvasni rólam :P

További szép napot nektek!

2 megjegyzés:

  1. Haha, az a tíz dolog nagyon jó volt! Főleg a fagyis:D
    Hova rejtenéd, ha lenne egy halom kincsed? Milyen kérdés ez már, természetesen egy svájci széfbe...

    Asszem nekem is resting bitchface-em van, szóval azt meg tudom érteni. Van egy ilyen beszélgetős angol klub, ahol voltam néhányszor mostanában; amikor először mentem, tök jól éreztem magam meg minden, aztán másodjára a szervező azt mondta, nem hitte volna, hogy visszajövök, mert nem tűnt úgy, hogy tetszett volna:D
    Illetve nagyon jól álcázom, hogy mekkora kocka is vagyok igazából, és az emberek mindig meglepődnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amit rejtegetek, valószínűleg nem fogom megosztani a fél világgal :P
      Ezzel a resting bitch face-szel meg én sem tudok mit kezdeni, mert amikor ábrándozom, nem tudok parancsolni az arcizmaimnak és olyankor úgy nézek ki, mint valami sznob picsa :D Pedig nem is vagyok ilyen. De hát akik ismernek ezt már tudják rólam ^^

      Törlés